-Mire szeretnél először felülni? – kérdezte Luhan mosolyogva Kai-tól.
-Nem tudom. Olyan sok minden van itt, hogy nem tudok dönteni – vigyorodott el a fiú boldogan.
-Együnk akkor előtte egy ilyen izét – mutatott a mellettük lévő bódénál lévő színes cukorkákra.
-Oké – bólintott Kai.
Odaléptek a kis faházhoz. A fiatalabbik szinte rátapadt az üvegre, úgy bámulta a sokféle színű édességet. Nagy, kerek szemekkel csodálta őket. Olyan volt így, mint egy kisgyerek, amitől Luhan szíve nagyot dobbant. Hosszan lehunyta a szemét. Nem akarta így látni a fiút. Nem akart erre az énjére emlékezni. Úgy még bűnösebbnek érezné magát azért, mert… mert szereti. Akkor még helytelenebbnek érezné, azt, amit érez.
-Melyiket szeretnéd? – kérdezte Luhan, megpróbálva elterelni a figyelmét fájdalmas gondolatairól.
-Öhm… - Kai végignyalta az ajkait, majd rámutatott az egyikre. Egy hatalmas, kerek, színes nyalókára. – Azt.
Luhan random kiválasztott magának egyet. Rámutatott a sajátjára, majd Kai-éra, és egy halk please-t nyögött utána. Nem érezte még elég biztosnak az angolját ahhoz, hogy hosszabb mondatokkal próbálkozzon. Fizetett, majd újra elindultak a sárga köves úton Kai-jal.
-Na, döntöttél már? – kérdezte újra a fiatalabbikat. – Mire üljünk fel először?
-Nem tudom, de azt már tudom, mit szeretnék utoljára. – A fiú arca meglepően komoly volt.
-Igen? Mit?
-Azt ott. – Rámutatott az óriáskerékre. – Szeretném… szeretném, ha új emlékeink kapcsolódnának hozzá. Jobbak.
Luhan nem szólt semmit. Tudta, hogy mindkettőjük félve gondol arra az estére Kínában. Szerették volna, hogyha az óriáskerékről nem az a borzasztó időszak jut eszükbe.
-És most? – kérdezte Luhan ismét elterelve csapongó gondolatait. – Most mit akarsz kipróbálni?
-Üljünk fel arra – mutatott egy sötétre festett, véres vasútra, ami egy fekete alagútba vezetett.
És ezt követték a további játékok egymás után. Az ég lassan narancssárga árnyalatot vett, a nap lemenőben volt. A fiúk kezdtek lenyugodni, átérezték a Disneyland nem csak mókás, de meghatóan szép énjét is.
-Hamarosan mennünk kell – mondta sajnálkozóan Luhan az órájára pillantva. – Fél 8 van.
-Akkor üljünk fel az óriáskerékre – ajánlotta Kai.
-Oké, menjünk.
Elsétáltak a Disneyland végében lévő óriáskerékre. Nem állt nagy sor, ezért hamar sorra kerültek. Beültek az egyik nagy kabinba. Kinyitották az ablakot, ezért friss, nyárias levegő árasztotta el az utasfülkét. A két fiú hátradőlt a puha padon. Kinéztek az egyre magasabbra menő kabinból. Az esti vidámpark gyönyörű volt. Szemkápráztató fényeiktől úgy érezte az ember, meg fog vakulni.
-Hyung – pillantott Luhan-ra a fiú. – Tudod… Biztosan mondtam már, de sajnálom, ami legutóbb történt. Mármint, hogy… hogy úgy neked estem.
-Már megbeszéltük, mindketten hülyén viselkedtünk. Felejtsük el – mosolygott rá Luhan fájdalmasan. Eszébe jutott, mire vágyik a legjobban. Pontosabban kire. Elfordult Kai felől, és kibámult az ablakon.
-Tudom, hogy megbeszéltük, de… Attól én még… Nem tudom, mit is akarok mondani – nevetett fel szégyenlősen Kai. – Vagyis… Csak az a lényeg, hogy… barátok vagyunk. És szeretném, ha tudnád, hogy nekem most már tényleg bármit elmondhatsz.
-Bármit? – Luhan szíve hatalmasat dobbant arra gondolva, mit mondhatna el ezek alapján a fiúnak. Megvallhatná neki, hogy… szereti. Csak arra valószínűleg még nincs felkészülve. Undorodna tőle, és utálná. Többet nem beszélnének…
-Ühm… Bármit. Akármit, ami bánt vagy csak úgy el szeretnél mondani – mondta magabiztosan Kai.
-Nem biztos, hogy erre fel vagy készülve – suttogta Luhan meggondolatlanul. Ahogy kiejtette a szavakat a száján, ijedten fordult az ablak felé. Remélte, Kai nem hallotta meg, amit mondott.
-Mire nem vagyok felkészülve? – kérdezte Kai még mindig határozottan.
-Semmire – mosolygott rá zavartan Luhan. – Csak úgy mondtam.
-Ne, komolyan, hyung. Van valami, amit szeretnél elmondani nekem? Mert… mert ha igen, én tényleg készen állok rá. Barátok vagyunk, és semmi sem szakíthat szét minket.
Luhan semmit sem válaszolt. Továbbra is a táj felé fordulva kerülte Kai tekintetét. A szíve hevesen vert az izgalomtól. Nem akarta még most elmondani a fiúnak, és mégis szerette volna. Már akkora tehernek érezte ezt a titkát, amekkorával nem bírt el egyedül. Ki akarta mondani azt az egy szót, ami már hónapok, talán évek óta nyomta a szívét. Ki akarta, de nem merte. Félt, milyen következményekkel fog az járni. Mit fog szólni Kai? Fel van készülve, persze… Arra valószínűleg mégsem, hogy az egyik legjobb barátja szereti…
-Hyung… Ezt tényleg így gondolom. Eddig… ezt az előbb csak azért mondtam, mert szerettem volna, hogyha tudod, hogy melletted vagyok, de… de most, hogy látom, tényleg nyomja valami a szíved, rájöttem, hogy komolyan gondolom. Nem csak úgy mondogatom, hogy elmondhatod… Tényleg így is érzem. Nem tudsz olyat mondani, ami szétválaszthatna minket.
-Aranyos vagy, Jong In-ah – mosolygott rá komor szemekkel Luhan. – Ilyenkor igazi férfinak tűnsz.
-És te leszel igazi férfi, és elmondod, mi bánt?
-Még nem tudom.
-Miért nem?
Az óriáskerék megtette az első körét. A fiúk azonban nem szálltak ki. Egymásra tekintve, komoly arckifejezéssel beszélgettek.
-Mert ez rossz hely ahhoz, hogy színt valljak.
-Csak emiatt nem mondod el? Mert ha igen, ez ne akadályozzon.
-Nem tudom, Jong In-ah – sóhajtott fel szaggatottan Luhan. A gyomrára szorította a kezét. –Úgy érzem, bele fogok halni, ha elmondom. – Elsápadva hajtotta a fejét a térdeire.
-Belehalsz? Miért halnál bele? Csak mondd ki, és meglátod, nem lesz olyan szörnyű.
Luhan megrázta a fejét. Az ujjait a hajába túrva ökölbe szorította a kezeit. Megfeszülve görnyedt össze.
-Jó, ne haragudj – mondta gyorsan Kai. – Ha nem szeretnéd, ne mondd el. Nem erőltetem, csak… azt hittem, könnyebb lesz, ha elmondod, de… de ha nem akarod, akkor nem kell.
-Nem az, hogy nem akarom – nyögött fel Luhan. – Csak… - A fiú hirtelen felkapta a fejét. Komoly arccal nézett fel Kai-ra. – Csak… azt hittem, nem tudom – mondta és elmosolyodott. Magabiztos kifejezés ült az arcára, majd bólintott, mintegy bíztatásként magának. – Azt mondtad, örökké barátok leszünk, ugye? Akkor… az sem ronthat semmi, hogyha ezt elmondom.
-Nyugodtan elmondhatod.
-Tényleg? – Luhan felsóhajtott, majd szóra nyitotta a száját. – Mert azt hiszem, tetszel nekem.
