43. rész - It wasn't true...

-Mit csinálunk mi Jong In-ah-val?! – suttogta megdöbbenve Luhan. – Szeretjük egymást?!
Se Hun lesütött szemekkel bólintott. Remegő kezeit összekulcsolta a térdénél.
-Ezt meg ki mondta neked??
-Senki, én csak… csak rájöttem…
-Mi az, hogy rájöttél?!
-Én csak… - Se Hun arca kezdett elvörösödni.
-Se Hunie… - sóhajtott fel Luhan, megpróbálva lenyugodni. – Ez hülyeség. Honnan szetted ezt?
-Csak… Rájöttem, és… Kai utána megfenyegetett, hogy nem mondhatom el senkinek sem…
-Micsoda?! Kai megfenyegetett?!
-Igen.
-Basszus – nyögött fel Luhan. – Most szépen lassan mesélj el mindent! Tudni akarom, mi folyik itt a hátam mögött.
-Hát… úgy kezdődött, hogy… nagyon sokat voltatok együtt Kai-jal, én meg elkezdtem furcsállni. Olyan… fura volt körülöttetek a légkör, és… Aztán Kai észrevette, hogy figyellek titeket, és azt mondta, tudja, hogy tudom a titkotokat… és nem mondhatom el senkinek. De aztán… mégis elmondtam…
-Elmondtad?! Kinek?! – kiáltott fel Luhan.
-Hát… én…
-Kinek?!
-Baek Hyunie hyung-nak és…
-Még valakinek?!
-Tao-nak, de ő… ő nem hitt nekem.
-Ezt nem hiszem el – állt fel Luhan haragosan. Fel alá járkált a szobában. – Most mit fogok csinálni?
-Talán… elmondhatom nekik, hogy nem igaz, és tévedtem…
-Miért kellett ilyen baromságot elterjesztened, Se Hunie? – sóhajtott fel Luhan.
-Nagyon sajnálom, hyung. Félreértettük egymást Kai-jal… De… akkor mit nem mondhatok el? Mit titkoltok előlem?
-Nem tudom, mire gondolt az a kis majom… Nem is érdekel most. Azt kell először kitalálnom, mit fogok csinálni.
-Emiatt ne izgulj, hyung. Majd én elrendezem, amit összekutyultam. Te csak törődj a saját dolgoddal, jóváteszem, amit elrontottam.
-Jó – nyögött fel Luhan. – Akkor én beszélek Jong In-ah-val. – Luhan további szó nélkül megfordult, és az ajtó felé indult.
-Hyung! – szólt utána Se Hun. – Nagyon sajnálom, hogy ekkora szart kavartam.
-Most már mindegy, Se Hunie. Hozd helyre, és akkor nincs harag. – Azzal a fiú elhagyta a szobát. A sajátjukba sietett, ahol Kai még mindig békésen aludt. A fiúhoz sietett és felrázta. Kai ijedt tekintettel ugrott fel.
-Mi az? Baj van? – kérdezte megrémülve.
-Miért fenyegetted meg Se Hunie-t? – esett neki Luhan.
-Micsoda? – kapta fel a fejét Kai. – Megfenyegettem?
-Azt mondta, megfenyegetted. Miért?
-Ja… öhm… mert…
-Ne makogj itt nekem. Az igazat akarom tudni.
-Mert rájött, hogy meleg vagy – suttogta Kai
-Nem rájött, tudja! Elmondtam neki, tudja!
-Micsoda?! Elmondtad neki?? – A fiatalabbik elképedve állt fel a helyéről. Széttett karokkal meredt Luhanra.
-Igen, ő meg azt hitte, hogy mi… hogy mi együtt vagyunk! És ezt már elmondta Baek Hyunie-nak meg Tao-nak is. De szerencsére Tao nem hitt neki…
-Mi?!?! – kiáltott fel teli torokból Kai. – Elmondta nekik?! Honnan szedte ezt?!
-Tök mindegy, honnan szedte, a lényeg, hogy elmondta két embernek is ezt a baromságot!
-Akkor most mit fogunk csinálni? Nem hagyhatjuk, hogy azt higgyék, együtt vagyunk!
-Majd azt ő rendbe hozza.
-Jaj, hyung – nyögött fel fájdalmasan Kai. – Nagyon hülye voltam. Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztam magunkat.
-Most már mindegy – sóhajtott fel békülékenyen a fiú. – Rendbe hozzuk, csak ne legyél meglepődve, ha a füledbe jut…
-A rohadt életbe… Tiszta gyökér voltam…
-Ne emészd magad. Inkább beszélj Se Hunie-val és béküljetek ki. Nem tehetett jót a kapcsolatotoknak ez a fenyegetés…
-Igazad van… Megyek is. És még egyszer nagyon sajnálom, hyung…