37. rész - Scary Jong In

Se Hun-t ugyan visszatartotta egy kicsit Tao figyelmeztetése, de eldöntötte, nem fogja visszafogni magát. Majd magában tartja, nem mondja el senkinek, mit gondol a két fiúról, de igenis fényt fog deríteni rá, mi folyik köztük. Addig nem nyugszik…
Épp ezért halkan járt-kelt a lakásban. Óvatosan nyitott be a hálószobájukba, hátha rajtakapja valamin Kai-t és Luhant. Azonban semmi gyanús nem történt. Ugyanúgy viselkedtek, mint mindig. Beszélgettek, nevetgéltek. Kai megpróbálta nem elhanyagolni Baek Hyun-t, vele is sokat volt, de köztük mégsem volt meg az a furcsa légkör. Ők csak barátoknak tűntek, míg Luhanék már-már testvéreknek… vagy… Erre nem is akart gondolni… Megfordult már ezerszer a fejében, mi van akkor, hogyha nem barátság van köztük, hanem… mondjuk több. De minden alkalommal rávette magát, hogy ez lehetetlen. Kai nem olyan…
Azt érezte, hogy a két fiúnak van valami hatalmas titka, ami összekovácsolta őket. De emellett féltik is a titkot, ezért mindig megpróbálnak a másikkal lenni. Vagy valami ilyesmi…
Hirtelen valami ütést érzett a fején. Odakapta a pillantását. Egy papírgalacsin. Kibontotta a vonalas füzet lapját, amin egy kusza betűkkel írt mondat volt.
”Ne bámuld így őket, kölyök…”
A kanapé felé tekintett, ahol Tao ült. Szúrós tekintetet vetett rá. Újabb figyelmeztetés lenne? Se Hun csak megvonta a vállát, majd újra visszafordult a Kai-Luhan páros felé, akik a konyhai asztalnál ültek, és D.O finom főztjét ették.
-Kóstoltad már ezzel? – kérdezte Luhan az egyik piros szószra mutatva.
-Nem – rázta meg a fejét Kai. – Milyen? Finom?
-Ühm – bólintott az idősebb. Megfogott egy falat húst a pálcikáival, és belemártogatta a szószba. Salátalevélbe csavarta, és különböző zöldségeket tett bele. Utoljára egy kis kimchi-t tuszkolt a hatalmas csomagba. – Tessék, kóstold meg!
Jong In nagyra tátotta a száját, engedte, hogy Luhan benyomkodja a falatot. Nagy nehezen megrágta, majd lenyelte.
-Tényleg nagyon jó – bólogatott elismerően. – D.O hyung nagyon ott van a főzésben…
-Ja, szerencse, hogy a bandában van. Különben nem lenne mit ennünk. A menedzser hyungok sem főznek jobban, mint mi…
-Halkan, még meghallják – vigyorodott el Luhan. A két menedzser mindig azt hangoztatta, milyen jól főznek, a vacsorát legtöbbször ők akarták elkészíteni, de szerencsére D.O mindig lebeszélte őket róla, és ő fogott neki.
Kai teli szájjal nézett körbe a két hyung után, mikor összetalálkozott a pillantása Se Hun-éval. A maknae meglepetten kapta el a tekintetét, és fordult a másik irányba.
-Se Hunie minket néz – suttogta Jong In. – Elég gyanúsnak tűnt.
-Micsoda? – nevetett fel Luhan.
-Nem tudom, csak olyan furán bámult minket.
-Hadd bámuljon! – vont vállat Luhan. – Egyél inkább, ne Se Hunie-val foglalkozz.
-Nem lehet, hogy csinált valamit a szobáinkban? Valami trollkodást?
-Nem vagy nyomozó, Jong In-ah. Semmit nem csinált, csak gondolom megkívánta a húsunkat. Na egyél, mert kihűl.
Kai rossz előérzettel folytatta az evést. Már nem volt annyira étvágya. Nem tehetett róla, de Se Hun szemeiben látott valamit, ami egy picit megijesztette. Nem szokott hozzá ehhez a Se Hun-hoz. Úgy figyelte őket, mint egy természetfilmet. És ezt már nem először vette észre. Vajon… Megfordult a fejében, hogy a maknae rájött, hogy Luhan meleg… Mit tenne akkor a fiú, hogyha kiderülne a titka az egész csapat előtt? Hogyha minden felől bíráló tekintetek merednének rá, és eltávolodó barátokkal lenne körülvéve… Ezt nem engedhette. Felállt az asztaltól.
-Én már jól laktam, hyung. Egyél csak tovább, egy pillanat és visszajövök.
-Hova mész?
-Mindjárt jövök.
Kai elindult Se Hun felé. A fiú a nappaliban a szőnyegen ült. Megpróbált úgy tenni, mintha nem látta volna, ahogy Jong In felé közeledett.
-Beszélnünk kell! – állt meg előtte komoly tekintettel. – Gyere velem!
Se Hun kullogva követte a fiút a hálószobájába. Bezárta maga mögött az ajtót, majd ijedten pillantott Kai-ra.
-Rájöttél, ugye?
-Mire? – Se Hun próbált úgy tenni, mintha nem sejtene semmit sem.
-Tudod te azt nagyon jól. De előre szólok, ha elmondod bárkinek is, magam gondoskodom róla, hogy többet ne tudj kipofázni semmilyen titkot. Érthető voltam?
Se Hun megrémülve bólintott, mire Kai elsétált mellette magára hagyva a szobában.