Luhan össze-vissza lépteivel gyorsan elérte Kai és Baekhyun szobáját. Az ajtót olyan lendülettel nyitotta ki, hogy az majdnem betört. A bent kártyázó két fiú ijedten kapta fel a fejét.
-Hyung - ugrott talpra azonnal Kai, ahogy meglátta Luhant.
-Jong In-ah, el kell mondanom valamit - dünnyögte az alkoholtól artikulálatlanul az idősebb.
-Magatokra hagylak titeket - suttogta Baekhyun, ahogy felállt és kisietett a szobából.
-Hyung, te ittál? - vezette az ágyához Luhant Kai. - Részeg vagy.
-Jong In-ah, ne haragudj rám.
-Miért?
-Én szeretlek.
-Szeretsz? - Kai elkerekedett szemekkel fürkészte Luhan szétcsúszott arckifejezését.
-És nem akarlak elveszíteni.
-Akkor miért hagytál el?
-Muszáj volt. Azt mondta az az ember...
-Ki mondta azt?
-A nagyfőnök.
-Tud rólunk?! - kiáltott fel Kai elborzadva.
-Azt mondta, hogy baj lesz, ha kiderül, és inkább ne legyen köztünk dolog... És én mondtam, hogy de hadd legyen... - Kai a szemöldökét ráncolva próbálta értelmezni Luhan szavait. Az alkoholtól a szókincse minimálisra csökkent, az akcentusa nagyon kiérződött. - De aztán... azt mondta, hogy nem szabad, és nekem szót kellett fogadnom, ha a bandában akarok maradni.
-Megfenyegetett?!
-De én szeretlek, Jong In-ah - suttogta Luhan, majd további érthetetlen mondatokat zúdított Kaira.
-Hyung, nem értem, mit mondasz...
-Nem akarlak elveszíteni, Jong In-ah - suttogta.
-Nem is fogsz, hyung. Titokban tartjuk a dolgot. Senki sem fog tudni róla. Csak mi ketten. Minden rendben lesz.
-Megígéred?
-Ígérem.
Kai megsimította Luhan arcát, majd finoman megcsókolta. Ajkaik lágyan érintették egymást. Olyan volt, mintha kiolvadnának. Mintha eddig nem is éltek volna, ettől váltak volna újra élővé. A szívük hevesen dobogott, az agyuk leállt, csak arra tudtak gondolni, hogy végre újra helyreállhat minden. Most már igazán minden.
Luhan reggel fájó fejjel ébredt. Hunyorogva nyitotta ki a szemét, mikor meglátta maga mellett Kait. Egy ágyban feküdtek. Furcsa bűz áradt a ruháiból. Alkohol. Ekkor beugrottak neki a tegnap este történései. Az, hogy elmondott mindent Kainak. Hogy kibékültek. Ijedten ugrott fel, menekülni akart minél hamarabb a szobából. Kai azonban heves mozdulataira felébredt.
-Hová mész? - kérdezte a fiút.
-Én... Kai, tegnap részeg voltam. Meggondolatlanok voltunk. Nem folytathatjuk.
-Mi?! - ugrott fel a fiatalabbik.
-Sajnálom.
-Na ne! Szeretjük egymást, és titokban tudjuk tartani a dolgot, hyung.
-Nem is magamat féltem, hanem a többieket.
-Akkor miért nem kérjük ki az ő véleményüket? Ha azt mondják vállalják a kockázatot, akkor semmi sem áll közöttünk.
-Ez nem egy játék, Jong In-ah. Nem szavazgathatunk. Ez hülyeség.
-Az nem hülyeség, hogy szeretjük egymást, mégsem vagyunk együtt? Hyung, szeretsz engem és én is téged, ugye?
-Igen - suttogta megtörten Luhan. Kai közelebb lépett hozzá, és kisimította a szeméből kócos, göndör haját.
-Szeretlek, hyung.
-Én is téged - sóhajtott fel az idősebbik. - A francba is, szeretlek. Bármennyire nem akarlak szeretni, szeretlek - suttogta.
-Akkor próbáljuk meg ezt a szavazósdit, jó? Ha a többiek azt mondják, kockáztatnak értünk, akkor együtt képesek vagyunk eltitkolni ezt az egészet. Akkor nem kell elválnunk. Együtt maradhatunk.
-És ha nem támogatnak minket?
-Nem tudom... Fogalmam sincs, hogy fogom azt kibírni.
Mire az egész EXO ház felkelt, Luhan és Kai már készen állt arra, hogy elmondják az egész történetet nekik, és rábízzák a sorsukat. A fiúk bizonytalan arccal ültek a nappaliban várva, mi alakul ki ebből a nagy kupak tanácsból. Luhan és Kai felváltva, egymást kisegítve mondta el nekik az eseményeket. A fiúk arca sok mindent elárult. Mindegyikük lesápadva, elborzadva meredt rájuk.
Miután Kai arra kérte őket, mondják el a véleményüket, csak maguk elé bámultak. Pont úgy, ahogy feleltetésnél az iskolában próbálunk láthatatlanná válni a padban. Végül annál maradtak, hogy mindenki egy kis lapra leírja, vállalja-e a kockázatot vagy sem. Mindannyian elvonultak a kis szobájukba és komolyan végiggondolták, mi lenne a helyes döntés.
-Baekhyun-ah - szólt a fiú után Chanyeol. A konyha felé intett a fejével. Csöndesen belopakodtak, hogy a többiek ne vegyék észre őket.
-Tudom, mire gondolsz - suttogta az idősebb.
-Ránk sosem derülhet fény - mondta ki mégis Chanyeol. - Nagyon óvatosnak kell lennünk.
Baekhyun komoly arccal bólintott. - Maradjon ez a mi kis titkunk.
-Pontosan - mosolyodott el Chanyeol.
Kikukucskált a folyosóra, majd miután látta, egy lélek sincs ott, lehajolt baekhyunhoz és lágy puszit nyomott az ajkaira. A tőle megszokott 100 wattos vigyorral az arcán sietett vissza a szobájába.
Eközben a percek lassan teltek Luhannak és Kainak. Úgy érezték, mintha az idő megállt volna. Végül mégis kiszállingózott mindenki a rejtekhelyéről és leült a nappaliban. 10 összehajtogatott papír hevert a pár előtt. Remegő kézzel bontogatták ki őket.