.png?s3=1)
Elhagyták a lakást, majd a házat is. Kiértek a friss esti levegőre. Nyár vége lévén az idő kicsit hűvösebb volt, mint eddig.
– Egyébként hová megyünk? – kérdezte Chanyeol izgatottan. A tekintetét le sem vette Baekhyunról.
– Moziba. Igen, de jó lesz. Ne vágj ilyen arcot!
– Nem vágok semmilyen arcot – mosolyodott el Chanyeol. – Amúgy tudod, merre kell menni?
– Megkérdeztem Kris hyungot, és elmagyarázta. Elméletileg tudom – vont vállat Baekhyun. Elsétáltak a buszmegállóig, majd leültek a padok egyikére. – Ez a te kabátod? – kérdezte Baekhyun váratlanul.
– Nem, Kris hyungé.
– Nem illik hozzád.
– Nem?! – kapta fel a fejét Chanyeol. – Tök rapperes!
– Akkor sem illik hozzád. És amúgy sem rapperes. Inkább rockeres.
– Szerintem igenis jól áll.
– Jól áll. Csak nem illik a személyiségedhez. Aranyosabb, amikor a saját ruháidban vagy.
– Azt mondod, aranyos vagyok? – nevetett fel Chanyeol a könyökével megbökve a fiút.
– Ühüm – bólintott Baekhyun elpirulva. – Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád.
– Te is aranyos vagy – motyogta szégyenlősen a rapper.
– Tudom – nevetett fel a másik. – A rajongók sokat mondják.
Chanyeol szemforgatva kezdett el nézelődni. Hálás volt amiért Baekhyun elviccelte a dolgot. Kínos helyzet alakulhatott volna ki a lepcses szája miatt.
– Itt a buszunk – állt fel Baekhyun megragadva az álmodozó Chanyeol kezét, és az első ajtó felé húzta. Lehúzták a kártyáikat, majd a busz belseje felé mentek, ahol úgy tűnt nincs akkora tömeg. Ott ugyan tényleg kevesebb ember volt, de ülőhelyet így sem találtak. A következő megállóban rengeteg ember préselte fel magát a buszra, ezzel eltolva Baekhyunt a kapaszkodójától. A fiú közelebb araszolt Chanyeolhoz, aki magabiztosan tudott kapaszkodni, és megragadta a karját.
– Nem tudok kapaszkodni – magyarázta elégedetlenkedve. Erősen fogta a fiút. Ahogy rángatta a busz, hogy néha teljesen nekisimult, olykor nekiesett. Nem bírt, nem mert felnézni a fiúra. Pedig ha megtette volna, láthatta volna, hogy ő is legalább annyira zavarban van. Mereven az ablak felé nézett, még véletlenül sem Baekhyunra.
– Mikor szállunk le? – kérdezte Chanyeol. Úgy érezte nem bír még tovább fent maradni a buszon.
– Nem tudom – motyogta Baekhyun. – Azt mondta Kris hyung, hogy lesz egy nagyon nagy uszoda, és a következő megállónál.
– Most volt az uszoda! – kiáltott fel a rapper. Egy gyors mozdulattal a jelzőgomb felé nyúlt, és megnyomta. Nagy nehezen sikerült le is szállniuk. Az utcára érve végre fellélegezhettek. A friss levegő felszabadítóan áradt végig a testükön.
– És most… – gondolkodott hangosan Baekhyun összébb húzva magán az ingjét. – Most a busz vonalán kell továbbmennünk, és meg fogjuk találni.
A két fiú elindult a megfelelő irányba. Hosszú ideig szó nélkül sétáltak. Chanyeol titokban rövidke pillantásokat vetett Baekhyunra. Látta, hogy a fiú fázik. Az ingjét összehúzta magán, de ez nem használt sokat.
– Melegem van – sóhajtott fel levéve magáról a dzsekit. Ahogy megérezte a karján végigáramló hideget, minden kis szőrszál felállt a karján.
– Meleged?! – kapta fel a fejét Baekhyun.
– Ühm. Miért? Fázol? – kérdezte a tőle telhető legártatlanabb tekintettel. Baekhyun csak bólintott. Legnagyobb meglepetésére Chanyeol ráterítette a kabátot a vállára. – Akkor vedd fel! Úgysem akarom cipelni.
– Kösz – bújt bele a bőrdzsekibe Baekhyun. Hatalmas volt rá, az alja, ami Chanyeolnak a dereka környékén végződött, neki a combja közepén. A keze ki sem látszott a hosszú ujjából. Chanyeol mosolyogva nézte az esetlennek tűnő fiút. Valamiért jó érzést váltott ki belőle, hogy az ő ruhájában látta – akkor is ha, az csak pillanatnyilag volt az övé.
– Mikor érünk már oda? – kérdezte, próbálva elterelni a figyelmét Baekhyunról, és arról, milyen imádnivaló abban a kabátban.
– Fogalmam sincs – nevetett fel a fiú. – Azt mondták, közel van, de már percek óta sétálunk, és sehol nincs. Vagyis… – Baekhyun hunyorogva nézett el a távolba. – Ott látok valamit! Az lesz az!
A lépteiket meggyorsítva siettek a fényes épület felé. A falára nagy neonszínű betűkkel, angolul írták: 'international cinema'.
– Ez az – mosolyodott el Chanyeol. Beléptek a hatalmas előtérbe. A kasszák nyelvenként voltak kialakítva. A koreaihoz mentek, és Baekhyun vett két jegyet a leghamarabb kezdődő filmre. Megkeresték a sok terem közül a sajátjukat, és letelepedtek a bőrkanapék egyikére.
– Most már értem, miért volt ilyen drága a jegy – sóhajtott fel Baekhyun, ahogy kényelmesen hátradőlt. Levette a dzsekit, majd gondosan a karfára terítette. – Hozok valamit enni – mondta. – Te mit kérsz?
– Majd én megveszem, te fizetted a jegyet – ellenkezett Chanyeol.
– Akkor nekem Sprite-ot vegyél, légyszi!
– Popcorn?
– Ühm – bólintott Baekhyun. Chanyeol kisietett a teremből, és megkereste a büfét. Nem állt hosszú sor, csak egy pár volt előtte, akik gyorsan végeztek. Vett egy hatalmas adag kukoricát, és két pohár Sprite-ot. Nagy nehezen beegyensúlyozta őket a terembe. Lehuppant Baekhyun mellé. Egy fél perc múlva már kezdődött is a film. A teremben rajtuk kívül csak a büfénél álló pár volt, ők is inkább egymással voltak elfoglalva, mint a filmmel. Bár ez érthető is volt, a film, ha lehet úgy mondani, nem volt túl jó. Egy kínai mű volt koreai felirattal, de a történet unalmas és vontatott volt. Emellett sok politikai szöveg volt benne, amit egyikük sem értett. Baekhyun hamar fel is adta a próbálkozást, pillanatok alatt elaludt. A feje oldalra csuklott, szép lassan dőlt Chanyeol felé. A fiú ezt észre is vette, és az ölébe véve a kettejük közt lévő kukoricát, közelebb csúszott Baekhyunhoz, és a vállára húzta. A fiú zavartalanul szunyókált tovább. Befészkelte magát Chanyeol karja közé, és mozdulatlanul aludt tovább. Csak a film közepén ébredt fel, álmos, ijedt tekintettel nézett körbe. Felpillantott Chanyeolra, aki csak rámosolygott. Baekhyun feltápászkodott, és a képernyő felé fordult.
– Miért nem ébresztettél fel? – kérdezte szemrehányóan.
– Aranyosan aludtál – suttogta Chanyeol. Ahogy rájött, mit mondott, merev tekintete megállapodott a filmen. Az arcát halvány pír lepte el. Baekhyun szintén elpirulva mosolyodott el. Megpróbált úgy tenni, mint aki meg sem hallotta a bókot, de kèptelen volt rà. Az ajkai önkèntelenül felfelè görbültek, az arca elpirosodott, mint egy kisgimis lánynak. Hülyén és zavarban érezte magát emiatt.
– Mennyi van még a filmből? – kérdezte próbálva elterelni a figyelmüket az előbbi kínos jelenetről.
– Szerintem nem sok. A főszereplő mindjárt megszökik.
– Mit szeretnél utána enni?
– Húst – vágta rá azonnal Chanyeol.
– Kris hyung azt mondta, van valahol a környéken egy jó étkezde.
– Mi?! Ezt nem hiszem el! – nyögött fel a rapper. Zaklatott tekintete a képernyőn nyugodott. – Hogy halhat meg a főszereplő?!
A teremben hirtelen sötét lett, majd elindult a stáblista a mozivásznon. Chanyeol elképedve bámult maga elé. Úgy nézett ki, mint egy csalódott kisfiú.
– Na, gyere – fogta meg a csuklóját Baekhyun, és megpróbálta felhúzni. A rapper tekintete azonban váratlanul megváltozott. Már nem egy ovisra hasonlított, hanem inkább egy férfira. De ez a pillanat szinte azonnal el is tűnt. A tőle megszokott széles mosoly kúszott az arcára, majd felkapta a dzsekit a kanapéról, és elindult. A kezét óvatosan kihúzta Baekhyun ujjai közül.
*
– Mindjárt kipukkadok – sóhajtozott Baekhyun. A hasát simogatva ült Chanyeol mellett a buszon. Szorosan az ablaküveghez tapadt, majd hirtelen felugrott. Kifelé lökdöste Chanyeolt. –Gyorsan, gyorsan! Itt kell leszállnunk!
Szerencsére a két fiú még időben ki tudta magát préselni a záródó ajtók közt. Vigyorogva indultak el a lakásuk felé.
– Biztos nem fázol? – kérdezte már vagy századszorra az este folyamán Baekhyun.
– Mondtam már, hogy nem, Baekie – mosolyodott el Chanyeol. Az idősebbik a száját beharapva húzta összébb magán a bőrdzsekit. A lakásba felérve mindketten elkezdtek készülni a lefekvéshez. Baekhyun a fürdőszobába menet egy kis jegyzetet talált a tükrön. Azonnal felismerte a furcsa, esetlen írást. Kris hyung.
"Baekhyun-ah, Chanyeol-ah, ma este Taonál alszom. Biztosan későn értek haza, és nem akartuk, hogy felkeltsetek minket. Ma ott az én szobám nektek. Remélem, jól szórakoztatok. ^^ Jó éjszakát! Kris hyung"
