Il Hoon POV
Gyűlöltem az életet. Gyűlöltem, hogy semmi sem úgy alakult, ahogy akartam. Semmi… Bármilyen apróságra vágytam, nem tudtam elérni. Elérhetetlenné vált számomra minden boldogságot okozó dolog… Csakis a monoton hétköznapok maradtak meg nekem, ami során a puszta két kezemmel kellett...
-Komolyan, nem hiszem el… - morgolódott Kai. – Miért pont ma kell visszautaznod?
-Gyorsan eltelt ez a két nap…
-Igen, de… nem is az a baj… Csak, hogy nem tudlak kikísérni…
-Ne zargasd ezzel magad. Elbúcsúzol tőlem itthon.
-Jó, de ez olyan igazságtalanság… Ki akartam menni veled.
-Na elég már ebből...
Már beesteledett, mire a fiúk hazaértek. Mindegyikük hullafáradt volt az egész napos pózolástól és mosolygástól. Ledőltek a nappaliban, és üres tekintettel meredtek a halkan szóló tévére.
-Kezdhetem én a fürdést? – motyogta álmosan Kai. Nem is várt a többiek válaszára, hisz tudta, ilyenkor nincs...
-Hahó!! Álomszuszékok! Ébresztő!! – Luhan szemei ijedten pattantak ki Suho hangja hallatán. Álmoskásan körbenézett a szobában, mikor meglátta maga mellett az édesdeden alukáló Kai-t. Elmosolyodott, mikor újra megütötte a fülét Suho hangja. – Luhan! Kai! Ébresztő!
Az idősebbik megdermedve fordult a...
-Akkor ezentúl bevállalod a meleg szerepet? – mosolyodott el húzva az időt Luhan.
-Ha ebben gyakran lesz részem, gondolkozás nélkül – sóhajtott fel Kai, ahogy az idősebbik a nyakához hajolva beleharapott a fülcimpájába. Visszalökte a hátára, és ránehezedett teljes súlyával. Kai arcán szórakozott...
Luhan a lámpához ment, lekapcsolta, aztán lefeküdt. Bebújt a lenge takaró alá, majd rápillantott a már barátságosabb tekintetű Kai-ra. A fiú felé fordulva feküdt az ágyon. A szemeit lehunyta.
-Jó éjt, hyung – mondta halkan, békülékeny hangon.
-Neked is, Jong In-ah.
Hosszú ideig csöndben feküdtek....
-Sajnálom, az elkövetkezendő két órára az összes szobánk le van foglalva – mondta a csinos recepciós lány a pult mögött.
-Ó, köszönjük – mosolyodott el savanyúan Luhan. – Gyere – szólt oda Kai-nak, majd kiléptek a karaoke-központból.
-Most hova menjünk? – kérdezte a fiatalabbik legörbülő...
A fiúk boldogan ülték körbe Luhant. Megállás nélkül fecsegtek, figyelembe se véve a másikat, egymás szavába vágva özönlöttek belőlük a szavak. Luhan mosolyogva hallgatta őket. Fél szemmel azonban folyton Se Hun-t figyelte. A fiú úgy tett, mintha semmit sem látott volna. Ő is beszállt a csevegésbe,...
-Bebizonyítani? – nevetett fel Kai. Lepillantott Luhanra, akinek az arcán teljes komolyság ült. Az ő arcáról is leolvadt a mosoly. – Bebizonyítani? – tette fel a kérdést újra, azonban a hangja mögött már más érzelmek bujkáltak.
-Ühm – bólintott Luhan. – Bebizonyítani.
Ettől az egy szótól Kai hátán...
-Utállak – suttogta Yong Guk.
-Nem én voltam az, aki kezdte. Te mondtál először nemet. Te utasítottál el – motyogott Him Chan remegő hangon.
-Te barom! Te hülye barom! Szerinted miért utasítottalak el?
-Nem, nem így – sóhajtott fel Him Chan nyúzottan. – Nem ez a megfelelő hangsúly. Ha ilyen...