Február 12.
-Hyung... Tudnál segíteni valamiben? - fordult oda J-hope a mellette ülő Jinhez. A nappaliban ültek. Csak ők voltak otthon, a többiek elmentek vásárolni a vacsorához. Nekik kettőjüknek nem volt kedvük, úgyhogy otthon maradtak.
-Miben? - nézett fel a könyvéből Jin.
-Ugye... Hamarosan Valentin-nap lesz. És én még mindig nem tudom, mivel készüljek V-nek. Azt sem tudom, kellene-e. Ez lesz az első Valentin-napunk, és nem beszéltünk arról, megtartjuk-e vagy sem. És hát... Nincs valami ötleted?
Jin elmosolyodott látva J-Hope zavarát, a halvány pírt az arcán.
-Miért nem viszed el enni valahová? Akkor készülsz is, de nem hozod kellemetlen helyzetbe egy drága ajándékkal.
-Igen, ez igaz - bólintott J-Hope. - De tudod... nem nagyon tudunk kettesben elmenni sehová. Még ha nem is ismernek fel minket, akkor sem foghatom meg még a kezét sem, mert az emberek elítélnének minket. És ez elrontaná az egész estét.
-Akkor főzz neki. Csinálj neki valamit enni itthon, és vacsorázzatok itt.
-De ti... itthon lesztek... nem?
-Majd megbeszélem a többiekkel, hogy menjünk el valahová. Felhívhatom anyát, hogy hadd aludjunk megint nála - ajánlotta szórakozottan mosolyogva Jin.
-Az nagy segítség lenne - motyogta szégyenlősen J-Hope. - És szerinted mi...? - Az ajtó nyílása a fiúba fojtotta a szót. A következő pillanatban a többiek hangos kacagása töltötte meg a lakást.
-És ahogy felnézett a földről! - vihogott levegő után kapkodva Suga.
-Az a pillantás volt a legjobb az egészben - nevetett fel Ji Min újra.
-Meg ahogy felkelt - kontrázott rá Jung Kook.
-Mi ez a lárma? - kérdezte apaiasan mosolyogva Jin a nappaliba csörterő fiúktól. Erre újra hatalmas vihogás tört ki. Rapmon a hasát fogva rogyott le a földre.
-Hol van V? - nézett körbe a fiatalabbik után kutatva a fiú.
A röhögés ha lehet, még hangosabb lett. Jung Kook arcán patakokban folytak a könnyek. Suga levegő után kapkodva próbált uralkodni magán. Ji Min a padlót csapkodva kacagott. J-Hope kérdésére az ajtó felé mutattak. A fiú értetlenül indult a lakás előterébe. Látta V cipőjét, de őt nem. A szobájukba ment. Benyitott, majd meglátta az épp öltözködő V-t.
-Mi ez a nagy röhögcsélés? - kérdezte tőle, de V válasza csak egy vállrándítás volt. Felhúzta a melegítőnadrágját, és felkuporodott az ágyba.
J-Hope érezte, hogy a nevetés tárgya V volt. Nem meglepő módon. Sokszor alázta meg magát, amin a többiek jókat derültek, de ő ezt aranyosnak és szerethetőnek találta.
-Mi történt? - kérdezte a duzzogó fiút, miközben melléült.
-Elestem - motyogta.
-És?
-Kinevettek.
-Előfordul. Ezért ne legyél már ilyen morcos.
-De fáj.
-Megütötted magad? - kèrdeze aggodalmas arckifejezèssel J-Hope. - Hol?
-Itt - mutatta a tenyerét a fiúnak, amin egy aprócska horzsolás volt.
-Ennyi az egész? - mosolyodott el megkönnyebbülten a rapper. - Egy perc múlva már nem is fog fájni. Sőt, - óvatos puszit lehelt az égő sebre. Elégedetten pillantott fel. - Fogadjunk, hogy már nem is fáj!
-Már nem - nevetett fel megenyhülve V.
-Na látod! - átkarolta a fiú vállát, és puszit nyomott a homlokára.
V a fiú karjaiba simult. Kényelmesen elhelyezkedett. A lábát a másik ölébe tette, a fejét a vállán pihentette. J-Hope gyengéden simogatta a hátát, mikor kopogtattak. Az ajtó résnyire nyílt, majd Jung Kook arca jelent meg.
-Nincs kedvetek elmenni karaokezni? - kérdezte jókedvűen mosolyogva.
J-Hope és V egymásra pillantott, majd egységesen megrázták a fejüket.
-Ti menjetek nyugodtan, mi most maradunk. Fáradtak vagyunk - tette hozzá J-Hope.
-Azt sejtem - vigyorodott el pimaszul a maknae. Bezárta maga mögött a ajtót, majd a többiekhez sietett a nappaliba.
J-Hope szorosan magához ölelte V-t. Lemosolygott rá, majd finoman megcsókolta.
-Ugye tudod, hogy csak ketten leszünk itthon, ha ők elmennek? - kèrdezte sokat sejtetö hangnemben. A fiù bólintott, de nem tűnt tùl izgatottnak. Lesütött szemekkel, fáradt arckifejezèssel bùjt J-Hopehoz.
-Mèg mindig durcàs vagy amièrt kinevettek?
-Nem - rázta meg a fejèt felpillantva a fiùra. - Csak èhes.
-Akkor csinàljunk valamit - ajànlotta J-Hope, ès már fel is pattant az ágyból.
-Nem csinálnál te? - kèrdezte V èdesen artikulálva. - Én olyan fáradt vagyok - mondta bevetve minden aegyoját.
-Nem kèrhetsz így - sóhajtott fel J-Hope. - Tudod, hogy soha nem tudok nemet mondani.
-Igen, tudom - nevetett fel V elègedetten, ahogy az idösebb elhagyta a szobát. Fèl óra mùlva tèrt csak vissza kèt tálnyi ramennel. Letette öket a kis asztalukra.
-A többiek már elmentek - mondta mosolyogva. V mintha meg sem hallotta volna, felkelt, ès leült az asztalhoz. Megkóstolta a mèg gözölgö levest.
-Hmm - pillantott fel a mellette ücsörgö J-Hopera. - Nagyon finom.
Jóízüen megette, majd a fürdöszobàba ment. A másik fiù csalódottan pillantott utána. Ketten voltak, ès V nem nagyon mutatott hajlandóságot egy kis hancùrra. Pedig... már nagyon règen volt rá lehetösègük. Folyton dolgoztak, gyakoroltak, ha pedig volt egy kis idejük, sosem tudtàk kieröszakolni a többiekböl, hogy elmenjenek egy kicsit otthonról. Erre itt volt a lehetösèg, de V csak unottan mászkàlt fel-alá. J-Hope utána ment a mosdóba. A fiù èppen a fogait mosta. Meglepetten pillantott fel az idösebbre. Fehèr habos ajkait mosolyra hùzta. Valamit èrthetetlenül dünnyögött, majd köpött egyet a csapba.
-Mit csinálsz, Tae Hyungie? - kèrdezte J-Hope kedvetlenül.
-Tudod, hogy utálom a ramen ízèt sokáig a számban èrezni.
-Ühm - bólintott a rapper. Lefelè görbülö ajkakkal dölt neki az ajtófèlfànak. Kezeit a mellkasa elött összefonta. V miutàn vègzett beletúrt a hajába, majd a tükörbe vetett elègedett pillantás után J-Hopehoz lèpett.
-Mièrt van ilyen rossz kedved? - kèrdezte töle. A kezeit az idösebb mellkasára tette. A nagyujjával megnyugtatóan körözött.
-Nincs rossz kedvem - vont vállat elmosolyodva J-Hope. A karjait V dereka körè fonta, ès közelebb hùzta magához. A fiù hozzásimult, csábos pillantást vetett rà. J-Hopenak nem is kellett több, azonnal lehajolt hozzá, ès ajkait az övèra tapasztotta. Pillanatok mùlva V már a falnak nyomva, a rapper nyakát átkarolva csókolgatta a fiú kulcscsontját. Majd egy újabb pillanat kellett csak hozzá, hogy az ágyon talàlják magukat. V töle nem megszokott módon vezette a rappert, ami egyben ùj volt nekik, de izgalmas is. J-Hope kiszolgáltatottnak ès tehetetlennek èrezte magát, ahogy V fölèkerekedve vetköztetni kezdte. Általában övè volt ez a szerep, furcsa volt neki alul lenni. De hamar felülkerekedett a kètsègein, ès ö is vetköztetni kezdte V-t. Áthùzta a fiù fejèn a pólójàt, vègigsimított vèkony, lapos felsötestèn. Puha, selymes böre alatt kitapogatta a kis izmokat, amik megfeszültek az èrintèsère. Èrezte a szívènek heves dobogàsàt.
-Az ajtó - suttogta V lemászva J-Hoperól. - Valaki megjött.
-A fiùk elmentek, a menedzser hyungok pedig a nagyfönökkel egyeztetnek - ellenkezett a rapper megragadva V nyakának hátsó rèszèt ès magàra hùzva. Szenvedèlyesen megcsókolta, majd egy gyors mozdulattal fölè kerekedett. A fiù teste a lába közt volt. Lehajolt hozzá, ès egy ùjabb heves csókba invitálta, amitöl V már teljesen elfelejtette, mièrt aggodalmaskodott nèhàny perce. J-Hope lejjebb csùszott, ès kigombolta a fiatalabbik nadràgját. Lassan, ingerlöen hùzta le róla. A ruhadarab vègül a földön vègezte, ùgy, mint az ö nadrágja, majd boxereik. Meztelen, forró testük egymàshoz simulva vonaglott az ágyon. A lepedö összegyürve, megviselten terült el alattuk.
-Ho Seok-ah - nyögött fel V, ahogy J-Hope ajkaival kènyeztetni kezdte a felsötestèt. Belecsókolt a köldökèbe, majd lejjebb csúszva finom, lágy puszit nyomott a pèniszère. V ajkai szètnyíltak J-Hope èrintèsètöl. Halkan nyöszörgött. A rapper tovàbb kènyeztette a fiùt. Megragadta a farkát, ès minden felvezetès nèlkül szenvedèlyesen mozgatni kezdte rajta a kezèt.
-Hope - nyöszörögte V. A fiù arca felè nyùlt, majd felhùzta magàhoz. Megcsókolta. Nyelveik jàtèkos táncba kezdtek, miközben hevesen dobogó szívük, majd ki akart esni a mellkasukból. J-Hope hirtelen vàlt el V-töl. Lecsusszant a fiùról, az ágyról, ès az èjjeliszekrènyhez sietett. Kikapta a fiókból a sikosítót, a következö pillanatban pedig màr magát ès V-t kenegette vele. Ahogy vègzett az ènekes fölè kerekedve ùjabb csókok közepette belèhatolt. V ajkai kèjesen nyíltak szèt. Elhaló nyögèsek szakadtak fel a torkából, ahogy J-Hope mozogni kezdett benne. Szorosan magához ölelte a fiút, körmeivel vègigszántotta a börèt.
-Gyorsabban! - nyögött fel rekedt hangon. J-Hope azonnal teljesítette a kèrèsèt, hevesebb tempóra váltott. V èlvezettel nyöszörgött karjai közt. A fejèt hátravetve teste ívbe feszült, ès hangos kiáltàsok közepette J-Hope hasára èlvezett. Nem sokkal kèsöbb a rapper is követte. Izzadt, felhevült testtel gördült le V-röl. Kiterült az ágyon. Kezeit szèttève, hangosan lèlegezve hunyta le a szemeit. V azonnal közel húzódott hozzá. A fiù mellkasára tette a fejèt, a lábát átvetette az övèn.
-Fantasztikus vagy - motyogta kimerülten, mègis elègedett, boldig hangon J-Hope. Átölelte V vèkony testèt, majd puszit nyomott a homlokára. Az ènekes a dicsèret hallatán elpirulva mosolyodott el. Lehunyta a szemeit, ès hamarosan mindketten elaludtak.