Leraktuk a telefont. Lehunytam a szememet, vagyis akartam, mikor majd kiszúrta valami a szememet. A takarón a kis dudor… A reggel… Az álmaim… A rohadt életbe! Pont ilyenkor?! Gyorsan ki akartam surranni a mosdóba, mielőtt még Sung Jae felébred. Ledobtam magamról a takarót, már-már felálltam, mikor ő álmos hangon utánam szólt.
-Hová mész? – kérdezte.
-Mindjárt jövök – mondtam. – Még aludj nyugodtan. – Azzal olyan szaporán, ahogy tudtam, kisiettem a hálóból, egyenesen a fürdőszobába. Nekidőltem az ajtónak, ahogy bezártam magam mögött, és felsóhajtottam.
-A legjobbkor, haver – néztem dudorodó nadrágomra.
Lehajtottam a wc tetejét, és leültem rá. Belenyúltam a nadrágomba, és simogatni kezdtem sok gondot okozó pajtásomat. A fejemben előbbi álomképeim jártak. Ha Na, Joon Hee… Anya és lánya? Elég mocskosnak tűnik…
Férfiasságom egyre merevebb lett, keményen simult a kezembe. Ritmusosan mozgattam ujjaimat rajta, miközben az élvezettől a hátamon futkosott a hideg.
A következő pillanatban, azonban kinyílt az ajtó. Sung Jae állt ott ledöbbent arckifejezéssel, mégis csillogó szemekkel. Beharapta az ajkait, látva, ahogy kikapom a kezem nadrágomból. Ez azonban nem segített túl sokat… Merevedésem eltitkolhatatlan volt.
-Sung Jae-yah… - kezdtem megszeppenve, ő azonban határozott mozdulattal belépett, és lehajolt hozzám. Megcsókolt. Nem úgy, mint legutóbb. Rendesen. Ajkai magabiztosan érintették az enyémet, nyelvével végignyalt szám sarkán. És én?… Én… visszacsókoltam. Átkaroltam a hátát, közelebb húzva ezzel magamhoz. Letérdelt a földre, a lábaim közé csúszott. Nyelveink izgató táncot lejtettek. A merevedésem pedig csak nőtt.
Végigsimított a hátamon, majd benyúlt a pólóm alá, és cirógatni kezdte a bőrömet. Gyengéd érintése szinte égetett. Megragadta a felsőm alját, játékosan csavargatta egy kicsit az alját, majd egy gyors mozdulattal áthúzta a fejemen. Én is akcióba léptem, lekaptam róla a pólóját, mire ő elmosolyodott. Egy pillanatig csak figyeltük a másik testét. Élvezettel futtattuk végig rajta a tekintetünket, majd Sung Jae felállt, engem is magával rántva. Arrébb húzott, neki nyomva a mosógépnek. Teste az enyémnek nehezedett. Súlya nyomta merevedésemet. Nyomta, és egyre jobban izgatta.
Végigsimította a gerincem vonalán, majd egy váratlan mozdulattal megragadta a fenekem. Határozottan a csípőmet az övé felé rántotta, mire az én merev férfiasságom súrolta az ő keményedni kezdő péniszét.
Megfogta a kezem, és bevezette a boxerébe. Végigsimíttatott velem a farkán, és nem bántam. Atyám, mennyire nem bántam! Legszívesebben felordítottam volna, amikor megéreztem a tenyerembe simulni péniszét. Ezek után már nem volt szükségem segítségre, tudtam, mit kell tennem. Rámarkoltam a farkára, és határozottan mozgatni kezdtem a kezem rajta. Sung Jae testén remegés futott végig. A vállamra támaszkodva nyögdécselt a kezem alatt. Én pedig keményen dolgoztam rajta. Nem kíméltem, gyorsan húzogattam markomat rajta.
Ő is benyúlt a nadrágomba, és végigsimított már teljesen merev férfiasságomon. Lágyan ért hozzám, szinte csak cirógatott, amitől úgy éreztem, fel fogok robbanni. Kihúztam a kezem a nadrágjából, és letoltam a nadrágját a térdéig. Ez elég jel volt számára, hogy meztelenre vetkőzzön, amit én is követtem. Átöleltük egymást, miközben önkéntelenül is összeért merevedésünk. Torkunkból hangos sóhaj szakadt fel. Megcsókoltuk egymást, a következő pillanatban azonban Sung Jae magával rántott. Nekidőlt a csempének, majd megragadta a polcon lévő testápolót. Egy kicsit a kezére nyomott, és elkezdte simogatni vele a péniszem. Hangosan nyögtem fel, ahogy a hűvös krém körbefonta a péniszem.
Újabb adagot nyomott a kezébe, ezt azonban már máshová kente… magára… hátrébb… Ki se tudom mondani…
Miközben én csókokkal halmoztam el mellkasát és nyakát, ő előkészítette magát. Megfogta a férfiasságom, majd mikor nem számítottam rá, magába vezetett. Élvezettel kiáltottam fel, ahogy megéreztem, milyen szűk. Egy ideig nem mozdultam, látva az arcán az enyhe fájdalmat, majd lassan elkezdtem. Óvatosan, kis mozdulatokkal. És az ő arckifejezéséről is eltűnt a fájdalom, kéjesen sóhajtozott, miközben egyre hevesebben mozogtam. Képtelen voltam visszafogni magamat. Egyre gyorsabb és gyorsabb lettem. A testünk izzadtan simult össze, egymásba kapaszkodva próbáltunk talpon maradni.
-Il Hoon-ah – nyögdécselt Sung Jae. – Még! Aaaahh – kapkodott levegő után. – Ez az! Igen! –sóhajtozott egyre hangosabban.
Kiáltásai csak még jobban feltüzeltek. Megragadtam a fenekét, és felemeltem. Körbekulcsolt a lábaival, miközben tovább nyöszörgött. Átkarolta a nyakamat, a fülembe sóhajtozva izgatott tovább.
-Gyorsabban! – kiáltott fel, ahogy megérezte a teljes hosszom. A körmei a vállamba mélyedtek, forró lélegzete a nyakamat csiklandozta. – Igeeeen! Még!!
Nem kellett kétszer kérnie, még gyorsabban mozogtam benne. Bőrünk csapódásának hangja megtöltötte a fülemet, tovább izgatva vele. Beharaptam az ajkamat, hogy visszatartsam még egy kicsit hamarosan elérkező orgazmusomat. Lelassítottam egy kicsit, majd a teljes hosszommal Sung Jae-be hatoltam. Kihúztam belőle a péniszem, majd ismét határozottan belehatoltam. A fiú minden alkalommal jobban szorított magához, és hangosabban nyöszörgött.
Újra hevesebben kezdtem mozogni benne. Megállás nélkül, gyorsan jártam benne. Nyögéseink egyre hangosabban lettek, zihálásunk szinte fülsiketítő.
-Ühhm! – szorított magához jobban. – Csináld!! Még!!! Igeeeen!
Már én is kezdtem csillagokat látni a kéjtől. Alig bírtam tartani már Sung Jae-t, csak az járt a fejemben, hogy végre elérjem a kielégülést. És nem is kellett sokáig várnom. Gyors mozdulataimnak köszönhetően Sung Jae hangosan kiáltott fel.
-AAAAAAAH! – karcolta végig a hátamat körmeivel, miközben a hasamra élvezett.
Már nekem sem kellett több, hallva kéjes nyögését, én is elértem a csúcsot, és beleélveztem. A testemet hirtelen erőtlennek éreztem. Letettem Sung Jae-t a földre, majd nekidőltem. Átölelte meztelen testemet, majd megcsókolt.
-Ez elképesztő volt – suttogta. Lecsúsztunk a földre, izzadtan, lihegve ültünk egymás mellett a kielégülés jellegzetes vonásaival az arcunkon.
”Mit tettem?” – hangzott a fejemben a kérdés. – „Mit tettem?”
Nem akartam elhinni, hogy tényleg… hogy tényleg Sung Jae-vel voltam… Egy fiúval… És… élveztem? Élveztem… Nem is akármennyire… És megbántam? Megbántam? Megbántam?! Nem… nem igazán…
Sung Jae-re pillantottam, aki elégedett mosollyal dőlt a hideg csempének. A szemeit lehunyta, hosszú pilláig feketén sötétlettek a szemei alatt. Izzadságcseppek csillogtak tökéletes, világos bőrén.
Végigsiklott a testén a tekintetem… egyszer… kétszer… és harmadszor is… Furcsa érzés volt így látnom… Egyáltalán az volt a fura, hogy egy férfi volt… mellettem… kielégülve… És én nem bántam…
Gyönyörű volt… A teste tökéletes volt. Olyan volt, mint egy hibátlan prototípusa az embernek, ami bemutatja, ’na, emberek, így is lehet kinézni’. Ahogy ez átfutott a fejemen, elmosolyodtam. Milyen hülyeségek fordulnak meg a fejemben…
-Mit vigyorogsz? – hallottam mellőlem rekedt hangját.
Meglepetten kaptam oda a fejem. Vállat vontam, majd hátravetettem a fejemet a csempének.
-Ezt nem először csináltad, ugye? – kérdeztem.
-Hogy most veszítettem-e el? – nézett rám bambán nevetgélve. – Nem, nem most.
-Nem úgy értettem. Fiúval… nem először csináltad, jól sejtem? – kezdtem belevörösödni a kérdésbe, ezért felálltam, és beléptem a zuhanyzófülkébe. Megengedtem a hűvös vizet, hogy egy kicsit lecsillapodjon égő testem.
-Fiúval sem először – hallottam a fülkén kívülről Sung Jae hangját. Nem nagyon tűnt feszélyezettnek a téma miatt. – Ennyire jó voltam? – nevetett fel jókedvűen.
Hogy erre mit válaszoltam volna, ha igazat akarok mondani? IGEN! ENNYIRE KIBASZOTTUL JÓ VOLT!! Ehelyett azonban csak unottan felhorkantam.
-Nem volt rossz – mondtam.
-Neked én voltam az első fiú, ugye?
Elzártam a csapot, és egy törölközőt magamra tekerve léptem ki Sung Jae-hez. Már ő is felkelt a földről. Azonnal a zuhanykabin felé vette az irányt. Könnyedén elsétált mellettem, és belépett. Megeresztette a vizet, de azonnal fel is kiáltott.
-MI A ROHADT?! Milyen jeges vízben fürdesz te?!
-Bocs – nevettem fel.
Rövid ideig csöndben voltunk. Addig én felszedegettem eldobált ruháinkat a földről. Belepillantottam a tükörbe. Az arcom másnak tűnt. Nem tudom, mi volt más benne, de egyértelműen nem olyan volt, mint régen.
-Nem válaszoltál a kérdésemre – mondta Sung Jae, ahogy kilépett a zuhanykabinból. A felsőtestén végigcsordultak a vízcseppek, és csak nagy nehezen tudtam ellenállni a kényszernek, hogy ne kövessem az útjukat.
-Milyen kérdésre?
-Én voltam az első fiú?
-Igen – bólintottam azonnal. Miért ne vallhattam volna be? Végül is így volt.
-Ahhoz képest nagyon is jó voltál – vigyorodott el pajkosan, ahogy elsétált mellettem. Megveregette a vállamat, majd a hálószobába lépkedett. Követtem. Öltözködni kezdett. – Anya mikorra hivatott? – kérdezte háttal nekem, miközben a pólóját vette magára.
-1-re.
-Akkor elindulhatnánk most. Megreggelizünk nálunk – az órára pillantott, fél 12 volt – vagyis megebédelünk, aztán pedig segíthetsz anyának.
-Oké – bólintottam.
Összekészültünk, majd lementünk Sung Jae autójához. Az úton csöndben voltunk. A reggeli események után furcsa volt a másikra pillantani… és mégis… kényelmes volt a hallgatás… Nem volt kínos.
Mikor megérkeztünk, ki akartam szállni, de Sung Jae elkapta a csuklóm.
-Il Hoonie, várj egy picit – mondta. Nem nézett rám, és ez különös volt. Ha beszélt hozzám, mindig engem nézett. – Ez most hülyén fog hangzani, de… én nem csak megfarkaltatni akartam magam…
-Tessék?! – kaptam felé a fejem meglepetten.
-Én nem csak azért feküdtem le veled, mert szexhiányom volt. Tetszel nekem…
-Ó – nyögtem fel elképedve. – Sung Jae-yah…
-De nem várok most tőled választ – nevetett fel elpirult arccal. – Biztos meglepett a dolog, és nem tudod, mit mondj. Inkább menjünk be, és majd beszélünk erről egy megfelelő alkalommal. Amikor már… már mindketten készen állunk a beszélgetésre.
Bólintottam. Ezerféle gondolat keringett a fejemben. Olyannak éreztem az agyamat, mint egy salátát. Tele volt uborkával, salátával, paradicsommal, paprikával és mindenféle zöldséggel, és nem tudtam kiválogatni belőle azt, amit szeretek, amire figyelnem kellene.
Bementünk a házba, levettük a cipőnket lepakoltuk a táskánkat. Szombat révén addigra már a család leült az asztalhoz. Beléptünk az étkezőbe. Ha Na meglepetten ugrott fel az asztaltól.
-Il Hoon-ah! – kiáltotta boldogan. – Sungie-val voltál?
-Ühm – bólintottam. – Jó napot! – hajoltam meg Ha Na férje felé. – Szia – mosolyogtam Joon Hee-ra.
-Ülj le gyorsan! Éhes vagy?
-Kicsit.
Letelepedtünk az asztal köré. Elkezdtünk enni. Miután befejeztük, Ha Na-val felmentünk a hálószobájukba. A férje elvonult a dolgozószobájába, Joon Hee és Sung Jae pedig a szobájába.
-Sungie nálad aludt? – kérdezte Ha Na, miközben kipakoltam a már félig kész beszéd darabjait.
-Igen – bólintottam.
-Hogyhogy? Miért nem aludtál te itt?
-Így alakult – vontam vállat. – Itt vannak a könyvek – tereltem el a témát Sung Jae-ról. – Ezt olvastad már? A végéhez ez segítség lehet – mutattam egy beszédre, amit még Kim Han Gyu (megj.: kitalált személy, koreai nagy hírű politikus) mondott egy kampányán egy árvaháznál.
-Még nem – mosolyodott el Ha Na. – De nem is ezért hívtalak ide…
-Tessék? Akkor miért?
Ha Na vállat vont, csábosan elmosolyodott. Hátradobta göndör hullámait. Végigsimított a kulcscsontján, majd maga felé hívogatott.
-Ha Na… - motyogtam elképedve. Nem elég, hogy itthon volt a családja, de nem rég voltam a fiával… meg a lányával…
-Mi az? Már nem tartasz vonzónak? – kérdezte legörbülő ajkakkal.
Ó, dehogynem! – kiáltottam volna legszívesebben teli torokból. Végigpillantottam tökéletes testén. Halvány sárga miniszoknya volt rajta fehér, hosszú ujjú felső nagy, kerek nyakvonallal, ami azonban teljesen eltakarta dekoltázsát, csak a vállait, és kecses nyakát mutatta meg.
-De, nagyon is vonzó vagy – mondtam neki elbizonytalanodva.
-Akkor mi a gond?
-A férjed – mondtam az első dolgot, ami eszembe jutott. – Nem messze dolgozik… Most nem csinálhatjuk…
-Ez az egyetlen dolog, ami zavar? – nevetett fel. – Édes vagy.
A következő háromnegyed órában Ha Na-val a beszéd helyett inkább a másik testével foglalkoztunk. Az ágyukban csináltuk… És… egyszerűen fantasztikus volt. A kockázat, a rizikó… annyira felspannolt, hogy mikor elért az orgazmus, csillagokat láttam magam előtt.
Már három hónapja dolgoztam Ha Na-nak. Ez idő alatt közel kerültem Sung Jae-hez. Nagyon közel… Ugyan többet nem volt köztünk szexuális kapcsolat, de… kezdtem megkedvelni… vagy valami ilyesmi…
Joon Hee többször is elcsábított, ugyanígy Ha Na. De nem bántam. Sung Jae előtt tökéletes titokban tartottam. Tudtam, kiborulna, ha megtudná. Ezért mindent megtettem annak érdekében, hogy még csak sejtése sem legyen a dologról. És ez tökéletesen is ment eddig.
-Nincs kedved kijönni velem? – súgta a fülembe Joon Hee a nappaliban üldögélve. Sung Jae-t vártam. Még nem ért haza, pedig megbeszéltük, hogy náluk találkozunk.
-Ki? – pillantottam a lányra.
-Ühm – bólintott ő. – Ki. A kertbe.
Vállat vontam. – De, mehetünk, amíg meg nem jön Yook. – Mostanában Yook-nak hívtam Sung Jae-t, ő pedig engem Jung-nak. Ez volt a közös becenevünk.
Kimentünk a hátsókertbe. A világítás nagyon halovány volt. Elkezdtünk sétálni az ösvényeken, amik a vállamig érő bokrok közt húzódtak.
-Régen nem találkoztunk már – mondta Joon Hee.
-Aha – bólintottam. – Anyuddal sokat dolgoztunk.
-És nagyon el voltál foglalva oppa-val – mondta morcosan.
-Csak nem féltékeny vagy? – nevettem fel.
-De – mondta keresztbe tett kezekkel.
Az arcom elé tettem a kezem, úgy kacagtam el magam.
-Ki kell békítened – morogta.
-Hogyan? – kuncogtam tovább.
-Tudod te azt – mosolyodott el csábítóan.
-Itt kint? – kérdeztem elképedve.
-Itt kint.
-Nem fognak meglátni minket?
-Nem. Na ne legyél nyámnyila…
-És ha valaki kijön… mondjuk apukád, és rajta kap minket? – aggodalmaskodtam tovább.
-Ki akarsz békíteni vagy sem? – tette keresztbe újra a kezeit haragosan.
-Persze, hogy ki akarlak.
-Kívánsz?
-Kívánlak.
-Akkor? Miért nem csinálsz már valamit?
-Mit? – kérdeztem játékosan elmosolyodva. Közelebb léptem hozzá, és átkaroltam a derekát. Joon Hee kiscicaként simult hozzám.
-Valami rosszat – nevetett fel, ahogy lehajoltam hozzá, majd belecsókoltam a nyakába.
-Mennyire rosszat? – folytattam a játékot.
Ő eközben eltávolodott tőlem, és legnagyobb meglepetésemre benyúlt szoknyája alá, és lehúzta a bugyiját. Felakasztotta a bokor egyik ágára, aztán újra átkarolt.
-Annyira rosszat, hogy utána sikítanom kelljen – mosolygott beharapva ajkait.
Szavai kezdtek felizgatni. Nem elég, hogy a tekintetében is volt valami, ami egy pillanat alatt felizgatta az embert, de ezt csak tovább tudta fokozni tökéletes testével, bódító illatával, és mámorító szavaival.
-Mondjuk ilyet? – kérdeztem, mikor benyúltam szoknyája alá, majd végigsimítottam a punciján.
-Mondjuk – mosolyodott el. Nem kellett sokáig várnom a válaszára, azon nyomban lehúzta a sliccemet, kigombolta a nadrágom, és simogatni kezdte boxeremen keresztül férfiasságomat.
Nem hittem el, hogy újra idekerültem, de nem is volt túl sok időm ezen gondolkodni… Vagyis nem időm nem volt, józan eszem. Joon Hee egy pillanat alatt megbolondított. Úgy játszott velem, ahogy csak akart, és ez tetszett. Képes volt irányítani, uralkodni felettem…
Mindenféle előjáték és időhúzás nélkül beléhatoltam. Joon Hee ajkai kéjesen nyíltak szét. Halk nyöszörgés tört fel a torkából. Mozogni kezdtem benne, miközben a bokroknak döntöttem a hátát. Átkarolta a nyakamat, a fülembe sóhajtozott.
-Mi a picsa folyik itt?! – hallottam egy ismerős hangot nem messze tőlünk.
Ijedten kaptam oda a fejem. Sung Jae állt az ösvény végén. A fény megvilágította elsápadt arcát. Sütött róla a harag, az undor.
Azonnal leraktam Joon Hee-t a földre. Felöltöztem, és Sung Jae felé indultam. Ő azonban nagy léptekkel már előttem is termett. Azt hittem, be fog húzni egyet, de nem ezt tette… Megragadta Joon Hee karját. Nagyot rántott a lányon, aki mint egy rongybaba nekivágódott egész testével.
-Mit képzelsz te magadról?! – kiáltott rá. – Most ő a következő?!
Joon Hee még kisebbre húzta össze magát, miközben szó nélkül, lehajtott fejjel tűrte bátyja szavait.
-Azonnal takarodj fel a szobádba! Ne is lássalak!! – Azzal a hátsó bejárat felé taszította. Mérgesen nézte végig, amíg a lány végigsiet az ösvényen, majd eltűnik a házban. Utána felém fordult. Az arckifejezése más volt, de még így is harag sütött róla.
-Én… - próbáltam kifogásokat találni, de egy sem jutott eszembe.
-Nem érdekelnek a hülye magyarázataid – vágott a szavamba. – Ismerem a húgomat, és tudom, hogy minden haverommal megdugatja magát, de az, hogy veled is… Hánynom kell tőled, tőletek! – mondta, azzal hátat fordított, és nagy léptekkel elviharzott.
-Yook-ah! Sung Jae-yah! Várj már! – kiáltottam utána, ő azonban nem állt meg. Utána futottam, és elkaptam a karját. Magam felé fordítottam. – Yook-ah, várj már – lihegtem.
-Ne hívj így többet. Már nem vagyunk barátok – mondta ridegen. Kirántotta a karját az ujjaim közül.
-Állj már meg! – ragadtam meg a pólóját. – Sajnálom! – kiáltottam az arcába. – Érted, sajnálom?! Sajnálom, hogy elvesztettem az eszem. Sajnálom, hogy nem tudtam ellenállni a húgodnak!
Sung Jae lehajtott fejjel állt. A válla összeesett, a testtartása görnyedt volt.
-Joon Hee, a húgod, nem jelentett nekem semmit… Ő csak…
-Épp ez a baj, hogy nem jelentett semmit! – kiáltott rám elsápadt arccal. – Miért dugtad meg, ha nem jelentett semmit?!?!
-Sajnálom – suttogtam. – Annyira sajnálom.
-Van is mit – rántotta ki a kezét az enyémből. – Ne gyere többet fel hozzám. Nem vagyunk többet barátok. – Azzal elviharzott. Nem mentem utána. Nem láttam túl sok értelmét. Mérges volt rám. Nagyon mérges…