A debütálás utáni idők nagyon gyorsan teltek, a napok perceknek tűntek, a hetek napoknak, a hónapok heteknek. Egyik tag sem vette észre, hogy már fél éve voltak távol egymástól, és promotáltak különböző országokban.
-Holnap ideutaznak a többiek – jelentette ki az M menedzsere egy estén. A fiúk izgatottan tapsoltak, mindegyikük arcán széles vigyor jelent meg. Végre újra találkozhatnak.
Másnap nem volt semmi teendőjük, csak fogadniuk kellett a K-s tagokat. Kimentek eléjük a repülőtérre, ahol rengeteg rajongó várakozott nagy táblákkal és ajándékcsomagokkal. Ahogy megjelentek a fiúk, nagy zsivongás tört ki, próbáltak közel kerülni hozzájuk, de a biztonsági őrök jó munkája révén biztonságosan megérkeztek, és egy védett helyre mentek.
A K-s fiúk repülője hamarosan leszállt, és a két csapat összetalálkozott. Boldogan ölelkeztek össze, vidáman köszöntötték rég nem látott barátjukat. Egy vészkijáraton hagyták el a repülőteret. Elhelyezkedtek a két autóban, és gyorsan elhagyták a helyet.
Luhan és Kai egy kocsiba ült be. Régen nem találkoztak, de persze telefonon és az Interneten keresztül folyton beszélgettek. Mindent megbeszéltek egymással. Ez alkalommal sem volt meg köztük a kínos hangulat, felszabadultan mesélték el egymásnak mi történt az utóbbi néhány napban velük. Egy óra múlva értek el az M lakásába. Felpakolták a cuccaikat, majd körbenéztek. A lakás elég kicsi volt ennyi embernek. Hatan könnyedén, kényelmesen elfértek, de tizenketten?
-Itt alszik Lay és Chen – kezdte a körbevezetést Luhan Kai-nak. – Ez az én szobám, Kris-é és Xiumin-é. Itt meg Tao van a menedzserrel.
-És mi hol fogunk lakni?
-Hát gondolom ti is itt… Bár nem tudom, hogy fogunk elférni…
-Én ágyban akarok aludni! – kiáltott fel határozottan Kai.
-Nincs üres ágy, Jong In-ah – vigyorodott el Luhan pimaszul.
-Akkor add át az ágyad, hyung! Sokat utaztunk és fáradtak vagyunk – kérte a fiú bociszemeket meresztve hyung-jára.
-Ne nézz így rám, nem kapod meg az ágyamat! – mosolygott Luhan. – És amúgy is, én vagyok a hyung-od, nem alhatok a földön.
-Épp azért, mert hyung vagy, azért kéne feláldoznod magadat.
-Jó, majd megbeszéljük – bólintott rá Luhan sóhajtozva.
Kai győzelemittasan paskolta meg hyung-ja hátát. – Köszi!
Miután mindketten átöltöztek, elindultak egy városnézésre. Maszkot vettek az arcukra, így nem ismerték fel őket. Nyugodtan sétálgattak az utcán, végignézték az ajándékboltokat, majd beültek egy kis hagyományos kínai ebédre. Kai lenyűgözve csodált meg mindent. Ez volt az első alkalom, hogy Kínában járt. Minden új volt neki, és varázslatos.
-És a legjobbat még nem is láttad – mosolyodott el Luhan. – Ettől le leszel nyűgözve!
Miközben elértek a megállóba, lassan beesteledett. Ennek ellenére a levegő még mindig fülledt volt. A hátukon izzadtságcseppek gördültek végig. A megállóban való hosszú várakozás után felszálltak a buszra. A légkondicionáló egy kicsit lehűtötte felforrósodott testüket. Élvezettel dőltek hátra az üléseiken.
-Megdöglök ebben a maszkban – panaszkodott Kai nyüszögve. Meglengette laza rövid ujjú felsőjét, megvillantva ezzel sötét bronzbarna bőrét. Luhan szerette volna nem észrevenni, de a szeme mégis megakadt azon a tökéletes testen, még ha nem is látott belőle túl sokat… Zavarodottan fordult az ablak felé, és nézelődött. Az arca érezte, hogy elvörösödött a szégyenérzettől.
Nem csinálhatok ilyet, nem szabad – kántálta magában, és ez valamennyit segített is neki. Ezek után már könnyebb lelkiismerettel pillantott Kai-ra.
-Leszállunk, Jong In-ah – szólt neki.
A fiú kíváncsian pattant fel. Az ajtóhoz sietett, a lábával dobolva várta, hogy megálljon a busz. Mikor az ajtó kinyílt, jókedvűen ugrándozott le. Várakozóan pillantott az épp leszálló Luhanra.
-Hová megyünk? – kérdezte. – Elmondod már?
-A-ah – rázta meg a fejét a fiú. – Majd meglátod, ha odaérünk.
Kai elégedetlenkedve húzta el a száját, de zokszó nélkül követte Luhant. Hosszú ideig sétáltak. Nem nagyon beszélgettek. Jong In túlságosan is le volt foglalva a sok ember és az új világ varázsával. Azonban miután befordultak a sarkon, nem akart hinni a szemének. Az, ami a szeme elé tárult, egy csoda volt. A legszebb dolog, amit valaha látott. Elbűvölve állt meg. Luhan mosolyogva fordult felé. Elégedetten látta, hogy sikerült elbűvölnie a fiút.
-Na milyen? – kérdezte a fiút vigyorogva.
-Azta… - nyögte Kai. – Hyung… ez… - Nem tudta, mit kéne mondania, ezért csak tovább bámult. Úgy érezte, soha sem fog betelni vele…
