30. rész - Don't be mad!

-Tudod, hogy Suho hyung nem szereti, ha a légkondi alatt fekszünk. Rosszat tehet a hangunknak. Vigyáznod kell magadra, hyung – mondta Kai. Próbált barátságos lenni, de még ő is hallotta a hangjának furcsa csengését.
-Meleg van – jegyezte meg Baek Hyun magyarázatként.
-Leállítom, jó? – kért engedélyt a fiú, de már fel is állt, hogy kikapcsolja a távirányítóval a légkondit. Nagy meglepetésére Baek Hyun semmit sem szólt, nem ellenkezett. Valószínűleg ő is tudta, hogy rosszat tesz, csak így akart lázadni.
-Miért jöttél? – kérdezte halkan.
Vajon máris megfájdult a torka? – fordult meg Kai fejében. – Azt nem engedhetjük meg magunknak.
-Csak úgy. Nem jöhetek be?
-Gondolom bejöhetsz…
-Nem unatkozol? – próbálta szóval tartani Jong In.
-Nem.
-Nincs kedved nézni valami filmet?
-Mit?
-Van valami új a lap topodon?
-Nem tudom.
Kai kezdte feladni azt, hogy normális beszélgetést tud majd folytatni Baek Hyun-nal, mikor a fiú felállt, és az ölébe vette a gépét. Nyomkodni kezdett rajta, majd intett Kai-nak.
-Vedd el! – mondta, és felé nyújtotta a lap topját.
Kai felpattant, és megfogta a gépet. Addig Baek Hyun lemászott az emeletes ágy tetejéről. Leterített két matracot a földre, majd a gépét elvéve hasra feküdt. Egy fejmozdulattal maga mellé hívta a fiút. Szó nélkül elindította a filmet. Csendben nézték. Nem beszéltek, mikor már a stáb lista pörgött a képernyőn, akkor sem. Akkor Baek Hyun váratlanul felült.
-Éhes vagyok – mondta már kedvesebb hangon.
-Én is ennék valamit – értett egyet Kai, holott egyáltalán nem akart enni. – Csináljunk valamit!
Baek Hyun bólintott, majd együtt kimentek a konyhába, és elkezdtek ramen-t főzni. A szobából jövő zajra hamarosan D.O is megjelent. Aggódó pillantással nézte az esetlenül mozgó két fiút. Végül leültette őket az asztalhoz, és neki kezdett ő a főzésnek. A szeme sarkából követte a másik kettő mozdulatait. De ők csak csöndesen ültek az asztalnál. Nem szóltak semmit hosszú ideig.
-Evés után nincs kedved elmenni valahová? – ajánlotta Kai. Próbálta megütni a normális hangnemet, de a hangja mégis furcsának tűnt.
Baek Hyun csak megvonta a vállát, majd felállt. D.O mellé lépkedett. Kíváncsian figyelte, ahogy a fiú beleöntötte a hagymakarikákat és a többi zöldséget a rotyogó levesbe. Hagyta forrni még egy rövid ideig, majd kevert rajta néhányat, és elzárta a gázt. Levette az edényt a tűzről, egy alátétre tette az asztalon. Elővett két tányért, hozzá evőpálcikát, amit a két fiú elé tett.
-Egyetek! – mondta mosolygós hangon.
-Kösz, hyung! Te vagy a legjobb! – kiáltott utána Kai.
Leültek mindketten, és enni kezdtek. A konyhát betöltötte a szürcsölő hang. Jóízűen tömték magukba a forró tésztát. Miután már csak néhány falat maradt mindkettőjüknek, Jong In újra megpróbálkozott egy beszélgetés kezdeményezésével.
-Akkor nem szeretnél elmenni valahová? – kérdezte ismét.
-Neked nincs jobb dolgod, mint velem lenni?
-Mi lenne? – Kai sejtette, mire, vagyis kire gondolt Baek Hyun. Luhanra…
-Nem tudom…
-Hyung… Tudom, hogy fura neked, hogy most kibékültem Luhan hyung-gal, de attól még én ugyanúgy szeretnék jóban lenni veled. Attól még nem fog változni a kapcsolatunk. Ugyanúgy…
Baek Hyun felállt. Üres tányérját a mosogatóhoz vitte. Próbált úgy csinálni, mintha nem hallaná, amit Kai mond, és ne hozná zavarba, hogy a fiú azonnal rájött rossz kedvének okára.
-Ugyanúgy lóghatunk együtt meg filmezhetünk. Luhan hyung Se Hunnal lett nagyon jóba, én veled. És attól függetlenül, hogy most kibékültünk végre, nem fogunk eldobni titeket. Csinálhatunk akár közös programokat is.
Baek Hyun szó nélkül nyitotta meg a csapot. Elkezdte elmosni a tányérjait. Összeszorított fogakkal tűrte szégyenét. Szerette volna meg nem történtté tenni durcáját.
-Tehát nincs kedved csinálni valamit, hyung?
A fiú elzárta a csapot, majd Kai felé fordult. – Sajnálom, Jong In-ah – motyogta elpirulva.
-Semmi gáz – vigyorodott el a fiatalabbik. – Felejtsük el!