-Mostanában biztosan észrevettétek, hogy nagyon közel kerültem Luhan hyung-hoz. És… hát… mi… szeretjük egymást. – Kai végigpillantott az arcokon. Chan Yeol leesett állal bámult rá. Baek Hyun szája mosolyra húzódott. D.O a tőle megszokott bagoly-tekintettel meredt rá.
-Eredetileg nem akartunk ezzel terhelni titeket, de Suho hyung választás elé állított minket, és ez volt a kisebbik rossz. Tehát ne is törődjetek velünk, akár meg is feledkezhettek erről az egészről.
Megvárta, amíg egy kicsit mindenkinek leesnek a hallottak, majd a konyhába ment. A hasa hangosan korgott. Eddig észre sem vette, milyen éhes. Túl sok minden kavargott a fejében. Azután, hogy túl lett ezen is, sokkal könnyebbnek érezte magát, a szívét.
Belenézett a tűzhelyen lévő edénybe. Az étel még gőzölgött benne. Fantasztikus illata volt. A hasa megpördült tőle. Kiszedett magának egy tányérnyit, majd a különböző köreteket is kipakolta az asztalra. Leült, és enni kezdett. Hamarosan azonban megjelent Chan Yeol. Vigyorogva galoppozott végig a folyosón hosszú lábaival. Úgy nézett így ki, mint egy megvadult zsiráf. Kai elnevette magát a látványtól.
-Mit vigyorogsz? – kérdezte Chan Yeol, ahogy lehuppant az asztalhoz.
-Semmin – vont vállat a fiatalabbik.
-Kérdezhetek valamit? – puhatolózott Yeol kíváncsian közelebb hajolva a falatozó Kai-hoz.
-Ühm – bólintott ő teli szájjal.
-Mióta vagytok együtt hyung-gal?
-Az első nap óta, hogy ideutazott. 3 napja.
-3 napja?! Aztaaa…
-Ja – nevetett fel Kai. – Nem tudtuk túl sok ideig titokban tartani.
-De igazából csak annyit akartam mondani, hogy legyetek boldogok. Engem nem érdekel, hogy ki kihez vonzódik, meg kivel van. A lényeg, hogy szeressétek egymást.
-Még mindig nem heverted ki Lizzy-t? – kérdezte Kai felpillantva a D.O anyukája által készített kimchi-ből.
-Hogy jön most ő ide? – terelte el a témát elvörösödve Chan Yeol. – Nem tetszik már. Csak barátok vagyunk – mondta, miközben felállt, és kifelé indult a konyhából.
-Yeol hyung – szólt utána. – Kösz, jól esik, hogy támogatsz minket.
Chan Yeol visszapillantott a válla felett, és kacsintott egyet. Felnevetett, és ugyanúgy, ahogy jött, kigaloppozott.
Kai mosolyogva nézett utána. Bekapott egy falat húst, majd elővette a telefonját.
”Elmondtam nekik. Azt hiszem, minden rendben van. Yeol hyung úgy néz ki, mellettünk van. És a többiek is. Talán. ^^”
Elküldte az üzenetet, amire sokáig nem kapott választ. Kezdett izgulni. Vajon minden rendben megy Kínában? Jól fogadták a többiek a hírt? Nem bántották Luhant?
A szobájában fel-alá mászkálva várta a választ, mikor Baek Hyun belépett. Egy gyors pillantást vetett Kai-ra, majd ledőlt az ágyára. A kezét a feje alatt megtámasztva figyelte, ahogy a fiatalabbik járja a köröket.
-Történt valami? – kérdezte tőle.
-Han hyung. Ő is most mondta el a fiúknak, de nem válaszol az üzenetemre.
-Akkor hívd fel – tanácsolta sunyin mosolyogva Baek Hyun. Izgalmasnak tartotta ezt a kapcsolatot, és ha csak eszébe jutott, nevetnie kellett. Őt persze nem érte meglepetésként a dolog. Se Hunnie és a nagy szája…
-És ha éppen a közepén van a dolognak, én meg megzavarom?
-Akkor ne hívd fel – vont vállat Baek Hyun.
-Ajjjh, de mikor válaszol mááááár? – nyöszörgött. Hisztis kisfiúként dobta le magát az ágyára. Hirtelen azonban felugrott. A zsebébe nyúlt, majd a füléhez szorította a mobilját.
-Hyung – szólt bele. – Mi tartott ennyi ideig?! Tudod, mennyire izgultam?! Elmondtad nekik??
-Igen – hallotta a vonal túloldaláról a meggyötört hangot.
-És? Mondd már, ne kelljen kihúznom belőled!
-Minden oké. Jól ment.
-Akkor jó. Megkönnyebbültem – mosolyodott el Kai.
-De most le kell raknom. Majd holnap beszélünk.
-Oké – válaszolta Kai, de a vonalban már csak pittyegést hallott. Luhan lerakta.
Furcsállva pillantott a telefonra. Érezte, hogy Luhan nagyon furcsán viselkedik, de gondolta, csak azért, mert nehéz volt elmondania a fiúknak. Megpróbált nem venni róla tudomást.
”Jól ment?” – kérdezte magától Luhan ironikusan. – „Ja, rohadt jól ment…”
Visszaidézte Kris arcát, mikor rájött, mit is próbált Luhan elmakogni. A szíve ijedten ugrott egyet. Az az undor… a harag… a csalódottság… Eltűnt a tőle megszokott érdektelen, rideg kifejezés.
-Mit gondoltok? Hogy ezt majd titokban lehet tartani?! Ne szórakozzatok már Luhan, ha ezt megtudja valamelyik őrült rajongó, nekünk végünk! Tényleg megéri?!
A szemei szinte szikrákat szórtak, miközben szobájában magyarázott Luhannak. Fel-alá mászkált. Látszott, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Kétségbe volt esve.
-Yi Fan, ne pánikolj már. Mindent a kezünkben tartunk Jong In-ah-val.
-Igen, most ezt mondod, de mi lesz később? Amikor nehezebb lesz kezelni a kapcsolatotokat? Amikor szakítotok?! Akkor képesek lesztek együtt dolgozni?
Luhan csendben tűrte, ahogy Kris rázúdítja félelmeit, kétségeit.
-Nem szeretném, ha folytatnátok ezt a kapcsolatot – mondta végül a fiú.
-Mi?! – kapta fel a fejét Luhan. Nem akarta elhinni, hogy jól hallotta az előbbieket.
-Szeretném, ha véget vetnétek a kapcsolatotoknak.
-Ezt nem gondolod komolyan – horkant fel. Hátat fordított Krisnek, és az ajtó felé indult.
-Szeretném, ha szakítanátok – szólt utána a leader.
-Nem érdekel, mit szeretnél – fordult hátra Luhan. – Ebbe nem szólhatsz bele.
-A frontember vagyok! – kiáltott fel haragosan Kris. – Abba szólok bele, amibe akarok! Szakítsatok!!
A nyakán kiálltak az erek, ahogy üvöltött. A testtartása merev, fenyegető volt. Ijesztő látvány volt.
-Ez az egész bandára tartozik, nem csak az M ügye. Suho dönt. És az ő kérését már teljesítettük. Elmondtuk nektek. Ezek után semmi közöd a kapcsolatunkhoz. És örülnék, ha nem akarnál többet beleszólni az életünkbe – mondta Luhan, azzal kirontott a szobából becsapva maga mögött az ajtót. Végigviharzott a nappalin, ahol a fiúk kínosan elhallgattak.
-Nem mehetsz el! – hallotta maga mögül Kris haragtól rekedt hangját. – Gyere vissza azonnal!
Luhan mintha meg sem hallotta volt, belebújt a cipőjébe, és elhagyta a lakást. Kris tehetetlenül állt ott még egy pillanatig, majd visszatrappolt a szobájába.
-Mit mondott? – suttogta Chen Lay-nek.
-Hogy Kris hyung ebbe nem szólhat bele, mert Suho hyung dönt – folytatta a fordítást gyakorlottan Lay. – Aztán meg Kris hyung rászólt, hogy ne menjen el.
-Mi lesz most? – hüledezett ijedten Xiumin.
-Majd lenyugszanak mindketten és megbeszélik. Kris hyung is rájön, hogy hülyeség miatt balhézik – mondta elgondolkodva Chen.
-Hülyeség?! – fordult felé Tao. – Ő csak a banda érdekeit nézi, és Luhan hyung-nak meg Kai-nak is ezt kéne tennie.
-Azt mondod, szakítaniuk kéne azért, hogy mi nagyobb biztonságban érezzük magunkat? – kérdezte elképedve Chen.
-Azt.
-Elvárnád tőlük, hogy boldogtalanok legyenek? – szállt be a beszélgetésbe Lay is megszeppenve. – Azért szenvedjenek, mert mi egy kicsit félünk? – Kínaira váltott. – Neked milyen lett volna, hogyha a trainee időszakunk alatt azt mondja valaki, hogy szakítanotok kell Min Hee-vel? Szerintem így már érthe…
-Ne keverd bele Min Hee-t – vágott az idősebbik szavába Tao, szintén kínaiul. – Már amúgy is vége. És ez teljesen más. Ők buzik, a rohadt életbe is!!
-Egyáltalán nem más, és ne merj így beszélni róluk! – Lay tiszteletet parancsolóan felállt a kanapéról. Tao követte a példáját. Hyung-ja fölé magasodva tekintett le rá. – Jobb lenne, ha most bemennél a szobádba, még mielőtt nagyobb baromságot hordasz össze – zárta le a témát Lay.
Tao sértődötten fordult meg, és vonult be a szobájába, jól bevágva az ajtót maga mögött.
-Mi volt ez? – kérdezte Chen.
-Illetlenül beszélt – mondta komolyan Lay. Leült a kanapéra, majd a tenyerébe temette a fejét.
-Nem hagyhatjuk, hogy ilyen széthúzás legyen a bandában – jegyezte meg Xiumin.
-De mit tegyünk? – motyogta a kezeibe Lay.
-Mi nem tudunk semmit sem csinálni. Ezt maguk közt kellene elintézniük – motyogta elveszetten Chen.
