-Sajnálom, az elkövetkezendő két órára az összes szobánk le van foglalva – mondta a csinos recepciós lány a pult mögött.
-Ó, köszönjük – mosolyodott el savanyúan Luhan. – Gyere – szólt oda Kai-nak, majd kiléptek a karaoke-központból.
-Most hova menjünk? – kérdezte a fiatalabbik legörbülő ajkakkal.
-Már úgyis késő van – vont vállat Luhan. – Menjünk haza. Sokáig sétálgattunk.
-Nem akarok hazamenni – húzta vissza az elindulni készülő fiút Kai.
-Na, ne kéresd magad – nevetett fel Luhan. – Mit csinálhatnánk?
-Játsszunk!
-Mit? – vigyorodott el. – Úgysem tudnánk kettesben lenni. Mindenhol rajongók vennének körbe minket.
-Igaz. Menjünk haza – adta be a derekát Kai.
~Egy óra múlva~
-Na? Szobát cserélnél velünk? – kérdezte Kai Baek Hyun-t kiskutyaszemeket meresztve a fiúra.
-Felőlem – vont vállat. – Csak ne kufircoljátok össze az én ágyamat is.
-Mi?! – Kai hangja egy oktávval magasabb lett. Elkerekedett szemekkel meredt az idősebbikre.
-Csak vicceltem – nevetett fel Baek Hyun. Megfogta az ágyneműjét, és a mamuszában csoszogva vonult át Se Hun szobájába. Elfoglalta Luhan volt ágyát.
-Kiüldöztek? – kérdezte a maknae vigyorogva.
-Ja – sóhajtott fel Baek Hyun. – Száműzött lettem.
Luhan nedves hajjal lépett be a szobába. Meglepve látta, hogy az ágyában már Baek Hyun ücsörgött nagy pizsamapólóban.
-Eggyel arrébb – intett neki a fiú. – Kai rábeszélt, hogy hadd legyetek egy szobába.
-Ó – mosolyodott el Luhan. – Kösz, Baconie. – Azzal a táskájával a kezében már el is tűnt a másik szobában. Bezárta az ajtót maga mögött. Rápillantott az ágyon szétterülve fekvő Kai-ra. – Hallottam, mit intézkedtél – mondta neki.
-Ühm. Miért, bánod?
Luhan csak megrázta a fejét. Kivett a táskájából egy nagy pólót és egy melegítőnadrágot pizsama gyanánt. Ledobálta őket Baek Hyun ágyára, és levette a derekára tekert törölközőt.
-Rózsaszín? – hallotta maga mögött Kai hangját.
-Hm? – fordult felé kérdő tekintettel.
-Rózsaszín boxer? – kérdezte újra a fiú vigyorogva.
-Ühm. Miért?
-Ez olyan buzis – folytatta az idegesítő vigyorgást Kai.
-Akkor neked miért nincs? – vágott vissza Luhan.
-Hyung, mondtam már, én nem vagyok buzi! Te csak egy kivétel vagy!
-Ja, értem – nevetett fel Luhan. Megfeledkezve további ruhadarabjairól Kai-hoz sétált. A fiú nedves haja szétterült a párnáján. Végtagjai elfoglalták az egész ágyat. Luhan letérdelt mellé. Megsimította a fiú arcát, majd megcsókolta.
-Ezt miért kaptam? – kérdezte mosolyogva Kai, amint a csók véget ért.
-Hogy emlékeztesselek, nem vagy meleg, én csak egy kivétel vagyok.
-Hyuuuung! Ne már – hisztizett a fiú, mint egy kisovis.
-Oké, értem én – mosolygott Luhan. Újra rátapasztotta az ajkait Kai-éra. A fiú lassan felült, közelebb férkőzve az idősebbik csupasz felsőtestéhez. Nem sokszor láthatta, mivel a másik mindig gyorsan öltözködött, és nem gyakran járkált félmeztelenül otthon sem. Ezért élvezettel húzódott el Luhan ajkaitól, és pillantott végig a felsőtestén. Nem volt izmos, de mégis volt benne valami, ami nagyon vonzó volt. A hasa lapos volt, a mellei kicsit kiemelkedtek mellkasából. Nem tudta, miért, de a szíve hevesebben kezdett el verni a látványtól. És ez egy kicsit ijesztő volt számára. Tudta, mire vágyik, és az még ijesztőbb volt. De nem akart megijedni. Meg akart tapasztalni minden olyan dolgot, ami egy kapcsolattal együtt jár. Mindent, akkor is, ha az elsőre ijesztőnek tűnik.
Megragadta Luhan csuklóját, és felhúzta az ágyra maga mellé. A kezét a távolabbi combja mellé támasztotta az ágyra, és áthajolva fölötte, megcsókolta. A szíve újra őrülten kezdett dobogni. És ezt tetézve Luhan átkarolta a hátát. Az ujjait lágyan lecsúsztatta a derekáig, majd végigsimított a pólóból kilógó apró bőrfelületen. Kai-t átjárta a jóleső borzongás. Az ijedelem azonban elmaradt. Ahogy az ő kezei végigsimítottak Luhan mellkasán, majd puha hasán, már csak a vágy maradt meg benne. A vágy, ami csak egy szót ismert: még!
Az idősebbik azonban hirtelen eltávolodott tőle. Hátrébb csúszott az ágyon, és furcsán csillogó szemmel nézett rá.
-Mi az? – kérdezte Kai meglepetten.
-Azt hiszem, itt kell most leállnunk – mondta rekedt hangon. Egy félmosoly kíséretében felállt, és a ruháihoz ment. Leült Baek Hyun ágyára, hogy belebújjon melegítőnadrágjába.
Kai csalódottan nézte a fiút.
-Miért? – tette fel az egyértelmű kérdést.
-Ugye erre most nem kell válaszolnom? – mosolyodott egy szégyenlősen Luhan.
-De, komolyan, hyung. Miért?
Az idősebbik belebújt a pólójába is, majd törökülésben letelepedve az ágyba Kai-ra pillantott.
-Komolyan felvilágosítást kell most neked tartanom?
-Nem, kösz, hyung – vont vállat Kai.
-Akkor szerintem azt is tudod, miért kellett leállnunk.
-Nem, nem tudom.
A fiú fáradtan felsóhajtott. – Azért mert akkor ott ágaskodott volna köztünk a kis Luhan! – mondta haragosan.
-És?
-Mi az, hogy és? – tette szét a kezét Luhan.
-Ez miért tart vissza minket?
-Mert ez nem múlik el magától, és utána lopózhattam volna ki, vigyázva nehogy a fiúk meglássanak, a fürdőbe, és könnyíthettem volna magamon. – Még őt is meglepte, milyen könnyedén mondta ki ezeket a szavakat. Nem tudta, mióta tud ilyen őszintén és nyíltan beszélni a nem létező szexuális életéről.
-Miért kellene kilopóznod? Hyung… én… itt vagyok. – Kai elpirulva hajtotta le a fejét. Megvakarta nedves haját, majd magabiztosabban nézett fel a másikra.
-Igen, látlak – próbálta elviccelni a témát Luhan.
-Tudod, hogy értem. – Kai arca bíbor színeket kezdett ölteni.
-Ahhoz azt hiszem még kicsit korán van…
-Korán? Van olyan, hogy korán? Szerintem nincs. Mindennek akkor van itt az ideje, amikor te úgy érzed, és én akkor úgy éreztem, itt az idő.
-Ne rohanjunk, Jong In-ah…
-Ez nem rohanás, csak ismerkedés – próbálkozott tovább a fiú. – Nem azt mondtam, hogy azonnal a közepébe vágjunk, csak… érted…
Luhan elvörösödve bámult a szintén paradicsom színekben pompázó Kai-ra. A másik arcára nézve viszont mosoly szokott a szája szegletébe. Az arca hirtelen újra a normális színébe pompázott. Felkelt az ágyból, és Kai-hoz lépett. Leült mellé, és puszit nyomott az ajkaira.
-Várjunk még ezzel egy picit – mondta neki.
-Jó – egyezett bele kelletlenül Kai. Durcás arcot vágva dőlt hátra a párnájára.
Luhan elmosolyodott, ahogy a fiúra nézett.
-Tudod, most pont úgy viselkedsz, ahogy egy vérbeli buzi tenné, amikor nem kapja meg a heti szexadagját – jegyezte meg gonoszul Luhan, tudva ezzel el tudja terelni egy picit a fiú gondolatait.
Kai elkerekedett szemekkel ült fel. Megragadta az első keze ügyébe kerülő dolgot – jelen esetben egy majom plüsst – és a fiú arcához vágta.
-Menj csak vissza a helyedre, hyung. Nem kell nekem semmi heti szexadag tőled! – mondta még durcásabban.
