-Biztos, jól vagy? Nem kérsz egy teát vagy valami meleget? – kérdezte tőle nem megszokott aggodalommal Kris.
-Nem – rázta meg a fejét Luhan. A hangja halk és erőtlen volt. – Jól vagyok.
-Meg kellene mutatnunk egy orvosnak újra. Egyre rosszabb a helyzet - mondta komoly arckifejezéssel Chen. – Ezzel nem viccelhetünk, hyung…
-Néhány nap és jobb lesz – suttogta rekedt hangon Luhan. – Ne pánikoljatok ennyire.
A többiek tehetetlenül álltak az ágya körül. Bármennyire is próbálták rábeszélni arra, hogy menjen el újra egy orvoshoz, nem volt hajlandó. Végül egyedül hagyták. A nappaliba mentek, ahol haláli csöndben ültek hosszú ideig. Aggódtak a fiúért és a hangjáért. Így biztosan képtelen volt énekelni.
-Ha nem hajlandó elmenni dokihoz, miért nem hívunk ide egyet? – vetette fel az ötletet Xiumin. – Nem állhat ellen, ha már itt van.
-Én azt sem értem, miért ellenkezik ennyire… - morgolódott Chen.
-Gondolom, nem akarja, hogy aggódjunk. Ezzel akarja bizonyítani, hogy jól van – tette hozzá Tao.
-Én épp ezért aggódok. Így semmi biztosat nem tudunk, csak azt, hogy beteg, és egyre kevesebb hangja van. Ha megmutatná magát egy orvosnak, legalább elkezdhetnék meggyógyítani, de így… Csak rosszabb lehet a helyzet. – motyogta ijedt arccal Lay.
Idehívunk egy orvost – döntött Kris. Felállt, és a laptopjához lépett. Kattintott néhányat, bepötyögött pár betűt, és már tárcsázott is. Hosszú ideig beszélt. Mikor letette már nyugodtabb arccal fordult a fiúk felé.
-Nem volt egyszerű, de rábeszéltem egy dokit, hogy holnap eljöjjön.
És tényleg így lett. A doktor – őszes, 50 körüli, alacsony férfi – megjelent a megbeszélt időpontban. Nem húzta sokáig az időt, azonnal Luhan szobájához ment. Bekopogtatott, majd határozottan benyitott. A fiú értetlen arccal nézett az idegen férfira. Szóra nyitotta a száját, de az orvos megelőzte.
-John Park vagyok, az orvosa – mondta magabiztosan. – Úgy hallottam, baj van a torkával. Üljön fel, hadd vizsgáljam meg!
-Nem, nem, nem – rázta meg a fejét Luhan ellenkezve, ahogy a férfi közeledett felé. – Semmi szükség erre.
-Nem egyszerű tőlem időpontot szerezni, főleg ilyen szoros időn belül. Maga kivételes helyzetben van, mert énekes. Ezért hajlandó voltam a többi betegemnél előbbre helyezni, és kijönni, de még több helyre kell mennem, ezért kérem, ne húzzuk az időt. Üljön fel, legyen szíves.
Luhan elképedve bámult a férfira. Annyira meglepte ez a szigor, hogy követte a doktor utasítását. Erőtlen testtel nyomta fel magát. Az orvos odament hozzá, majd alaposan kivizsgálta. Végezetül újra a torkába nézett, majd elrakta az eszközeit az orvosi bőr táskájába. Bólintott Luhannak, majd szép lassan elmagyarázott neki mindent. Miután ezzel is végeztek, felállt, és elhagyta a szobát. Kiment a nappaliba, és félrehívta Kris-t.
-Azt hiszem, megvan, mi a betegségének az oka. Nem sok ilyennel találkoztam eddig, főleg a szakirodalomban lehet róla olvasni.
-Súlyos? – vágott a szavába Kris elsápadva.
-Egyáltalán nem – mosolyodott el a férfi bíztatóan. – A testi jeleket valószínűleg egy lelki probléma idézte elő. Semmi másra nem engednek gondolni a tünetek. A teste mindenre jól reagál, ez csakis arra utalhat, hogy valami lelki gond áll a dolog mögött.
-Lelki gond? – Kris lesokkolva nézett le az orvosra. – Ez nem lehet igaz… - sóhajtot fel mérgesen. – És most mit tehetünk?
-Pszichológus vagy… kiküszöbölni a lelki gond okát. Ameddig nem javul a belső konfliktus, a tünetek sem fognak elmúlni. Mást nem ajánlhatok, sajnálom…
-Köszönöm, doktor úr – sóhajtott fel Kris újra egyre dühösebben. Fizetett, majd kikísérte a férfit. Már az ajtótól visszafelé menet nyomkodni kezdte a mobilját. Figyelmen kívül hagyta a többiek kérdő szavait, és a konyhába ment.
-Hyung – szólt bele a telefonba. – Azonnal vissza kell vinned minket Koreába.
-Mi? Mi történt? Baj van? – Jae Joong hangja idegesnek tűt. A háttérben szupermarket sípoló árleolvasójának hangja hallatszott.
-Hagy a vásárlást, és gyere haza. Vissza kell mennünk Koreába. Muszáj.
-De mondd már el, mi történt!
-Luhan. Ma jött ki hozzá az az orvos. A panaszai lelki eredetűek. Azért megy el a hangja és köhög, mert távol vagyunk a többiektől! Vissza kell vinnünk!
-Majd otthon beszélünk erről. Lerakom.
A férfi csak órák múlva tért vissza a lakásba. Nem volt nála bevásárlószatyor. Az arckifejezéséről semmit sem lehetett leolvasni. A fiúk aggódóan néztek rá. Amíg várakoztak, Kris elmondott nekik mindent, amit az orvostól megtudott.
-Na? – sürgette Jae Joong-ot Kris.
-Hamarosan visszamegyünk. De még nem most. Dolgotok van még Kínában.
-És ha tovább romlik az állapota? – kérdezte ijedten Xiumin.
-Meg fogja nyugtatni a tudat, hogy nem sokára megyünk. Minden rendben lesz – mondta nyugodtan Chen. – Most már jól lesz.
~Korea~
-Ezt nem hiszem el – motyogott Se Hun elképedve. – Komolyan ezt teszik velünk? Szétválasztanak minket, és ez lesz Luhan hyung-gal. Ez hihetetlen…
-Ne balhézz, semmi értelme – húzta el a száját kelletlenül Baek Hyun. – Most már minden helyre fog állni.
-De akkor is… - morgolódott Se Hun tovább. Felsóhajtott majd felállt. – El kellene mondanunk Kai-nak. Ki fog ugrani a bőréből, ha megtudja.
-Ühm – bólintott az idősebb mosolyogva. – Menj csak, én maradok. Még mindig fáj a lábam.
-Olyan szerencsétlen vagy – nevetett fel gonoszul a maknae, azzal kilépett a szobából. Az ajtóban beleütközött Chan Yeol-ba, aki éppen befelé igyekezett. Kikerülte a szokásától eltérően, most nem vigyorgó fiút.
-Baconie – kurjantotta el magát Chan Yeol, ahogy meglátta az ágyon, felpolcolt lábakkal fekvő fiút. – Csak most értem haza. Mondták a többiek, hogy megsérült a lábad. Mi történt?
-Nem megsérült. Nyársalni való lett belőle…
-Micsoda?! Mi történt?
Sohu és D.O éppen valami új polcot készített. Minden szét volt szórva a nappaliban, én meg figyelmetlen voltam, és ráléptem az egyik deszkára, amiből kiállt egy szög…
-Átszúrta a lábad?! – kiáltott fel megrettenve Chan Yeol.
-Át.
-Mutasd! Nagyon fáj? Kaptál már tetanuszt? Le van fertőtlenítve? – Chan Yeol kérdések sorozatával árasztotta el a fiút.
-Igen – nevetett fel Baek Hyun. – Már le van kezelve a seb. De minden este újra kell kötözni.
-Majd szólj, és segítek. Gimiben tanultam elsősegélyt!
-Oké – vigyorodott el a fiú. – Majd szólok.
-Nem szeretnél inni vagy enni valamit? Hozok be neked.
-Nem, nem. Minden oké. Csak marhára kell pisilnem…
-Segítsek kimenni?
-Nem kell, köszi. Megvárom, míg hat a fájdalomcsillapító, és utána kimegyek.
-Ennyire fáj? – kérdezte összeráncolt szemöldökkel Chan Yeol.
Baek Hyun megvonta a vállát. – Hát fáj – mondta.
-Akkor gyere – mosolyodott el Chan Yeol. Odalépett Baek Hyun ágyához, és könnyedén felkapta a fiút.
-Mit csinálsz?! – kiáltott fel ijedten. – Tegyél le!
-Csak segítek hugyálni – kacagott Chan Yeol fennhangon. – De ne nevettess, mert elejtelek.
-Yeol-ah, tegyél le, ez olyan megalázó! – kérlelte Baek Hyun.
-Megalázóbb, hogyha 2 évesként magad alá rondítasz. Na ne ficánkolj! Olyan vagy, mint egy hisztis csaj.
Baek Hyun elvörösödve engedte, hogy Chan Yeol elvigye a mosdóig. Ott letette, majd segített neki úgy elhelyezkedni, hogy ne fájjon állás közben a sebe.
-Elfordulok, nehogy még vörösebb legyél, és felrobbanjon a fejed – vigyorodott el gonosz módon Chan Yeol. – Gyorsan végezd el a dolgod.
Baek Hyun érezte, ahogy lüktet a fejében a vér a szégyentől és a megilletődöttségtől. Chan Yeol úgy kapta fel, mintha semmi súlya nem lett volna. Ettől teljesen zavarba jött. Soha nem jött még zavarba miatta, és ez még jobban rátett a vörösségére.
Miután végzett, lehúzta a vécét, és a csaphoz döcögött. Chan Yeol átkarolta a derekát, és megpróbálta levenni a súlyt a fiú fájós lábáról. Elsegítette a mosdóhoz, ahol Baek Hyun alaposan kezet mosott, majd megtörölközött. Ezután Chan Yeol háttal elé állt, és lehajolt.
-Gyere! – mondta a fiúnak.
-Mi?
-Gyere a hátamra. Beviszlek.
Baek Hyun érezte, ahogy újra a fejébe áramlik az összes vér. Mégis felkapaszkodott a fiú hátára, és engedte, hogy becipelje a szobájába. Chan Yeol óvatosan az ágyra ültette. Rámosolygott.
-Most igazi hercegnőnek érezheted magad – nevetett fel, majd komolyra váltott. – Szólj, ha bármire szükséged van. Azonnal jövök. Ne érezd kínosnak. Most te vagy a beteg, segítenem kell.
-Köszönöm, Yeol-ah – mosolygott rá meghatottan Baek Hyun.
