A nap későbbiekben gyorsan eltelt. A fiúk kisebb csoportokba gyűlve járták Párizs utcáit. Este hamar elaludtak a hosszú nap után. Másnap már korán keltette őket a két menedzser.
-Ébresztő, gyerekek! – kiáltott Jae Joong boldog hangon, ahogy belépett Luhanék szobájába. – Kirándulni megyünk!
-Mi? – motyogott kómásan Luhan. Megdörgölte a szemét, majd felpillantott a férfira. – Hova megyünk? – kérdezte, ahogy nagy nehezen felült.
-A Disneylandbe megyünk! – kiáltotta a menedzser izgatottan.
A szobákban nagy hangzavar tört ki, ahogy megtudták, hová is mennek. Mindegyikük gyorsan elkészült, a reggelit pillanatok alatt befalták. Izgatottan ültek be az autóba. Az út hosszú volt, amint kiértek Párizsból, egy nagy pusztaság fogadta őket. Épületek sehol, csak zöld fű és fák. A fiúk izgalma csak egyre fokozódott. Nem bírtak megülni az autóban, folyton mocorogtak, a telefonjukra pillantottak, vagy afelől kérdezősködtek, messze vannak-e még.
-Mikor érünk már oda? – kérdezte Se Hun türelmetlenül. Kinézett az ablakon, de még mindig csak a pusztaságot látta elterülni maga előtt.
-Most – válaszolta Lee Teuk. – Nézz előre!
A fiúk kinéztek a szélvédőn. A szájuk meglepődött ó-ra nyílt. Eléjük tárult a Disneyland elképesztő mérete, a sok szín, a vidám zene, a boldogság. Alig bírták kivárni, hogy leparkoljon az autó. Amíg a két menedzser megvette a jegyeket, a fiúk a bejárat előtt várakoztak. Izgatottan sutyorogtak és nevetgéltek.
-Mire ülje fel először? – kérdezte vigyorogva Kai Luhan-t. – Annyi minden van itt, nem fogok tudni választani. És ha nem lesz elég időnk mindenre felülni?
-Nyugi, Jong In-ah – nevetett fel Luhan. – Szép lassan végigjárjuk a játékokat, és lesz idő mindenre.
-Itt vannak a jegyek, gyerekek! – szólt oda nekik a két menedzser. A fiúk azonnal odarohantak, kitépve a két férfi kezéből a jegyeket. Gondolkodás nélkül rohantak volna befelé a bejáraton, mikor Lee Teuk utánuk szólt. – Hé, hé! Várjatok! 8-kor itt találkozunk. Ne késsetek, mindenki legyen itt időben. Érthető voltam?
-Igen! – kiáltotta a 12 fiú egyszerre. A következő pillanatban azonban már ott sem voltak. A bejárat felé futottak, egymást lökdösve, hogy minél hamarabb bejussanak. Ahogy beléptek a mesevilágba, mindegyikük megállt egy pillanatra. Álmodozva néztek körül. Minden olyan hatalmas és varázslatos volt.
-Hyung – veregette meg a mellette álló Luhan kezét Se Hun. – Olyan mintha újra gyerek lennék…
-Még az is vagy, kölyök – vigyorodott el Tao.
-Na! – csapta vállba a fiút Se Hun. De a következő pillanatban már újra a körülötte lévő játékokkal volt elfoglalva.
-Hyung – pillantott le Luhan-ra Kai. – Én nem akarok elmenni innen – vigyorodott el boldogan.
-Akkor induljunk, ne vesztegessünk több időt – ragadta meg a fiú karját az idősebbik, és maga után húzva elindult az egyik sárga köves úton.
Eközben Se Hun tovább élcelődött Tao-val. Mindkettő próbálta bizonyítani a saját igazát. Tao, hogy Se Hun még egy kölyök, Se Hun az ellenkezőjét.
-Mi van itt? – lépett hozzájuk Kris érzelemmentes arccal. – Miért veszekedtek még itt is?
-Tao azt mondta, kölyök vagyok – árulkodott Se Hun.
-Azért mert az vagy! – érvelt tovább Tao.
-Jó, elég volt – zárta le a vitát Kris. – Inkább menjetek játszani, de veszekedjetek. Olyan gyerekes…
-Te nem jössz velünk, hyung? – mosolyodott el Tao elfelejtve előbbi nézeteltérését Se Hun-nal.
-Nem. A Disneyland nem az én stílusomnak való. Inkább leülök és eszem valamit.
-Micsoda?! – kiáltott fel elképedve Se Hun. – Ugye csak viccelsz, hyung? A Disneyland mindenkinek való.
-Igen, hyung, ne legyél ilyen cold guy. Most egymás közt vagyunk, nem kell folytatnod ezt a hülye szerepet.
-Tao-yah – szólt rá kemény hangon Kris a fiúra. Folytatta volna tovább is, azonban ahogy meglátta Tao meglepettségtől elkerekedett szemeit, mosoly ült az arcára. Felsóhajtott, majd intett a fejével. – Menjünk!
-Ez az! – ugrott a levegőbe Tao.
-Te nem jössz velünk, Se Hunie? – fordult még vissza Kris a fiúhoz.
-Nem, én Luhan hyung-gal me… - A maknae szava elakadt, ahogy körbenézve sehol sem látta Luhan-t. – Vagyis… Ő már elment Kai-jal… Mehetek veletek? – kérdezte egy kicsit lelombozott hangon.
-Gyere! – mosolygott rá Kris bíztatóan.
