Luhan elindult az ékező felé, hogy megkeresse Se Hun-t, azonban hiába járt itt vagy ott, az eredmény teljesen ugyanaz maradt. Fogalma sem volt, hová tűnhetett a fiú. Kétségbeesésében visszament az emeletükre, Baek Hyun és Kai szobájába. Bekopogtatott. Mindkét fiú az ágyán ült, a kezükben a telefonjuk volt.
-Mit csináltok? – kérdezte Luhan, ahogy belépett.
-Próbáljuk kitalálni, hová menjünk. Van kedved velünk jönni? – válaszolt Baek Hyun fel sem pillantva a mobilja képernyőjéről.
-Nem, nem – rázta meg a fejét Luhan. – Igazából… nem láttátok Se Hunie-t?
-Nem, miért? – vonta meg a vállát Kai.
-Tegnap… tegnap ittunk egy kicsit, és fogalmam sincs, mi történt… Ma reggel arra ébredtem, hogy nincs a szobában. Nem tudom, hol lehet…
-Nincs meg Se Hunie – kapta fel a fejét meglepetten Kai.
-Nem tudjátok, hol lehet? – kérdezte elesetten Luhan.
-Segítsünk megkeresni? – ugrott talpra Baek Hyun az ágyára dobva a telefonját.
-Nem tudom, hol lehet… Már végigjártam a hotelt, de semmi…
-Biztos elment valahová. Próbáltad már hívni? – kérdezte Kai még mindig nyugodtan.
-Még nem – kapott a fejéhez Luhan. A szobájába sietett, és előkapta a telefonját. Azonnal tárcsázta Se Hun számát. Hallotta, ahogy kicsöng, majd megszólalt a Shinee egyik dala. Se Hun csengőhangja…
-Itthon hagyta – nyögött fel.
Visszament Baek Hyun-ék szobájába, majd leült Kai mellé.
-Na mi van? – kérdezte aggódóan Baek Hyun.
-Nem vitte magával a telefonját.
-Biztos nem esett semmi baja, ne aggódjatok – nyugtatgatta őket Kai.
-Hogy ne aggódjak? – sóhajtott fel Luhan. – Ki tudja, mi történt vele?
-Hyung, ez nem a Másnaposok! – vigyorodott el. – Nem volt sem tigris a fürdőben, sem baba a szekrényben.
-Ez nem vicces, Jong In-ah – szólt rá Luhan.
Kai morgolódva dőlt végig az ágyon. Ne tudta, mire ez a nagy felhajtás. Se Hun majd előkerül egy vagy két óra múlva és kiderül, hogy elment valahová, mondjuk vásárolni.
-Nézzünk szét újra a hotelben. Nem lehet, hogy elment medencézni? – vetette fel Baek Hyun.
-Ott még nem néztem! – kiáltott fel Luhan. – Menjünk!
Kai hallotta, ahogy a két fiú távozik, majd becsukódik az ajtó. Felkelt az ágyról, majd kinézett az ablakon. Látott néhány boltot, pékséget, virágboltot, ajándéküzletet. Hirtelen gondolt egyet, és a telefonját magához véve elhagyta a szobát. Beszállt a liftbe, a földszintre ment. Végigsétált a hotel előterén, és kilépett a szabadba. Elindult az ablakból már látott pékség felé. Volt egy olyan megérzése, hogy ott lesz Se Hun. Belépett az ajtón. Néhány francia lézengett, a kezükben bagettekkel, croissant-okkal. Körbenézett, de nem látta Se Hun-t. Továbbment, gondolva az áruházban majd megtalálja a fiút. Végigjárta a hosszú sorokat, figyelmesen megfigyelve minden férfit, mikor megpillantott egy ismerős tarkót. Sietős léptekkel rohant oda hozzá. Oldalról lassan rápillantott az arcra, ami Se Hun-é volt!
-Te mit csinálsz itt?! – csapta tarkón mérgesen.
Se Hun ijedten ugrott félre. A kezeit maga elé kapta, elejtve a kosarát, amiben mindenféle finomság volt.
-Miért nem szóltál senkinek sem, hogy elmész?! – folytatta az átkozódást Kai. – Luhan hyun és Baek Hyunie hyung tiszta ideg miattad. Téged keresnek. Azt hiszik, valami baj történt veled!
-Komolyan? – Se Hun megrettenve pillantott le Kai-ra. – Én csak… csak Luhan hyung-nak akartam venni egy kis kaját, hogy jobban legyen.
-És miért nem szóltál, te gyökér? – morgolódott tovább Kai. Elővette a telefonját, és azonnal tárcsázta Luhan-t. – Hyung, ne keressétek tovább, megvan – hadarta el gyorsan a mobilba. – Igen. Igen. Oké, megyünk – lerakta. – Gyere, fizessünk – mondta Se Hun-nak. – Elég gondot okoztál már.
-Én nem akartam – mondta a fiú összezavarodva. – Én… azt hittem senkinek nem fog feltűnni, ha egy picit elmegyek.
-Jó, jó – morgott Kai. – Na gyere.
