Az EXO franciaországi útjának legfőbb oka egy fotózás volt. Felkérte őket a francia Elle, hogy készítsenek egy menő, rosszfiús sorozatot a magazinnak, és a francia rajongóknak. Ők ezt boldogan elvállalták, és éppen a fotózás helyszínére igyekeztek. Beültek az autókba, és izgatottan utaztak a tengerpartra. Miután leparkoltak, csak órákkal később hangzottak fel a fényképezőgép első kattanásai. Suho kezdett, mint a magabiztos leader. A többiek vagy saját pózaikon gondolkodtak, vagy Suho-t nézték. Egyedül Se Hun volt az, aki magányosan ült a homokban a fejét a tenyerébe hajtva. Ezt Baek Hyun is észrevette. Aggódó anyuka arcát felvéve közelítette meg a maknae-t. Leült mellé, de nem szólt semmit. Hosszú ideig várta, hátha megnyílik előtte a fiú, és ne kelljen nyaggatni, hogy elmondja, mi bántja. Ez így is történt. Se Hun sokára felé fordult. Az arcáról sütött a bűntudat, a kétségbeesés és a tehetetlenség.
-Hyung, nagy hülyeséget csináltam – mondta egyszerűen.
-Mi történt? – kérdezte Baek Hyun megértő hangon.
-Emlékszel arra, amikor azt mondtam, Luhan hyung és Kai közt van valami?
-Ühm – bólintott a fiú.
-Hát… igazából nem mondtam igazat… vagyis… félreértettem a dolgokat…
-Ezt hogy érted?
-Hát… félreértettem a barátságukat és Kai-t is… Megfenyegetett, mert ő is félreértett engem. Mindenki mindent félreértett. És… és én még el is híreszteltem ezt a baromságot.
-Csak nekem mondtad el?
-Nem – rázta meg a fejét bűntudatosan Se Hun. – Tao-nak is. De ő nem hitt nekem.
-Akkor mi a gáz? Nekem elmondtad, hogy félreértés volt az egész, ő meg nem hisz neked. Tisztáztad a helyzetet, nem?
-Igen, de…
-De mi?
-Most biztos nagyon haragszanak rám… És meg is értem, miért…
-Ha rendbe hozod a helyzetet, nem fognak haragudni rád. És ezt épp most intézted el. Minden rendben van.
-Gondolod?
-Igen. Emiatt ne búslakodj ennyire. Gyere, menjünk oda a többiekhez! – megragadta Se Hun karját, és felrántotta a földről. A maknae kelletlenül követte Baek Hyun-t a fiúk nagy csapata felé. Közéjük állt, és Suho-t kezdte ő is figyelni. A fiú minden mozdulatában látta a profizmust és a határozottságot. Ő is tudta, hogy jól néz ki, és ez csak még vonzóbbá tette. Se Hun-nak semmi kedve nem volt beállni a kamera elé. Legszívesebben egyedül lett volna a szobájában, és bűnhődött volna a butasága miatt.
-Mi van, Se Hunie? – Luhan hangja a füle mellől érkezett. A fiú ijedten kapta oda a fejét. – Mi ez a nagy búslakodás?
-Ó, hyung – mosolyodott el komoran Se Hun. – Semmi.
-Láttam, beszéltél Baconie-vel.
-Igen. Elmondtam neki, hogy félreértettelek titeket.
-Akkor jó. Ne hibáztasd most már magadat. Rendben van a dolog.
-Igen, fel a fejjel! – veregette meg a hátát is Kai, aki szinte a semmiből tűnt fel. – Nem haragszunk rád.
-Jó – bólintott ugyanolyan sötét tekintettel Se Hun.
-Mosolyodj már el! – nevetett rá Luhan. – Úgy nézel ki így, mint D.O reggelente!
-Tényleg, a karikák, meg az az öngyilkos tekintet! – kacagott fel teli torokból Kai. A hasát fogva, összegörnyedve vihogott.
-Na! – rúgta a fiú felé Se Hun a homokot. – Ne nevess ki! – szólt rá, de az ajkaira neki is mosoly szökött hallva Kai idétlen nyihogását.
-Igenis, D.O hyung! – vágta magát vigyázzállásba Jong In, majd újra felröfögött. – Ez haláli! – nyöszörgött két levegővétel közt.
Luhan szórakozottan figyelte a bolondos Kai-t. Bátorítóan megveregette Se Hun vállát.
-Komolyan mondtuk, hogy ne bánkódj. Most már nem tudsz mit csinálni. Megtörtént, de helyrehoztad. Ez a lényeg.
-Tényleg nem haragszotok rám?
-Nem, ezt mondjuk már mióta. Nem haragszunk.
