A fiúk már összepakolt bőröndjeikkel szálltak ki az autóikból a repülőtéren. Izgatott arckifejezéssel indultak el a biztonsági őrökkel védett, kijelölt úton. Hosszú ideig tartott, míg végre feljutottak a repülőtérre. Elfoglalták a helyüket, kényelmesen elhelyezkedtek.
-Hogyhogy nem Se Hunie mellett ülsz? – suttogta Luhan fülébe Lay.
-Nem akart mellettem ülni – vonta meg szomorúan a vállát a fiú. A másik oldalán ülő Kai-ra nézett, aki épp a fülhallgatóját bogozta ki. A fiú megérezte, hogy nézi, és felpillantott. Tekintetük összetalálkozott.
-Ne aggódj, hyung – mosolygott rá bátorítóan Kai. – Majd beszélek a makacs fejével.
-Nem kell – rázta meg a fejét Luhan. – Majd csak elmúlik ez a hülye korszaka is.
-Kéred a másik felét? – nyújtotta oda a fülhallgató egyik párját Luhannak.
-Kösz – mosolygott rá a fiú hálásan. Beledugta a fülébe, a nyakpárnáját elhelyezte a fejénél, és lehunyta a szemét. Az álom hamar elnyomta. Az éjszaka alig tudott aludni, annyira izgatott volt a franciaországi út miatt. Még soha nem volt Európában, alig várta, hogy leszálljon végre a repülő, és beleszagoljon az új levegőbe.
Az utat végigaludta, egyszer sem ébredt fel. Kai lágy rázogatására kelt fel végül. Kómásan nyitotta ki a szemét. Hirtelen nem értette, hol van, mit keres ott, aztán lassan kitisztult az agya.
-Leszállunk? – kérdezte rekedtes hangon.
-Aha – bólintott Jong In. – Kösd be magad.
Miután landoltak, és nagy nehezen kijutottak a repülőtérről, beültek egy-egy taxiba, és a hotel felé tartottak. Ott elfoglalták szállodai szobáikat. Mindegyik nagy, díszes és persze drága volt. A fürdőszobai szappanok kagyló alakúak voltak, a párnán étcsokoládé hevert, direkt nekik készített, személyre szóló, neves törölközők várták őket. Ez mindannyiukat meghatotta. Az EXO ezek szerint Európában is hódított…
-Megkérdeztem Se Hunie-t, hogy akar-e egy szobában lenni velem, erre tudod, mit mondott? – mesélte az ágyán ülve Luhan. – Azt, hogy már megígérte Baek Hyunie-nak, hogy vele lesz… Mióta vannak ők ilyen jóban?
-Nem tudom, hyung – ásított nagyot Kai. – Baconie hyung mindenkivel jóban van.
-Jó, persze, de… akkor is… Hogy cserélhetett így le rá?
-Majd visszatér – motyogta a fiú, azzal leheveredett az ágyára. A fejét a párnába nyomva mélyet szippantott a tiszta illatból.
-Én járok egy kört a többi szobában, te addig aludj nyugodtan. Látom, fáradt vagy. Nem aludtál a repülőn?
-Nem tudtam. Túlságosan izgultam – nevetett fel szégyenlősen. – De most, hogy megjöttünk, inkább csak nyúzottnak érzem magam.
-Akkor pihenj, később elmehetünk valahová együtt.
-Oké, kösz, hyung.
Luhan halkan elhagyta a szobát, majd a mellettük lévő felé ment. Bekopogott, majd benyitott. A két fiú, Chan Yeol és Chen vigyorogva hevert az ágyon és beszélgetett valamiről. Luhan érkeztére felugrottak, és hellyel kínálták a fiút, aki le is telepedett. Majdnem egy óráig beszélgettek így hármasban, mikor a legidősebb felállt, és elhagyta a szobát. Végigsétált a folyosón és bekopogtatott egy másik ajtón. Nem hallott választ, ezért lenyomta a kilincset, azonban az ajtó zárva volt. Furcsállva fordult volna meg, és indult volna saját hálószobájába, mikor beleütközött Se Hun mellkasába. Ijedten pillantott fel a fiúra.
-Hát itt vagy! – mosolygott rá barátságosan Luhan. – Beszélhetnénk kettesben?
-Beszéljünk – bólintott rá kedvetlenül a maknae. Kinyitotta az ajtót, előreengedve Luhant. Leültek az egyik ágyra egymással szemben. – Miről lenne szó? – kérdezte a szokásos fapofát felöltve.
-Rólad és rólam.
-Huh?
-Arról, hogy eltávolodtál tőlem… Hogy alig beszélünk, ha meglátsz, elmész, nem akarsz együtt utazni velem, egy szobában lakni velem. Miért? Csináltam valami rosszat?
-Nem – rázta meg a fejét Se Hun.
-Akkor? Miért lett ez a barátságunkkal?
-Mert… gondoltam többet szeretnél Kai-jal lenni most… - Félig végül is igaz volt…
-Miért akarnék most többet lenni vele? Ugyanannyira vagy te is a barátom, mint Jong In-ah.
-Mert… Kai elmondta… Vagyis… Megfenyegetett, hogy nem mondhatom el senkinek…
-De mégis mit?
-Hát, hogy… Hadd ne kelljen ezt kimondanom, hyung, kérlek… - hunyta le a szemét fáradtan Se Hun. – Így is elég nehéz feldolgoznom, ne kényszeríts erre!
-Miről beszélsz, Se Hunie? – Luhan összezavarodott tekintettel pillantott a maknae-ra.
-Arról, hogy te és Kai… hogy ti… szeretitek egymást… úgy…
