-Ezt nem hiszem el, hyung, komolyan – motyogott boldogan Kai. – Érted ezt? Európába megyünk! Franciaországba! – kiáltott fel a levegőbe csapva.
-Eldobom az agyam! – vigyorgott Chan Yeol is teli szájjal.
-Soha nem voltam még Európában – tette hozzá Baek Hyun.
-Alig várom már! – kuncogott Tao izgatottan.
-Én már el is kezdek bepakolni. Nem akarok semmit sem itthon hagyni – állt fel Luhan mosolyogva. Beletúrt a hajába, majd egy intéssel maga után hívta Se Hun-t is. – Gyere te is, kezdj el csomagolni.
-Minek? Még ráérünk… - ellenkezett kedvetlenül a fiú. Nem akart elvonulni a kis csapattól. Még szórakozni és nevetgélni akart a többiekkel, nem az unalmas bepakolást intézni.
-Jó, akkor ne gyere – vont vállat mosolyogva Luhan.
-Én bekísérlek, hyung! – pattant fel Kai vidáman. Az idősebbik után szaladt. Bementek Luhanék hálószobájába, bezárva maguk mögött az ajtót.
Se Hun kémlelve nézett utánuk. Tudta, hogy nem lenne szabad figyelnie őket, főleg Kai figyelmeztetése után, de mégis tudni akarta, mi folyik itt. Tényleg arról lenne szó, hogy a két fiú egy pár? Ez annyira hihetetlennek tűnt… Kai nem tűnt olyannak.
Baek Hyun szúrós tekintettel meredt a maknae-ra, aki szégyenkezve sütötte le a szemeit, miután összetalálkozott a pillantásuk. Felállt, és elindult a hálószobájuk felé.
-Se Hunie! – szólt utána Baek Hyun.
-Igen? – fordult felé bűntudatos fejjel a fiú.
-Nem jössz ki velem a konyhába enni?
-Nem vagyok éhes, kösz, hyung – rázta meg a fejét értetlenül Se Hun.
-Akkor csak kísérj ki. Nem akarok egyedül menni.
-Jó – vonta meg a vállát a fiú.
Miután a konyhába értek, Baek Hyun leült egy székre, egy másikra pedig rámutatott, hogy üljön le rá Se Hun. Komoly pillantással meredt a fiúra.
-Ne bámuld így őket!
-Tessék? – A maknae összezavarodva húzódott távolabb Baek Hyun-tól.
-Luhanékat. Ne bámuld így őket.
-Nem csináltam semmi rosszat, hyung – ellenkezett komoly arccal Se Hun. – Egy rossz szót sem szóltam.
-Nem, de a tekinteted mindent elárul. Úgy nézed őket, mint egy utolsó…
-Jó – vágott a szavába Se Hun. – Majd figyelek. – Azzal felállt, és sietős léptekkel elhagyta a konyhát. Gondolkodás nélkül rontott be az ő és Luhan hálószobájába. Az agya fortyogott a haragtól. Nem értette, miért akar beleszólni Baek Hyun még abba is, hogyan néz. Úgy néz, ahogy tud! Semmi köze sincs hozzá… Haragudott magára, amiért pont neki mondta el ezt a titkot. Úgy érezte, a többi tag megértette volna, és segített volna neki a dolog végére járni, de ő pont Baek Hyun-t fogta ki…
Ahogy belépett a hálószobába, Kai-t és Luhan-t találta ott. Meglepetten pillantott rájuk. Megfeledkezett róla, hogy elmentek bepakolni. Lefagyva állt meg az ajtóban.
-Mi van, Se Hunie? Nem jössz be? – kérdezte mosolyogva Luhan, ahogy éppen egy pólót hajtogatott össze. Kai a fiú ágyán ült törökülésben, és szintén hajtogatott.
-De, de – bólintott zavartan Se Hun. Ledőlt a saját ágyára, és alvást tettetett. Fél szemmel azonban a két fiút figyelte. Ők azonban az ég világon semmi gyanúsat sem csináltak. Nyugodtan beszélgettek, halkan nevetgéltek, nehogy felébresszék az „alvó” maknae-t. Alig értek egymáshoz, csak akkor, amikor egy ruhát adtak a másiknak. Se Hun végül megunta az eredménytelen kémlelést, és tényleg álomba süppedt. Csak néhány óra múlva ébredt fel. Akkor már üres volt a szoba, Luhan bőröndje az ágya előtt állt rendben összepakolva. Néhány felső még az ágyán volt, de eltűnt az összevisszaság, ami a pakolás közepette még nagyon is megvolt.
Kikecmergett az ágyból, és a fürdőszoba felé vette az irányt. Hallotta, ahogy csobog a víz, ezért nem nyitott be. Leült a konyhában egy székre, és várt. Néhány pillanat múlva Kai csoszogott a konyha felé. Kócos hajjal, gyűrött ruhában ment felé. Elővett egy poharat, és vizet töltött bele. Hamarosan Luhan is követte. A fiú is ugyanolyan állapotban volt. Az arca nyúzott volt, a haja kusza. Ő is egy pohárért nyúlt, majd ivott.
Se Hun gyanakvóan figyelte őket. Valamit sejtett, de nem akart hinni az agyának. Az lehetetlen… Nem juthattak már el odáig… Vagy mégis? Miközben ő aludt… mellette…? Nem! Ez lehetetlen!
Felugrott a székből, ami feldőlt mögötte. Vissza sem nézett, ahogy elhagyta a konyhát. A két fiú furcsállva nézett rá.
-Mi van Se Hunie-val mostanában? – kérdezte Luhan aggódó tekintettel.
-Nem tudom – vont vállat Kai. Érezte, ahogy a szíve hevesen dobog a mellkasában. Nem engedheti, hogy Luhan megtudja, hogy Se Hun tudja a titkát.
-Olyan furcsán viselkedik már néhány napja.
-Ne törődj vele. Majd elmondja, ha akarja…
