D.O-n keresztül Luhan Kai-jal is megismerkedett. Vagyis akkor még csak Kim Jong In-nel. A barátságuk elég furcsán kezdődött. Kai nem nagyon szívlelte Luhant. úgy is mondhatjuk, hogy ki nem állta. Bármikor találkoztak, a fiú mindig hidegen, már-már ellenségesen viselkedett vele, ezért Luhan nagyon kínosan érezte magát a közelében. Igyekezett elkerülni, azonba néha ez lehetetlen volt. D.O és Kai nagyon jó, legjobb barátok voltak, így ha Luhan összefutott D.O-val, gyakran találkozott Kai-jal is. D.O úgy tűnt semmit sem érzett a köztük feszülő ellenséges visznyból. Néha még a közös ebédeikre is meghívta Kai-t, aki soha nem mulasztotta el az alkalmat. Egy alkalommal ugyanígy hármasban ettek. Mindegyikük előtt finom házikoszt gőzölgött, kivéve Luhannál. Előtte egy csomag bolti szendvics volt, ami annak ellenére, hogy milyen drága volt, szinte ehetetlen volt. A fiú undorodva rágcsálta a szikkadt kenyeret és benne az ízetlen szalámit és zöldséget. Ezt D.O hamar észrevette.
-Nem kérsz az enyémből? - kérdezte a fiút. - Nem tűnik túl finomnak.
-Áhh, nem - rázta meg a fejét Luhan, de közben le sem tudta venni a szemét a D.O előtt lévő rengeteg kajáról.
-Ott a sajátja, egyél csak - avatkozott közbe Kai is a tőle megszokott, unott hangnemben.
Luhan szó nélkül tűrte a gonosz megjegyzést. Lehajtotta a fejét, és újra a szendvicsével kezdett foglalkozni. Belül azonban már fortyogott a dühtől. Nem értette, mivel érdemelte ki azt, hogy Kai így bánik vele, sem azt, hogy D.O miért nem szól rá.
-De úgy sem tudom megenni, egyél csak belőle - noszogatta tovább D.O.
Luhan csak megrázta a fejét, amit Kai valószínűleg észre sem vett, mivel a következő pillanatban már újra nekikezdett az ellenségeskedésnek.
-Mondta már, hogy nem kell neki. Egyél inkább. Jó neki az a szendvics. Kínában már tuti hozzászokott.
Ezt már Luhan sem tudta figyelmen kívül hagyni. A haragtól elvörösödött arccal nézett fel Kai-ra. Nem gondolkozott rajta, mit mondjon, a szavak csak úgy jöttek belőle.
-Neked mi a picsa bajod van? - kérdezte tőle erős kínai akcentussal. - Mi rosszat tettem én neked, amiért így bánsz velem? - Felállt és Kai-hoz lépett, aki meglepetten nézett fel rá a székéből. Nem számított erre a kitörtésre. - Ha valami bajod van, mondd meg, ne így sunnyogj! Nevetséges vagy! - köpte még az arcába az utolsó szavakat ellenségesen. Hátat fordítva a fiúnak elviharzott. Azonban nem sokáig tudott tőle megszabadulni. A táncórái után hamarosan szembejött vele a folyosón. Megpróbált elmenni mellette, azonban a fiú eléállt. Nem mondott semmit, csak elállta az útját.
-Igazán vicces - motyogta Luhan bosszúsan. Kikerülte a fiút, de az utánanyúlt, és elkapta a vállánál.
-Várj egy picit - mondta tőle meglepően kérlelően Kai.
Luhan értetlenül fordult a fiú felé. - Mit akarsz?
-Bocsánatot kérni.
-Igazán? - mosolyodott el keserűen Luhan.
-Sajnálom, hogy olyan paraszt voltam. Csak... Hát... - felsóhajtott. - Féltékeny voltam.
-Mi? Féltékeny? - kerekedtek el Luhan szemei.
-Nem tetszett, hogy Kyung Soo most mással is barátkozik...
Luhan amint megértette az ellenségeskedés okát, nyugodtan elmosolyodott. - Nincs kedved meginni egy kávét vagy valamit? Akkor beszélgethetnénk egy kicsit.
Kai megkönnyebbülve sóhajtott. Jó érzés volt neki, hogy Luhan képes elfeledkezni az eddigi gonosz szavairól, és új vizet önteni a pohárba. Onnantól kezdve már egyetlen egy rossz szó sem hangzott el köztük. Luhan mindig figyelt arra, hogy Kai-t ne tegye féltékennyé, Kai pedig arra, hogy ne akarja ennyire magának D.O barátságát. És ez így ment is nekik. Azóta ugyan, hogy az EXO debütált a kapcsolatuk szorosabb lett, 12 testvérré váltak. Kai leszokott a féltékenykedésről. Megtanulta lassacskán, hogy a barátság nem egy fogyó dolog, D.O-nak végtelen mennyiségű szeretete van, és azzal, hogy másnak is ajándékoz belőle, az amennyit neki ad, ugyanannyi marad.
