38. rész - What to do?

Se Hun megrémülve állt az idegen hálószobában. Fel sem tudta fogni, hogy tényleg az történt, ami… Kai megfenyegette… És ő rájött a titkukra. Végig jó volt a megérzése, csak éppen, nem akarta bevallani még magának sem… Kai és Luhan egy pár… Szerelmesek… És nem akarják, hogy erről bárki más is tudjon. Kirázta tőle a hideg. Ennél visszataszítóbb dolgot el sem tudott volna képzelni. Nem elég, hogy 12 emberből egy meleg, most kiderül, hogy kettő! És pont Kai… A nagy menő gyerek, aki után lányok ezrei rajonganak, és sikítanak teli torokból? Ráadásul Luhannal?! Jong In vele egy idős. 4 év van közte és Luhan közt… Ez már beteges…
Eközben Kai visszaért az asztalhoz. Leült Luhan mellé, és mérges mozdulatokkal nyomott a szájába két nagy falat húst. Leejtette az evőpálcikákat, amik csörögve értek a tányérjához.
-Mi van veled, Jong In-ah? Mitől vagy ilyen ideges?
-Semmi – mosolygott rá tettetetten Kai. – Csak… - gyorsan végigfuttatta a lehetőségeket a fején, majd folytatta – el akartam menni mosdóba, de foglalt.
-És azért lettél ilyen mérges? – vigyorodott el Luhan megkönnyebbülve.
-Igen – nevetett fel Kai is. Utálta, hogy hazudnia kell, de nem mondhatta el a fiúnak, hogy Se Hun rájött a titkára. Hogy tudna akkor a szemébe nézni? Nem rettegne attól minden pillanatban, hogy valakinek elmondja a kis maknae vagy más is ugyanígy rájöhet? Valószínűleg nem bírna nyugton élni így a lakásban. Így viszont – hogy eltitkolja előle – minden olyan lesz, mintha mi sem történt volna. Valószínűleg sikerült megijesztenie eléggé Se Hun-t ahhoz, hogy ne szóljon senkinek semmit sem erről.
Kai-ék hálószobájának ajtaja hirtelen kinyílt. Se Hun ijedten kapta oda a fejét, mikor szembetalálkozott Baek Hyun barátságos arcával. A fiú meglepetten pillantott a maknae-ra.
-Mit csinálsz te itt? – kérdezte tőle.
-Ó… én csak… Kai-jal beszéltem és itt ragadtam – nevetett fel kínosan. Gyorsan megfordult, és megpróbált elsétálni Baek Hyun mellett. A fiú azonban elkapta a vállát, és komolyan pillantott rá.
-Történt valami?
-Nem, mi történt volna? – vigyorodott el Se Hun műen.
-Nem tudom, de süt rólad, hogy összevesztél vele. Min?
-Semmin – rázta meg a fejét Se Hun ijedten. – Egyáltalán semmin.
-Ne próbálj hülyíteni, maknae-yah! Soha nem nevetsz ennyit, csak ha hazudsz… Mi történt?
-Nem mondhatom el, hyung… Szeretném, de nem szabad.
-Mi az, hogy nem szabad. Azt csinálsz, amit akarsz. – Baek Hyun bezárta az ajtót az egyik kezével, és az ágya felé rángatta Se Hun-t. Lelökte, és mellé ült. – Na mesélj. Hátha tudok segíteni.
-Nem tudsz. – Se Hun megpróbált felállni, de Baek Hyun lenyomta.
-Mondd már! – szólt rá szigorúan.
-De nem mondhatod el senkinek, jó? Ha ez kiderül, én halott ember leszek. Komolyan mondom…
-Jó. Nem mondom el senkinek. Tehát?
-Tehát… - És Se Hun szép lassan elmesélte a történteket Baek Hyun-nak. A legelején kezdte, mikor megtudta, hogy Luhan meleg, és a mai nap történésével fejezte be. A fiú elképedve, sápadt arccal hallgatott. A kezét görcsösen összeszorította. Szaporán pislogva próbálta megértetni magával, mit is hall.
-Ez… nem lehet. Ugye csak szórakozol velem?
-Nem. Komolyan így történt, hyung. Higgy nekem!
-Hogyha azt mondom, hiszek, akkor kiröhögsz, és elmondod, hogy poén volt az egész, ugye? – Baek Hyun remegő szájszéllel motyogott.
-Nem, esküszöm, hyung, hogy ez történt… Mindketten… azok.
-Ez annyira hihetetlen…
-Tudom. De mit kéne most tennem? – Se Hun tanácstalanul pillantott hyung-jára.
-Semmit. Ne csinálj semmit sem. Csak hagyd, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Semmi közünk ahhoz, mi folyik köztük.
-De…
-Semmi de – vágott a szavába Baek Hyun. – Ezt, mint a banda egyik hyung-ja, úgy mondom. Ne piszkáld őket. Ez nem játék.
-Tudom, de…
-Nem, Se Hunie. Hagyd őket magukra. Hadd legyenek boldogok. – Azonban Baek Hyun ahogy kiejtette ezeket a szavakat, ő is érezte, a hangja elvékonyodik. Soha nem gondolta volna, hogy ilyenről kell majd egyszer beszélgetnie valakivel. Nem tudta, mit kellene kezdenie a helyzettel, ezért ez tűnt a legjobb megoldásnak. Csak hagyni őket, hogy azt tegyenek, ami jól esik nekik.