-Ébresztőőő!! Gyerekek! – A két menedzser a hálószobákat végigjárva próbálta meg felébreszteni az álomszuszék fiúkat. A srácok lassan, nehezen keltek fel. Felpuffadt szemekkel vánszorogtak ki a hatalmas konyhába, és leültek a nagy asztal köré. A reggelihez szükséges dolgok már ki voltak készítve, nekik csak a tányérokra kellett pakolniuk. Luhan elvette a szokásos cukros gabonapelyhét, tejet öntött rá, majd gépies mozdulatokkal kanalazta a szájába. Baek Hyun Se Hun mellett ült. Mindketten frissen elkészített szendvicseket tömtek a szájukba.
-Se Hunie – hajolt a fiúhoz Baek Hyun suttogva – Luhan hyung éjszaka kiment a szobából?
-Mi? – motyogta még mindig kómásan a maknae. – Öhm… - Megpróbálta összeszedni a gondolatait, majd megrázta a fejét. – Fogalmam sincsen. Ahogy letettem a fejemet, elaludtam. Lehet, hogy kiment. Miért?
-Semmi. – Megpróbálta úgy megvonni a vállát, mintha nem lett volna jelentősége a kérdésnek, mégis sütött az arcáról, hogy hazudik.
Se Hun nem forszírozta tovább a témát evés közben, azt azonban eldöntötte, hogy nem hagyja annyiban a dolgot, és amint kettesben lesznek, kiszedi a fiúból, mit látott. Végül így is lett. Ráfogta Baek Hyun-ra, hogy neki kell aznap mosogatnia, így a fiúnak nem volt más lehetősége, rossz kedvvel nekikezdett a feladatának. Se Hun azonban ott maradt vele, úgy téve, mintha még mindig a szendvicsén nyammogna. Mikor már mindenki eltünedezett az asztal körül, felállt. A tányérját a mosogatóba ejtette, majd Baek Hyun mellé állva nekikezdett a vallatásnak.
-Miért érdekel, hol járt éjszaka Luhan hyung?
-Lényegtelen – vont vállat szendén mosolyogva a fiú. Pici szemei kis csíkokká szűkültek – főleg így smink nélkül.
-Hyung… A maknae szó nem azt jelenti, hogy hülye vagy… Miért érdekel? Történt valami?
-Nem. Csak… Éjszaka felébredtem, és láttam valakit Kai ágyánál. Sutyorogtak, de nem értettem, miről. Arra sem tudtam rájönni, ki volt az. Csak érdekelt, hogy Luhan hyung volt-e.
-És mi van, ha ő volt?
-Hát igazából semmi… - tűnődött el Baek Hyun. – Ezért pateroltad rám a mosogatást?
-Őszintén? Ja – nevetett fel Se Hun. – De segítek, ha szeretnéd.
-Nem kell, de vacsi után akkor te mosod el az edényeket.
-Jó, megegyeztünk.
Se Hun megfordult, és elhagyta a konyhát. Elgondolkodva lépdelt a nappali felé. A fejében csak az járt, hogy Luhan volt-e az, aki Kai-ék szobájában volt, és ha igen, miért? Mit akarhatott? Miről sutyorogtak?
Megfordult a fiúban egy furcsa gondolat… Mi van akkor, hogyha Kai is olyan, mint Luhan? Hogyha azért békültek ki, mert a fiatalabbik rájött, hogy ő is meleg, és szereti Luhant?
Összeesküvés-elméletek ezrei szövődtek a fejében, és ő ezektől csak egyre jobban megrémült. Nem tudta, mit kéne kezdenie a helyzettel vagy Luhan titkával… Kezdte megérezni a súlyát, és ez nem tetszett neki.
-Se Hunie! Hahó, Hun-ah! – A fiú összerezzenve riadt fel a fülében csengő hangra. – Min gondolkodsz ennyire? Tiszta ránc lesz a homlokod, hogyha így ráncolod.
-Ó, hyung – mosolyodott el zavartan a fiú. – Mit mondtál?
-Semmit – vont vállat Luhan, majd visszafordult a tévé felé.
-Hyung… Éjszaka Kai-jal voltál? – motyogta Se Hun lesütött szemekkel.
-Miért? Felébresztettelek, amikor visszajöttem?
-Nem, nem. Csak Baek Hyun hyung kérdezte tőlem reggeli közben. Mit csináltál Kai-jal?
-Mindketten felébredtünk. Összefutottunk a mosdóban, és mondta, hogy rosszat álmodott. Ezért bekísértem a szobájukba – mesélte a fiú, miközben az adók közt kapcsolgatott. – De miért érzem úgy, hogy magyarázkodok? – mosolyodott el.
-Bocs, hyung – vont vállat Se Hun. – Csak érdekelt.
A fiúban eltűnt a vádak hosszú sora. Megnyugodva sóhajtott fel. Hátradőlt a kanapén. Bűntudatosan gondolt vissza arra, miket fantáziálgatott magában róla és Kai-ról. Végül is, hogy lehetne az lehetséges?! A következő pillanatban azonban a fiatalabbik fiú jelent meg a nappaliban. Lehuppant Luhan mellé. Lefelé görbülő ajkakkal mutogatta hyung-jának bepirosodott karját, aki sajnálkozó pillantással simított végig rajta.
-Segítsek beborogatni? – kérdezte Kai-tól.
-Aha, légyszi, hyung – bólintott Jong In.
Felálltak, és a konyha felé indultak hideg vizes ruháért. Közben hangosan nevetgéltek. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy még a válluk is összeért. Se Hun ferde szemmel leste minden mozdulatukat. Újra felrémlettek benne azok a furcsa gondolatok, amiket egy pillanattal ezelőtt még magabiztosan elvetett. Nem tudta, mit kellene gondolnia, de nagyon jól tudta, mire gondolt… Valami volt a levegőben, csak még nem tudta biztosan, micsoda.
