Elérkezett a költözés napja is. A fiúk izgatottan várták már, hogy végre megérkezzenek új otthonukba. Alig várták már, hogy kényelmesen aludhassanak, és élhessenek egymás mellett. Ahogy azonban leparkoltak az autóval, az álluk is leesett. Mindenre számítottak, csak erre nem. Egy kicsivel nagyobb lakás helyett egy hatalmas családi házat kaptak, tágas kerttel. A fiúk türelmetlenül rohantak végig többször is a termeken. Szobákat válogattak, gyorsan próbálták lefoglalni a legjobbakat.
-Alszunk együtt, hyung? – kérdezte a mellette vigyorgó Luhant Se Hun.
-Ühm, persze – bólintott a fiú.
-Jong In-ah! – kiáltott a folyosó végén tanácstalanul álldogáló Kai felé Se Hun. – Nem lesztek a mellettünk lévő szobában?
Kai Baek Hyun-ra pillantott, aki megvont vállal egyezett bele. Elindultak a szoba felé, majd gyorsan el is foglalták azt. Baek Hyun arcán végre széles mosoly terült szét, ami megnyugtató volt Luhan számára. Megkönnyebbült, látva, hogy végre minden rendben van közte és Kai közt.
A Jong In-Baek Hyun páros melletti szobát D.O és Suho foglalta el. A másik folyosó három szobája a következőképpen lett felosztva: Kris-Tao, Xiumin-Lay és Chen-Chan Yeol. A hetedik szobába a két menedzser, Lee Teuk és Jae Joong költözött be. A dobozokat becipelték a kertbe, majd onnan egyenként a szobájukba, illetve a tágas nappaliba. Szép lassan elkezdtek kipakolni. A ruhák, a trófeák, a lemezek mind a helyükre kerültek. Se Hun és Luhan is kezdte lassan a sajátjukká formálni a szobát. A fiatalabbik elővett egy dobozból egy gondosan összehajtogatott plakátot. Levette róla a befőttes gumit, majd óvatosan szétterítette az ágyán. Elbűvölve nézte.
-Ezt kitehetjük, hyung? – kérdezte Luhant. Felé fordította a posztert, amin az SNSD tagjai mosolyogtak bájosan.
-Persze – mosolyodott el a fiú. – Tedd csak ki.
Se Hun ezek után több plakátot vett elő. Ezeket még nem is látta Luhan. A fiú régi szobájában nem voltak kint. Az SNSD-s után jött az f(x)-es, a Sistar-os, az After School-os, a Miss A-es és a 4minute-es poszter is. Megállás nélkül kapta elő a dobozból őket.
-Ezek hol voltak eddig Se Hunie? – kérdezte a fiút Luhan.
-A dobozban. Suho hyung azt mondta, zavarja a koncentrálásban, ha a fal tele van színes képekkel.
-Ez olyan Suho-s – nevetett fel Luhan. – Engem nem zavar. Tedd csak ki az összeset, ha szeretnéd.
-Komolyan? – csillant fel Se Hun szeme. Előkapott egy új dobozt, és lelkesen tépte fel a ragasztószalagot rajta. – Van még rengeteg! – kiáltott fel.
Elkezdte egyenként kibontogatni a papírokat. Előkerült még néhány női test: G.Na-é, Lee Hyo Ri-é, Narsha-é, Park Shin Hye-é és még sorolhatnánk. Se Hun figyelmesen ragasztgatta ki őket, szinte egy tenyérnyi üres helyet sem hagyva a falon. Eközben Luhan a rajongói ajándékaikat rakosgatta ki. Így tették hát ki a kis képekből összeállított nagy Luhan-arcot, és a Hunhan couple-t ábrázoló montázst.
Lassacskán a dobozaik kiürültek, ők pedig fáradtan dőltek le az ágyaikra. Elégedetten pillantottak körbe a szobájukban.
-Örülök, hogy veled vagyok egy szobában, hyung – mondta mosolygós hangon Se Hun. – Hiányoztak már a posztereim.
-Nincs kedved körbenézni a többi szobában? Kíváncsi vagyok, hogy rendezték ők be.
-De, menjünk – állt fel Se Hun nyöszörögve, a derekát fogva. – Annyit hajlongtam, hogy megfájdult a hátam.
A két fiú elindult a mellettük lévő szoba felé. Kopogás nélkül nyitottak be. Látták, hogy a Kai-Baek Hyun pár még sehol sem áll. A dobozok halmokban álltak kibontatlanul a szoba közepén. A ruhák összegyűrve az ágyakon, az ágy mellett hevertek.
Az ajtó kattanásának hangjára mindketten odakapták a fejüket. Már most fekete karikák voltak a szemük alatt. Lélektelen tekintettel néztek rájuk.
-Már kész is vagytok? – kérdezte Baek Hyun élettelenül.
-Aha, de ti hogyhogy nem? – kérdezte Luhan meglepve.
-Kai képtelen rendesen elpakolni, ezért nekem kell helyette is elrendezni a dolgokat…
-Ez nem igaz, hyung, ne mondd ezt! – kiáltott fel elégedetlenül a fiú, majd az egyik szekrénybe tett egy kupac összehajtogatott pulóvert.
-Ez nem a te szekrényed! – mordult fel Baek Hyun. – A másikba tedd a ruhád.
-Ja, igaz. – Kivette a felsőket, majd átpakolta őket a saját szekrényébe.
-Látjátok? Erről beszéltem. Olyan, mint egy ovis gyerek. Semmire sem képes egyedül…
