A rádiós szereplés után a fiúk fáradtan ültek az autóban. Baek Hyun a fülhallgatójával a fülében telepedett le az autó hátuljában. A másik oldalon Lay, közöttük pedig Kai gubbasztott aggodalmas arckifejezéssel. Előttük Luhan és Se Hun beszélgetett, legelöl pedig Lee Teuk menedzser vezetett. Az anyósülésen és a Se Hun melletti széken a táskáik hevertek nagy hegyként tornyosulva.
Lay óvatosan, de mégis feltűnően figyelte Baek Hyun-t. A tekintetéből szinte üvöltött a féltés.
-Mit nézel? – mordult rá Bacon.
Lay megszeppenve kapta el a tekintetét, és bámult ki az ablakon. Érezte a lábán Kai finom érintését, ezért rápillantott.
-Ne is törődj vele – suttogta úgy, hogy Baek Hyun a fülében dübörgő zene ellenére se hallhassa. – Rossz napja van.
Lay csak megbántottan bólintott, majd újra az ablak felé fordult.
Miután hazaértek Kai bevonult Se Hun, Suho és Luhan szobájába. Lekuporodott Luhan matracára. A többiek az ágyukon ültek.
-Mi lehet vele? – kérdezte Suho frusztráltan.
-Ez annyira nem vall rá. Mindig olyan kis kedves meg mosolygós – motyogott Luhan.
-Nem tudom, miért ilyen – mondta tanácstalanul Kai. – Csak azt tudom, hogy tegnap este történhetett valami.
-Mit csinált este?
-Öhm… - Kai elgondolkodva vakargatta a fejét. – Semmi különöset. Miután megfürödtem, akkor még minden oké volt. Azután elmentem vacsorát csinálni, és még akkor is normális volt. Aztán elmondtam neki, hogy kibékültünk hyung-gal – a hangja kicsit halkabb lett a szégyenlősségtől – és miután megnéztünk egy filmet, utána már rossz kedve volt. Kiküldött a szobából, mert álmos volt. De nem tűnt annak, inkább csak mérgesnek.
-Hát, nem tudom – sóhajtott fel Suho. – De most megyek, megfürdöm, mert tiszta lakk a hajam. Utálom.
Elhagyta a hálószobát egy új szett ruhával a kezében. Hamarosan hallani lehetett a fürdőszobából kiszűrődő csobogó víz hangját. A másik három fiú még bent maradt, és hosszú ideig törte a fejét, miért változhatott meg olyan hirtelen Baek Hyun, mikor Se Hun felkiáltott.
-Ne már! – kapott a fejéhez hirtelen. – Erre miért nem gondoltunk?
-Mi az, Se Hunie, rájöttél? – sürgette Jong In.
-Nem lehet, hogy féltékeny rátok? Arra, hogy újra kibékültetek?
A két fiú elgondolkodva pillantott az eszes kis maknae-ra, majd egyetértően bólintottak.
-Végül is azután lett rossz kedve, hogy megtudta, hogy kibékültetek. És Kai-jal már elég jóban voltak – magyarázta Luhannak.
-Ebben van valami – motyogta Jong In. – Beszélek vele! – mondta, és azonnal fel is állt.
-Ne, várj! – kapta el a nadrágját Luhan. – Nem állíthatsz csak úgy oda, és mondhatod, hogy ’ne legyél féltékeny’, mert ez semmire sem vezetne. Attól csak még idegesebb lenne.
-De akkor is beszélnem kell vele. Tudnia kell, hogy attól még ugyanolyan jó barátok lehetünk, és…
-Jong In-ah – vágott a szavába Luhan. – Ülj le!
A fiú kelletlenül engedelmeskedett. Elhelyezkedett a matracon, majd várakozóan tekintett Luhanra.- Akkor mi legyen? – kérdezte.
-Viselkedj vele úgy, mintha mi sem történt volna. Ugyanúgy filmezzetek meg amit szoktatok csinálni. És addig is hanyagold a mi társaságunkat egy kicsit. Ha utána jobb kedvre derül, biztosan tudni fogjuk, miért lett ilyen durcás, nem kell találgatnunk.
-Jó – bólintott rá Kai. – De remélem, tudod, hogy semmi kedvem ehhez a színjátékhoz. Szeretnék egyszerűen beszélni vele.
-Igen, Jong In-ah, igazad van. Rohadt féltékeny vagyok rátok. Nem akarom, hogy újra barátok legyetek, és önző módon csak magamnak akarlak – utánozta Se Hun Baek Hyun hanglejtését. – Mit vársz? Hogy ezt mondja?
Kai megadóan széttárt kezekkel sóhajtott fel. – Jó, igaz. Akkor viszont megyek is. Bármennyire is fölöslegesnek tartom…
-Nem az. Így megtudjuk, mi a baja – győzködte Luhan.
-Jó, jó – motyogott Kai. – Majd szólok, ha van valami eredmény. – Kilépett a szobából bezárva maga mögött az ajtót. Elindult Baek Hyun, Chan Yeol és ideiglenesen Chen és Xiumin szobája felé. Nekik volt a legnagyobb szobájuk és emeletes ágyuk, ezért náluk volt két matracnak is hely. Tao a menedzserek közös szobájában aludt, míg Kris a nappaliban, a kanapén.
Kai bekopogtatott, majd belépett Baek Hyun-ék szobájába. Pont, ahogy várta, a fiú az ágyán feküdt. Jong In érkeztére unottan odafordította a fejét, majd újra a plafont kezdte bámulni. A fiú leült az ágy mellé a földre, hogy jól láthassák egymást Baek Hyun-nal, aki az emeletes ágy felső részén feküdt. Hosszú ideig nem beszéltek, csak a légkondicionáló halk zörejét hallgatták.
