28. rész - Yes, friends

A két fiú elvált egymástól. Kissé kínos pillantással meredtek a másikra. Végül Kai volt az, aki meghátrált, és újra a szendvicseivel kezdett el foglalkozni. Luhan segített neki. Csöndben rakosgatták a felvágottat, a sajtot a kenyérre, a felvágott zöldségeket egy tálba.
-Hyung – szólalt meg sokára Kai. – Legyen minden olyan, mint régen, jó? Mondjunk el egymásnak mindent, és ne legyen kínos a hangulat köztünk. Ugyanúgy nevessünk meg… ilyesmi.
Luhan komolyan bólintott. Berakta az egyik kész szendvicset a sütőbe, majd leült egy székre.
-Amúgy… láttam, nagyon jóba lettél Baek Hyun-ah-val – jegyezte meg, mintha mellékes dolog lenne.
-Ühm – bólintott a fiú. Luhan felé fordult, majd csintalanul elvigyorodott. – Csak nem féltékeny vagy rá, hyung?
-Mit képzelsz? Dehogyis! – vágta rá átlátszóan hazudva a fiú.
-De te is közel kerültél Se Hunie-hoz.
-Igen. Miért, féltékeny vagy? – vigyorodott el Luhan ugyanúgy, ahogy azt előbb Kai tette.
-Kvittek vagyunk, hyung, oké!
-Megyek fürdeni. Már fáradt vagyok.
-Oké. Jó éjt, hyung!
-Feküdj le te is korán – vette fel a csapat hyung-jának hangnemét Luhan. – Holnap dolgunk van.
Ahogy Luhan visszaért a szobájukba, Se Hunhoz rohant. Leült mellé az ágyára, és izgatott arckifejezéssel ragadta meg a fiú karját.
-Se Hunie, nem fogod elhinni!! – suttogta türelmetlenül.
-Kibékültél vele? – vágott a szavába Se Hun komor arckifejezéssel.
-Igen! – mondta hatalmas vigyorral Luhan.
-Oh… Remek… - mondta jókedv nélkül.
-Mi az? Nem örülsz velem? – Luhan arcáról azonnal leolvadt a mosoly. Elkomorodva nézett a fiatalabbikra.
-De, dehogynem! – vágta rá azonnal Se Hun. – Nehogy félreértsd, örülök én, csak… csak egy kicsit kéretned kellett volna magadat… Nem csak úgy utána menni, és bocsánatot kérni tőle.
-Láttál minket?
-Ja… Nem tudom… A helyedben megvártam volna, hogy ő lépjen. De ha neked így jó, akkor örülök nektek – mondta Se Hun, majd a végén biztatóan elmosolyodott.
-Most elbizonytalanítottál – suttogta a fiú.
-Nem ez volt a célom. Felejtsd inkább el, amit mondtam. Boldog vagyok, hogy kibékültetek.

~Másnap reggel~

-Mi ez a morcos fej Baek Hyun-ah? – hallotta a háta mögül Suho hangját Luhan az autóban. Hátrafordult. Látta a fiú arcán a kedvetlenséget, és azt, hogy legszívesebben mindenkit megölne.
-Fáradt vagyok – mondta Bacon, majd lehunyta a szemét, és az ablak felé fordult.
-Én mondtam, hogy korán feküdjetek le, minek kellett éjszakáig rajcsúrozni? – morogta Suho.
-Hagyjál már! – mordult rá tőle nem megszokott módon Baek Hyun. – Nem a te gondod, hogy fáradt vagyok-e vagy sem. Úgyis jó leszek. Akkor meg nem mindegy?!
-Hé, Byun Baek Hyun! Hogy beszélsz te velem?
A fiú csak megvonta a vállát, majd a fülhallgatóját a fülébe dugva újra lehunyta a szemeit.
Luhan meglepve figyelte a furcsa jelenetet. A mellette ülő Se Hunhoz fordult, hátha ő tudja, mi lelte a fiút, de fogalma sem volt róla. Így hát Luhan elővette a telefonját.
”Baek Hyun az előbb éppen nekiesett Suho-nak. Mi lelte? Összevesztetek?” – írta Kai-nak.
A fiú válasza azonnal megérkezett. „Nem tudom… Már tegnap este óta ilyen…”
Luhan megmutatta a fiú válaszát Se Hunnak, aki ugyanolyan tanácstalan arcot vágott, mint hyung-ja.
-Lehet, hogy csak rossz napja van – suttogta Luhan fülébe.
-Kétlem. Ő sosem ilyen… Történnie kellett valaminek – válaszolt a fiú is sutyorogva. Azt azonban egyikük sem tudta, mi állt a dolog hátterében.