Mikor a két fiú hazaért, a lakásban már nyugalom volt. A nappaliban sötétség uralkodott, csak a tévé adott egy kis kékes fényt. A hálószobák ajtaja alól sárga fény szűrődött ki.
A két menedzser a kanapén ült, az ölükben egy-egy tál pattogatott kukorica volt. Melegítőnadrágban és régi pólóban terültek szét fáradtan. Érkeztükre felpillantottak a tévé felől, majd érdektelenül visszafordultak.
-Későn jöttetek – jegyezte meg Jae Joong.
-Sajnáljuk, hyung. Elkaptak a rajongók – mondta bűnbánóan Luhan.
-Minden rendben volt velük? – fordult feléjük most Lee Teuk.
-Igen, minden.
-Jól van, akkor menjetek fürdeni, aztán feküdjetek le ti is.
-Igen. Jó éjszakát, hyung! – köszönt el a két fiú, majd elindultak a közös hálószobájuk felé. Suho nem volt még bent. Vagy fürdött vagy valamelyik másik szobában volt.
-Tehát Chanie hyung szerint lépned kéne Kai felé? – folytatta az úton félbehagyott témát Se Hun.
-Ő csak annyit tud, hogy összevesztünk, meg azt hangoztatja, hogy az az okosabb, aki először kér bocsánatot.
-Ez hülyeség. Meg kell várnod, hogy ő alázkodjon meg… - mondta ellentmondást nem tűrően a fiú.
-Ijesztő vagy, Se Hunie – nevetett fel Luhan. Leterítette a földre a matracát, és elhelyezgette rajta az ágyneműjét. Pizsamát és fehérneműt vett elő. – Megnézem, van-e valaki a fürdőben. Mindjárt jövök.
Gyorsan elsietett a fürdőszobába. Már messziről hallatszott a csobogó víz hangja. Azonnal vissza is fordult, és újra letelepedett a matracára.
-Tehát, nem tudom, hogy valaha bocsánatot akar-e majd kérni Kai… Nagyon jól megvan Baek Hyun-ah-val.
-Ha nem kér bocsánatot, akkor egy fa… - Luhan szigorú pillantására Se Hun szava elakadt. – Azt akartam mondani, hogy fajankó – hazudta csibészes mosollyal a szája sarkában.
-Aha – vigyorodott el a fiú is. – Gondolom.
A következő pillanatban kinyílt a fürdőszoba ajtó. Luhan kipillantott a szobából. Látta, ahogy Suho és Tao együtt sétált ki. Szemforgatva fordult Se Hun felé.
-Suho meg Tao már megint együtt fürdött – jegyezte meg. – Ez a gyerek tényleg életképtelen – nevetett fel. – Egy ilyen kis tréfa, és nem mer egyedül fürdeni…
Luhan felidézte a régi emléket. Ahogy Tao elment, fürdeni, majd Chen ráoltotta a lámpát. Tao ijedt kiáltozását soha sem fogja elfelejteni. Sem azt a megszeppent pillantást, ahogy csurom vizesen, vörös szemmel, egy törülközővel a derekán kilépett az ajtón.
-Szeretnél te menni először fürdeni? – kérdezte Se Hunt, de a fiú nemet intett a fejével.
Luhan ahogy a meleg víz alatt állt sokat gondolkodott. Végigrágta magát Se Hun és Chan Yeol javaslatán is. Nagy sokára sikerült döntenie. Végre rászánta magát arra, hogy tegyen valamit. Egy törülközővel a derekán lépett ki az ajtón, mikor szembetalálkozott a konyhába igyekvő Kai-jal. Mindketten megálltak, és várakozóan tekintettek a másikra. Végül Kai volt az, aki előbb elkapta a pillantását, és tovább ment. Luhan egy fél percre elbizonytalanodott, de újra összeszedte az erejét.
Azután, hogy elmondtam mindent Se Hun-nak, ez már semmi sem lesz – biztatta magát.
Kai a szendvicssütőnél pakolászott. Valószínűleg vacsorát készített. A haja vizes volt, sötét bőrén egy-egy vízcsepp folyt végig, ami tincseiről csöpögött le. Ujjatlan, bő trikó volt rajta és egy melegítőnadrág. Csoszogva fordult egyik pulttól a másikhoz. Gyakorlott mozdulatokkal állította össze a szendvicseket.
-Kai… - szólította meg bizonytalanul Luhan a fiút, majd azonnal ki is javította magát – vagyis, Jong In-ah.
A fiú meglepve fordult hátra az ismerős hang hallatán. A kezében lévő vajas kést az asztalra tette. Látszott az arcáról, hogy érzi a helyzet komolyságát.
-Hyung, én… - kezdett neki ő először, azonban Luhan beleszólt.
-Ne, majd én… Sajnálom, hogy nem mondtam el hamarabb. Sajnálom, hogy elutasító voltam veled, amikor bocsánatot akartál kérni, és sajnálom, hogy rossz barát voltam.
-Rossz barát? Nem, hyung, én sajnálom… Komolyan… Tök hülye voltam. Egy igazi tróger… Sajnálom nagyon… Meg tudsz bocsátani nekem?
Luhan szája szögletében halvány mosoly jelent meg a megkönnyebbüléstől. – Persze, Jong In-ah. Te se haragudj rám, jó?
-Nem haragszom, hyung.
A két fiú meghatódva lépett közelebb egymáshoz, és ölelkezett össze.
