Másnap átmentem hozzájuk. Amúgy is dolgom volt Ha Na-val, ezért miután végeztünk felmentem Sung Jae szobájába. Bekopogtam az ajtón. Semmi reakció. Újra kopogtam. Ismét semmi. Halkan lenyomtam a kilincset, és benyitottam. A szobában félhomály volt. Sung Jae az ágyban feküdt. Aludt. Nyakig be volt takarózva.
Beléptem, bezártam magam mögött az ajtót. Egy ideig bátortalanul álltam az ágy mellett. Erőt gyűjtöttem, majd finoman megráztam Sung Jae-t. Mozogni kezdett, lassan ébredezett. Amint meglátott, hirtelen felült.
-Mit keresel te itt? – mordult rám.
-Nem hagy nyugodni a tegnapi – mondtam halkan. – Meg kell beszélnünk.
-Nincs mit megbeszélnünk rajta – mászott ki az ágyból, és állt fel.
-De igenis van, mit megbeszélnünk – erősködtem határozottan. – Nem érhet itt véget a barátságunk.
-Elérted, hogy véget érjen – horkant fel Sung Jae.
-Yook-ah, ne már – sóhajtottam fel. – Annyira megbántam már, hogy lefeküdtem a húgoddal. Nagyon sajnálom. Nem tudom, mit mondhatnék még, hogy megbocsáss.
-Semmit sem kell mondanod. Ez épp elég volt. Már eléggé kiismertelek…
-Féltékeny vagy?! – kiáltottam rá mérgesen. – Az a bajod, hogy nem csak veled voltam, hanem Joon Hee-vel is?!
-Nevetséges vagy! – lökött félre az útjából. Megpróbált az ajtó felé menni, de én megragadtam a karját.
-Ne merj elmenekülni! – kiabáltam. – Inkább válaszolj! Azért akadtál ki ennyire, mert nem csak veled voltam?!
-Igen, azért!! – üvöltött rám. – Azért, a rohadt életbe is!!
-Akkor miért nem mondtad?! Miért nem azt mondtad?!
-Mit mondhattam volna?! Mit?! – kiabált könnyes szemekkel.
-Azt, hogy szeretsz!
-Nem volt elég, hogy egyszer elmondtam?! Hányszor kellene megalázkodnom, és szerelmet vallanom?! – Lehajtotta a fejét, és nagyot szipogott. – Te szemétláda – suttogta, miközben a mellkasomba öklözött. – Te rohadt köcsög.
Megkönnyebbülve mosolyodtam el. Magamhoz húztam Sung Jae-t, és átöleltem. Lemerevedve engedte, hogy a karomat a teste köré fonjam. A fejét a vállamra hajtotta. Halkan szipogott.
-Sajnálom – mondtam neki újra. – Ne haragudj rám, oké?
Sung Jae csak bólintott. Átölelt ő is, majd felemelte a fejét. Lepillantott rám könnyes szemeivel. Megpróbált eltávolodni tőlem, de én visszatartottam. Kicsit lábujjhegyre álltam, hogy egyvonalban legyen a szemünk, majd még feljebb emelkedtem, és puszit nyomtam a homlokára. Megszeppenve pislogott le rám, majd elmosolyodott. Megtörölgette a szemét, majd elhúzódott tőlem.
-Jung-ah – kezdte bizonytalanul. – Ígérd meg, hogy nem nyúlsz többet hozzá. Kérlek. Megteszed, ugye?
-Megígérem – feleltem azonnal. – Nem nyúlok többet hozzá.
-Köszönöm – suttogta, majd lehuppant az ágyára. Melléültem.
-Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk? – kérdeztem tőle.
-Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk – mondta magabiztosan.
-Nincs kedved elmenni valahová?
-Hová?
-Nem tudom… Csak… úgy valahová.
-Oké – állt fel mosolyogva. Lekapta magáról a pólóját, és a gardróbba sietett. Hamarosan egy új, rendezett öltözetben tért vissza. – Mehetünk is!
Lementünk a lépcsőn a nappaliba, ahol ott ücsörgött Joon Hee az ölében a lap topjával. Mellette Ha Na és a családfő. Ahogy Ha Na meglátott, felugrott, és hozzám sietett.
-Il Hoonie, még itt vagy?! De jó, pont beszélnem kellene veled. Fel tudnál jönni egy órácskára?
Sung Jae-re pillantottam, aki könnyedén bólintott. Követtem a nőt fel a lépcsőn a szobájába. Ott bezárta maga mögött az ajtót, majd teljes testével nekidőlt.
Jaj, ne… Tudtam, ez mit jelent… Nem lehet… Lehetetlen. Tilos.
Végigpillantottam Ha Na-n. Megint iszonyatosan dögös volt és csinos. Hófehér ruha volt rajta, ami felül teljesen zárt volt, viszont megmutatta hosszú, vékony lábait. A haját felkötötte a feje tetejére, de egy gyors mozdulattal kihúzta belőle a hajgumit, így hosszú haja a vállára omlott. Megpróbáltam elfordítani róla a pillantásomat, nem nézni, milyen gyönyörű és vonzó, de úgy éreztem, képtelen vagyok rá.
Ha Na közelebb lépett hozzám, és végigsimított az arccsontomon. A hideg futkározott a hátamon az érintésétől. Annyira magamévá akartam tenni, mégis tudtam, hogy nem szabad. Hátrébb léptem egyet, mire ő újra közelebb jött hozzám. Igyekeztem kitisztítani a fejemet, és arra koncentrálni, hogy Sung Jae lent vár. Hogy… kedvel. És… hogy talán nekem sem semleges. De mindenesetre, ha nem is kedveltem Sung Jae-t, akkor is, a barátom volt. A barátom, akit nem szúrhatok újra hátba. Nem árulhatom el ismét azzal, hogy megígérem neki, nem nyúlok többet a húgához, és eközben az anyjával bújok ágyba. Nem tehetem. Ha megteszem, és rájön, akkor nem lesz újabb esély, sem kifogás. Akkor vége mindennek.
-Nem, nem lehet, Ha Na – mondtam neki komolyan.
-Miért nem? – karolt át. Éreztem parfümjének bódító illatát. Kezdte elvenni az eszem. Kezdte… de én megráztam magam. Nem engedhetem, hogy elcsábítson.
-Mert csak a segéded vagyok. – Újra eltávolodtam tőle. Szembe fordultam vele, úgy beszéltem hozzá. – A segéded, nem az, akivel akkor bújhatsz ágyba, amikor kedved van hozzá. Ez nem mehet így tovább, Ha Na.
-Tehát most te elutasítasz? – kérdezte elkerekedett szemekkel.
-Ha azt teszem, akkor… akkor kirúgsz? – kérdeztem komolyan.
-Nem – nevetett fel szórakozottan. – Nem rúglak ki. Az gyerekes dolog lenne, nem?
Megvontam a vállam. – Gondolom – mondtam.
-Tehát nem kellek többet neked? Találtál valaki jobbat? Joon Hee-t? Vagy valami egyszerű kislányt?
Próbáltam nem felhúzni magam azon, ahogy a többi lányról nyilatkozott. Kisimítottam már hosszabb hajamat a szememből, majd felsóhajtottam.
-Nem, nem találtam magamnak senki mást, sem Joon Hee-t, sem mást.
-Jól van, nem faggatlak többet – mosolyodott el. – Tudtam, hogy ez az idő hamar el fog érkezni, csak azt hittem, kicsit később.
-Tudtad, hogy egyszer nemet fogok mondani? – kérdeztem meglepetten.
-Persze, hogy tudtam – bólintott mosolyogva. – De tudod, mit? Tőled nem veszem sértésnek. Te egy jó fiú vagy, Il Hoon-ah. Megérdemled, hogy olyan életed legyen, amilyenre vágysz, és, hogy legyen egy gyönyörűszép, kedves barátnőd.
-Hát… köszönöm, Ha Na – motyogtam megilletődve.
-Többet nem kérlek meg rá, hogy bújj velem ágyba – mondta egyszerűen. – De ez nem azt jelenti, hogy nem is szeretnék. Úgyhogy ha bármikor is kedved támadna egy kis hancúrhoz, nem kell visszafognod magad – nevetett fel. – Most már mehetsz is. Holnap 6 körül várlak. El kell mennünk egy ügyvédhez.
-Ügyvédhez? – pillantottam rá ijedten. – Miért, történt valami?
-Egy internetes újság elég negatív cikket írt rólam. Megbeszélem az ügyvédemmel, mit tehetünk ilyen esetben.
-Ühm – bólintottam. – Értem. Akkor holnap 6-ra itt leszek.
-Jól van, menj csak.
Elköszöntem tőle, majd lesiettem a lépcsőn a nappaliba Sung Jae-hez. A fiú, ahogy meglátott, felállt, és elindultunk a bejárat felé.
-Hogyhogy máris végeztetek? – kérdezte Sung Jae.
-Csak meg kellett valamit beszélnünk – válaszoltam, miközben elsétáltunk a garázsig.
-Akarsz most te vezetni?
-Ühm – feleltem. – Szeretnék.
Kiválasztott egy autót, majd beszálltunk, és én elindultam. Út közben Sung Jae jókedvűen fecsegett valamiről, az én agyamban azonban csak egy dolog járt. Hogy becsapom őt. Hogy nem tudja, milyen viszony volt köztem és az anyja közt. Hogyha megtudná, őrülten haragudna rám. Hogy… hogy el kell neki mondanom.
-Yook-ah… - kezdtem bizonytalanul. – Valamit el kell neked mondanom.
-Ez ijesztően hangzik – motyogta. Az arca elsápadt, nagy, kerek szemeket meresztett rám.
Félreálltam az első adandó lehetőségnél. Előttünk a sötét Han folyó hullámzott. Az égen ezernyi csillag ragyogott. A környéken senki sem volt, csak az úton elsuhanó autók zaja hangzott fel néha. Kiszálltunk a kocsiból. Sung Jae ijedten nézett rám. Leültünk a folyóparton lévő hatalmas kövekre. Egy ideig csendben gondolkodtam, hogyan kezdhetnék neki, majd felsóhajtottam.
-Tudom, hogyha ezt elmondom… ha elmondom, akkor nagyon haragudni fogsz rám… és többet nem akarsz majd beszélni velem. De… de kérlek hallgass végig, jó?
-Anyáról van szó? – vágott a szavamba Sung Jae.
-Róla – bólintottam.
-Akkor inkább ne mondj semmit. Nem érdekelnek az ügyei, sem az, amiket veled tett. Tudom, hogy… sejtek mindent. És ez bőven elég.
-És nem haragszol? Nem utálsz?
-Vége van már? – kérdezte szinte suttogva.
-Vége. Ma megmondtam neki, hogy legyen vége.
-Miért? – pillantott rám elképedve.
-Miattad – feleltem gondolkodás nélkül.
-Miattam?! – kapta felém újra a pillantását.
-Igen. Mert… mert barátok vagyunk.
-Barátok? – sóhajtott fel. – Igen, csak barátok. – Felállt, és az autóhoz ment. – Gyere, menjünk.
Nem tudom, miért éreztem úgy, ahogy, de… de valami más volt. Hirtelen megváltozott valami. Sung Jae után léptem, és megragadtam a csuklóját. Magam felé fordítottam.
-Yook-ah… - Nem tudtam, mit kéne mondanom, mit akarok mondani. A szavak csak úgy maguktól jöttek ki a számon. – Meggondoltam magam.
-Miben? – sóhajtott fel Sung Jae.
-Abban, hogy… hogy a barátod akarok lenni. Nem akarok a barátod lenni többé.
-Mi?! – A fiú ijedten pillantott rám. Hátrébb lépett.
-Ennél többet akarok. Sokkal többet.
-Huh?! – Sung Jae elkerekedett szemekkel nézett rám. Én is meglepődtem magamon. Annyira könnyedén ejtettem ki őket. Azt hittem, nehezebb lesz. De… csak úgy kicsúsztak a számon a szavak.
-Nem csak a barátod akarok lenni. Ez már nekem nem elég. És én sem vagyok semleges neked.
-Nem, de… - Sung Jae hitetlenül tekintett körbe. Mintha azt várná, hogy előugrik egy bokor mögül valaki, és fennhangon kineveti, amiért bedőlt ennek az ócska viccnek.
-Akkor meg kéne próbálnunk. Vagyis… én szeretném megpróbálni veled. Mit mondasz?
-Én… én… nem tudom.
Felsóhajtottam. Lábujjhegyre emelkedtem, és finoman megcsókoltam Sung Jae-t. Az ajkaink lágyan értek össze, mégis úgy éreztem, mintha forróság lepné el az egész testem. A boldogság forrósága. Mikor elváltak ajkaink, már magabiztosabban pillantott rám. A kezeivel felém nyúlt, és végigsimított az arcomon. Elmosolyodtam. Sikerült észhez térítenem.
-Tehát? Mit mondasz? – kérdeztem.
-Azt, hogy jó – vigyorodott el. – Próbáljuk meg.
Megöleltük egymást. Egyszerre léptünk közelebb a másikhoz, és szorítottuk a testét a sajátunkhoz. Felpillantottam rá, miközben éreztem heves szívverését és finom, férfias illatát. Ő lehajolt hozzám, és megcsókolt. Érzékien ízlelgette az ajkaimat. A keze lecsúszott a derekamhoz, majd még lejjebb, és végigsimított a fenekemen.
-Mit szólnál, ha ezt megünnepelnénk valahogy? – kérdezte egy pillanatra elválva az ajkaimtól.
-Ühm – bólintottam mosolyogva.
Beszálltunk az ajtóba, és Sung Jae elvezetett az egyik éjjel-nappali szupermarketbe. Végigsétáltunk a hosszú sorokon, majd az alkoholokhoz mentünk.
-Pezsgő? – pillantottam rá mosolyogva.
Ő csak megvonta a vállát. – Az illik az alkalomhoz, nem? – mondta mosolyogva.
Levettem egy üveggel a drágábbak közül, majd tovább sétáltunk.
-Van egy ajánlatom – vetette fel Sung Jae. – Kő-papír-ollózunk. A vesztes megvesz valamit, amire szerintem hamarosan szükségünk lesz.
-Szükségünk lesz? – kérdeztem vissza.
-Ühm – vigyorgott pajkosan. – Szükségünk lesz. Kivéve, ha van nálad.
-Ó – értettem meg, mire is gondol. – Jó, oké. Kő-papír-ollózzunk!
-Kő-papír-olló! – mondtuk egyszerre. Ő követ mutatott. Én ollót.
-Vesztettél! – kiáltott fel örömittasan. – Te fizetsz!
-Három körből, aki kettőt nyer, az az igazi nyertes! – próbálkoztam menteni a helyzetet, de Sung Jae nemet intett a fejével.
-Indulj, Jung-ah – nevetett. Vedd meg, amire szükségünk van. Én kint megvárlak.
Vigyorogva sietett el mellettem, miközben végigsimított mutatóujjával a csípőmön, halványan megérintve a férfiasságomat is. Ez sietségre serkentett. A kasszákhoz mentem. Kiraktam a futószalagra a pezsgőt, és az ottani polcok közt kezdtem nézelődni. A sok óvszer közt végre megtaláltam, amit kerestem. Síkosító. Levettem egyet, és a pezsgő mellé tettem. Az eladó egy idősebb hölgy volt. Miután megnézte, miket kívánok venni, végigmért engem is. Furcsa kifejezés ült az arcán, de udvariasan köszönt. Elkérte a személyigazolványomat, hogy leellenőrizhesse, vagyok-e már annyi idős, hogy alkoholt vegyek. Utána fizettem. A parkolóba siettem, ahol már Sung Jae rám várt. Az autójának dőlve mosolyogva nézte, ahogy közeledem felé. Mikor odaértem, elvette tőlem a szatyrot, amiben a vásárolt holmik voltak. Bedobta a kocsiba, majd közelebb húzott magához. Gyorsan körbenézett, majd miután látta, üres a parkoló, átkarolta a derekam. Lehajolt hozzám, és megcsókolt. Ajkaink lágyan súrolták a másikét. Elmosolyodtam, ahogy eltávolodott tőlem. Beszálltunk az autóba, majd Sung Jae elindult.
-Hová mész? – kérdeztem tőle.
-Valami csöndes helyre – mondta.
Végül Szöul régi városrészébe lyukadtunk ki. Semmi és senki nem volt a környéken, mint általában. A végtelen mező terült el előttünk, csak a távolban tűntek fel a magas házak, és a csillogó fények. Sung Jae behajtott a fűre, és leparkolt. Kiszálltunk az autóból. Felnéztem az égre, míg ő kinyitotta a pezsgőt. Nagyot kortyolt belőle, majd sóhajtva nyújtotta felém az üveget. Elvettem, és én is beleittam. Letettem magam mellé a földre, aztán nekidőltem az autó motorháztetejének. Sung Jae keze után nyúltam, mire ő közelebb lépett hozzám, és a vállamra hajtotta a fejét.
-Jó itt lenni – mondta halkan. Felsóhajtott, majd a pezsgő után nyúlt, és újra belekortyolt. – Kérsz te is? – nyújtotta felém az üveget.
-Ühm – bólintottam. Ittam egy keveset, majd miután letettem, átkaroltam Sung Jae derekát. Összekulcsolta az ujjait az enyémmel.
Megéreztem az arcomon a pillantását, így hát ránéztem. Közelebb hajolt hozzám, mire megcsókoltam. Hozzám simult, nekidöntve az autó motorháztetejének. Végigsimított a hátamon, ujjaival megcirógatta a derekamon a bőrt. A nyelvével végigsimított a szám szélén, mire nyelveink érzéki táncba kezdtek. Elvált az ajkaimtól, és a nyakam kényeztetésébe kezdett. Végigcsókolta az érzékeny részeket, mire a torkomon önkéntelenül halk nyögés szökött ki. Meglepődtem saját reakciómon, de Sung Jae úgy tűnt élvezte, hogy ilyet tud kiváltani belőlem. Ajkai lejjebb vándoroltak a kulcscsontomhoz. Végigpuszilgatta a csontot, szája égő nyomott hagyott maga után.
Az álla alá nyúltam, és felemeltem a fejét. Kiegyenesedett. Csillogó szemekkel nézett le rám.
-Mi az? – kérdezte mosolyogva. Biztosan furcsa fejet vághattam…
-Semmi – vontam vállat. A kezemet lecsúsztattam a vállára, majd a derekára. Közelebb vontam magamhoz, majd megcsókoltam. Csak egy lágy érintés volt az ajkain, utána elhúzódtam tőle. Ahogy pillantásunk összetalálkozott Sung Jae ajkai szégyenlős mosolyra húzódtak. Átkarolt, majd megcsókolt. Ajkai forrón tapadtak az enyémre. Vadul keringőztek nyelveink, miközben kezeink vándorolni kezdtek a másik testén. Végigfuttatta ujjait a pólóm alatt. A gerincem vonalán elidőzött, majd megmarkolta a fenekemet, maga felé tolva a csípőmet. Összeért férfiasságunk, ami persze mindkettőnkre izgatóan hatott. Éreztem, ahogy a fejemből kifut a vér, egyenesen a péniszembe.
-Szálljunk be az autóba – lépett hirtelen távolabb tőlem Sung Jae. – Ha itt talál így minket a rendőrség, megbüntetnek.
Úgy tettünk, ahogy mondta. Ő előrébb húzta az első üléseket, míg én elpakoltam a hátsóról. Miután készen lettünk, sietősen ültünk be az autó hátsó részébe. Egy pillanatig kínosan meredtünk a másikra, majd közelebb hajoltam hozzá, és minden ott folytatódott, ahol kint abbahagytuk. Nekidöntöttem a kocsi ajtajának, miközben nyelveink forrón játszadoztam. Benyúltam a pólója alá, és végigsimítottam lapos hasán. Körözni kezdtem a mellbimbójánál, finoman megkarcoltam a körmömmel, mire ő halkan felsóhajtott. Lekapta magáról a felsőjét, én pedig követtem a példáját. Összesimult csupasz testünk. Éreztük a másik forró bőrét, hevesen verő szívét. Elhúzódtam Sung Jae ajkaitól, és most az ajkaimmal jártam végig azt az utat, amit az előbb a kezemmel. A torkán apró nyögések jöttek ki, ahogy a nadrágja derekánál járt nyelvem. Beletúrt a hajamba, miközben az ujjammal végigsimítottam férfiasságának kis domborodásán.
Eltolt magától, majd lekapta magáról a nadrágját. Én is így tettem. Mikor láttam, hogy gyors mozdulattal húzza le magáról a boxert, én sem gondolkodtam azon, kövessem-e. Hamarosan mindketten teljesen meztelenül csókolgattuk ott a másikat, ahol értük. Kezünk ott simogatta a másik forró testét, ahol csak tudta.
Egyszer csak Sung Jae elvált az ajkaimtól, és átlendült felettem, lovagló ülésben kerekedett felém. Csípőjét ritmusosan mozgatva izgatta férfiasságunkat. Az első érintéstől mindkettőnk meglepetten nyögött fel. Megragadtam a fenekét, és gyorsabb, erőteljesebb mozgásra ingereltem. Nem kellett sokáig noszogatnom, azonban ehelyett megragadta a farkam, és húzogatni kezdte rajta a kezét. Kéjes nyögés szakadt fel a torkomból az első néhány mozdulat után. De én sem vártam sokáig, ugyanúgy tettem, mint ő. Méretes pénisze keményen simult a markomba. Simogatni kezdtem, mire az ő reakciója sem váratott sokáig magára.
Hamarosan mindketten fel tudtunk volna már durranni odalenn. Sung Jae leszállt rólam, előre nyúlva a szatyorért. Kivette belőle a síkosítót, és gyakorlott mozdulattal nyomott a kezébe. Eloszlatta a péniszemen, majd újabb adagot nyomott a tenyerébe.
-Nem szeretnél… - ’Hogy kellene ezt kérdeznem?’ fordult meg a fejemben. – Szeretnéd te csinálni?
-Az első fáj – intett nemet a fejével. – Majd, ha felkészültél rá – mondta komoly arckifejezéssel.
-Szeretném, ha te lennél most bennem. – A hangom bizonytalannak hangzott, és hát az is voltam.
-De fájni fog – mondta elkerekedett szemekkel Sung Jae. – Biztos, hogy…?
-Ühm – bólintottam.
Sung Jae határozatlanul, de eleget tett a kérésemnek. Újbóli kenegetésnek kezdtünk. Helyet cseréltünk. Ő ült a kocsi ülésén, én pedig rátelepedtem lovagló ülésben, az arcommal felé fordulva. Először Sung Jae egy ujját dugta belém. Már ez sem volt kellemes érzés. Lassan mozgatni kezdte, mire egyre elviselhetőbb lett a dolog. Ezután jött a második, majd a harmadik ujj is. Eleinte fájt… mintha szétszakadtam volna, de miután megszoktam, egyre izgatóbb lett. A férfiasságom lüktetve adta tudomásomra, hogy már nagyon nem bír magával. Ekkor Sung Jae negyedik ujja is belém hatolt. Felszisszentem a fájdalomtól. Várt egy kicsit, hogy megszokjam, majd mozgatni kezdte bennem. Összeszorított fogakkal tűrtem. Aztán már nem is kellett annyira összeszorítanom a fogam… A fájdalom elmúlt, és maga után hagyta a kéjt. Felnyögtem, ahogy egyre gyorsabban mozgott bennem. Végül kihúzta az ujjait, és csókolgatni kezdte a nyakamat. A kezeivel közben kenegetni kezdte magát a síkosítóval. Lassan belém vezette magát. Ahogy megéreztem hihetetlen vastagságát, kínokkal teli nyögés szakadt fel a torkomból. Sung Jae eközben tovább csókolgatott, simogatott, próbálva elterelni figyelmemet a fájdalomról, de hát ez lehetetlen volt. Nem mozgott bennem, próbálta szoktatni velem vastagságát. Csak hosszú idő múlva kezdett finoman mozogni. Az ő arcán a kéj egyértelmű jeleit láttam, és ez valamennyire boldoggá tett, de a fájdalom csak nem akart múlni, és kezdtem úgy érezni, kettérepedek. Az ajkamat beharapva fojtottam vissza kínokkal teli nyögdécseléseimet.
Sung Jae egyre könnyedébben mozgott bennem, és így már nekem sem volt olyan kellemetlen érzés. Egyszer csak teljes hosszával belém hatolt. Kéjesen kiáltottam fel, ahogy megéreztem magamban tekintélyes méretét. Ettől kezdve már nem éreztem fájdalmat. Sung Jae arcáról is leolvadt a féltés, és már csak az élvezettel teli kifejezés maradt meg. Átölelt, összeért forró bőrünk. Sóhajaink betöltötték az autót.
Az egyik szabad kezével megragadta a farkam, és simogatni kezdte. Ahogy megéreztem a kettős kényeztetést, csillagok jelentek meg a szemem előtt. Megpróbáltam visszafogni magam, de valahogy képtelen voltam. Hangosan nyögdécseltem, miközben Sung Jae is egyre gyorsabban mozgott bennem. Egyikünknek sem volt már messze a csúcs.
Összecsapódott a bőrünk, izzadt testünk egymásnak simult, sóhajaink a másik fülében hangzottak.
-Gyorsabban – nyöszörögtem. Ekkor azonban Sung Jae kihúzta belőlem magát. Meglepetten néztem rá, ahogy ő leemelt magáról. Már szóra nyitottam volna a számat, mikor bepréselte magát az ülés előtti helyre, és végigsimított a péniszemen. Kettőt rántott rajta, majd a szájába vette. Ahogy ajkai körbefogták a farkam, a szemem előtti csillagok megsokszorozódtak. Kezdtem elveszíteni az eszem. Hangos kiáltások hagyták el a számat, miközben ő keményen dolgozott rajtam. Mikor már közel jártam a csúcshoz, eltoltam a fejét. Felhúztam magam mellé az ülésre, és megcsókoltam. Fura íze volt a szájának, de tetszett… azt hiszem. Megpróbált magára húzni, de nem engedtem neki. Én is lecsúsztam a földre, és simogatni kezdtem a péniszét. Végignyaltam az ajkaimat, majd mikor már úgy gondoltam, készen állok, végignyaltam a farkán. Sung Jae azonnal reagált rá. A hajamat markolászva nyögdécselt, miközben én teljesen kezdőként próbáltam felidézni, én mit és hogyan szeretek, és azt vajon hogyan kellene csinálnom. De nem lehettem olyan rossz. Sung Jae ajkait ugyanis megállás nélkül hagyták el a kéjes nyögések.
-Elég – suttogta rekedt hangon egy idő után. – Hagyd abba.
Kivettem a számból, majd felmásztam mellé az ülésre. Az ölébe ültem, mire ő belém vezette kemény férfiasságát. Az első élményem után most nem a fájdalomtól, hanem az élvezettől kiáltottam fel. Sung Jae ajkai is sóhajtozva nyíltak szét. Azonnal mozogni kezdett. Hevesen. A csillagok újra megjelentek a szemem előtt. Nem kellett sokáig várnom, hogy elérkezzek a csúcsra. A fejemet hátravetve kiáltottam fel, miközben magunk közé élveztem. Sung Jae is rövid időn belül követett.
-AAAAH! – ordított fel, ahogy egy utolsó, nagy lökéssel belém élvezett. A teste ívbe feszült. Derekamon nyugvó keze erősen szorított.
Három hónapja jártunk már Sung Jae-vel, mikor áthívott magukhoz, azzal az indokkal, hogy mondani akar valamit nekem. Féltem tőle, mi lehet az. Nem tudtam, mire számítsak. Megfordult bennem, hogy szakítani akar. Erre még gondolni sem akartam, de valahogy nem tudtam kiverni a fejemből a kisördögöt. Mi van, ha mégis? Ha ennyi volt? Így hát izgatottan, félelemmel telve mentem fel a szobájába, amit az utóbbi időben gyakran látogattam. Most azonban idegennek tűnt és ijesztőnek. Leültünk az ágyára, ami mindig jó szolgálatot tett, ez alkalommal viszont keménynek és hidegnek éreztem.
-Igazából nem nagy dolgot akarok mondani – mondta mosolygósan. Ahogy ezt meghallottam, nagy kő esett le a szívemről. Látva boldog arcát, hallva jókedvű hangját, tudtam, nem szakításról lesz szó. – De örülni fogsz neki.
-Mi az? – kérdeztem kíváncsian. Egyre jobban érdekelt a dolog.
-Tudod… az a lány, akivel apa össze akart hozni. Vagyis összeházasítani…
-Ühm – bólintottam egykedvűen. Már csak az említését sem tudtam elviselni. Sung Jae-re pályázott, és ez épp elég volt ahhoz, hogy utáljam.
-Nem kell tovább találkozgatnom vele!!! – kiáltott fel boldogan.
-Micsoda?! – ugrottam fel.
-Igen! Nem kell találkozgatnom vele. Rábeszéltem apát.
-Hogy csináltad? – kérdeztem hitetlen hangon.
-Elmondtam neki, hogy van valaki, akit szeretek – mondta halvány pírral az arcán.
-Igazán? – mosolyodtam el. – És ki lenne az?
A fejével felém intett, mire elvigyorodtam. – Én is szeretlek – mondtam neki. Fel sem tűnt, hogy kimondtam azt a szót. Csak úgy kicsúszott a számon. Mégis természetesnek tűnt, és egyikünk sem rettent meg tőle.
Közelebb csúsztam hozzá az ágyon, és átöleltem. Megcsókoltam először, amióta ma találkoztunk, mire ő lefeküdt, magával húzva engem.
-Ezt meg kellene ünnepelnünk – mondta huncut vigyorral az arcán.
-Én is úgy gondolom – nevettem fel, miközben ráfeküdtem, és újabb csókba invitáltam.
Ez volt hát a mi kis történetünk. Azóta sok dolog történt velünk… Nagyon sok, de még mindig együtt vagyunk, és szeretjük egymást. Már másfél éve. Furcsa így kimondani – vagyis leírni. Nem tűnt ennyinek, szinte percek voltak az együtt töltött órák. Az illatok, az ízek élénken az emlékemben élnek még mindig.
Azóta elhagytuk Koreát, és Amerikába költöztünk szerencsét próbálni. Sung Jae szülei boldogan támogatnak minket mindenben. Azt mondják, az élet akkor szép, ha nem kell gondokkal küszködnöd, ezért ők gondoskodnak róla, hogy gondmentes életünk lehessen. Mire nem jó, hogyha pénzes pasast találsz magadnak?
(Il Hoon POV vége)
-Hé, ezt nem írhatod bele! – kiáltott fel ellenkezve Sung Jae. – Ez gonosz.
-Micsoda? Hogy pénzes pasas?
-Igen! – bólintott. – Mintha csak azért lennél velem, mert gazdagok a szüleim.
-Jó, akkor kitörlöm – egyezett bele Il Hoon. Kitörölte az utolsó sort, majd lecsukta a lap topjának a tetejét. – Elfáradtam. Nem írok már ma többet.
-Biztos, hogy jó ötlet ez a könyv? – kérdezte már vagy századszorra Sung Jae. – Mi van, ha rosszul fogadják az emberek?
-Akkor nem olvassák el. Akit érdekel, az meg elolvassa – vont vállat Il Hoon. – Na gyere, menjünk vacsizni. Nagyon éhes vagyok – mondta, azzal átkarolta Sung Jae derekát, és az ebédlőbe sétáltak.