-Mikor lesz már valami dolgunk? Annyira unatkozom – nyöszörgött Baek Hyun a kanapén elfekve. A feje D.O ölében volt, a lába Kai háta mögött. Legörbülő szájszéllel vakargatta lapos pocakját.
-Ne elégedetlenkedjünk, örüljünk, hogy…
-Jaj ne, már D.O-yah! – szólt rá a fiúra Chen. – Nem kérünk a szent dumából.
D.O felhúzott orral sóhajtott fel. Szemforgatva nézett az ölében heverő Baek Hyun szép homlokára. Eligazgatta a fiú összekuszálódott haját, majd a mellkasára támasztotta a kezét.
-Hihetetlen, hogy fényes nappal itthon kell ülnünk – csatlakozott a szenvedéshez Se Hun is. – Menjünk már el valahová!
-Igen, menjünk valahová! – kiáltott fel Chan Yeol is hatalmas vigyorral az arcán. – Tudjátok, mire gondolok, ugye? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Eszedbe se jusson, Yeol-ah! – szólt rá komolyan Suho. – Vannak itt kiskorúak is.
-Akkor ők majd gyerekpezsgőt isznak. Naaa, hyung, kérlek, igyunk!
-Nem, Yeol-ah. Nem iszunk.
-Akkor ne igyunk – tette keresztbe a kezeit durcásan. Átvetette az egyik hosszú lábát a másikon. – Akkor unatkozzunk tovább…
-Ne hisztizz, Chan-ah – nevetett fel Luhan szórakozottan, amitől Chan Yeol arcán is megtört a komoly kifejezés, és újra elmosolyodott azzal a száz wattos vigyorával.
-Akkor mit csináljunk? – folytatta a beszélgetést Lay.
-Iratkozzunk be egy harcművészeti iskolába! – ajánlotta Tao.
-Ahhoz csak neked és Xiumin-nek lenne hangulata, Pandasrác – ellenkezett Kai azonnal. – Nekem vigyáznom kell az értékes testemre a rajongók kedvéért. Nem engedhetem, hogy kék-lila foltos le…
-Jong In-ah! – kiáltott rá egyszerre a fél EXO ingerülten.
-Nekem is van olyan jó testem, mint Kai-nak – suttogta a mellette ülő Kris-nek Tao, mire a fiú egyetértően bólintott.
-Persze, fiacskám – bólogatott. – Persze, hogy vagy olyan jó, mint ő.
-Miért nem megyünk el bowlingozni? – ajánlotta Chen.
A többiek egy rövid ideig csendben gondolkoztak az ötleten, majd lassacskán mindannyian rábólintottak. A menedzserek sem ellenezték, hogy kimozduljanak otthonról egy kicsit a fiúk, úgyhogy egy óra múlva már úton is voltak a közeli pláza felé, ahol egy hatalmas bowling-pálya volt.
Az úton sokan felismerték őket, de nagy meglepetésükre, annak ellenére, hogy szerették volna megtenni, nem követték őket. Integettek nekik, készítettek néhány képet róluk vagy közös képet és autogramot kértek. Nem zaklatták őket, ami nagy megkönnyebbülés volt számukra. Nyugodtan jutottak el a pályáig. Négy csapatkapitányt választottak, akik maguk mellé még két embert vehettek be. Ők versenyeznek majd egymással.
A négy csapatkapitány a következő lett: Suho, Kris – természetesen a két leader –, emellett Se Hun – aki percekig könyörgött, hogy végre hadd legyen ő a főnök – és Chen.
Suho komoly pillantásokat váltott a másik három kapitánnyal, amit a többi fiú nem vett észre. Ha észre is vették volna, akkor sem tudták volna, mit közölt a többiekkel. Titkosan azt próbálta elmondani nekik, hogy hagyják a Kai-Luhan párost rá. Hátha így ki tudja őket békíteni…
Végül a következő csapatok alakultak ki. Suho-Kai-Luhan, a SuLuSoo. Kris-Chan Yeol-Tao, az Óriások. Se Hun-Xiumin-Baek Hyun, a Flower Boy csapat. Illetve Chen-Lay-D.O, a CLD.
A harc hamar elkezdődött. A háromfős csapatok tagjai versengeni kezdtek egymással. A hangulat egyre felfokozottabb lett. A pontok szorosak voltak, az első hely folyamatosan cserélődött. Az utolsó gurítás után végül Luhan, Chan Yeol, Xiumin és D.O nyert. A csapat többi tagja csalódottan ült le a székekre. Rendeltek maguknak egy-egy turmixot, majd a veszteség ellenére jókedvűen kezdtek beszélgetni. Az egyedüli ember, aki duzzogva ült a helyén az Kai volt. Szótlanul bámult maga elé, miközben egy ovis kisfiú arcával itta az eperturmixát. Ugyan nem érdekelte, de Luhan azonnal észrevette a fiú hisztijét.
-Mi van ezzel? – kérdezte halkan Se Hunt a fejével Kai felé bökve.
-Vele – javította ki a fiú gondosan.
-Mi?
-Mi van vele, helyesen. De gondolom az a baja, hogy legyőzted.
-Huh – horkant fel Luhan elégedetten. – Ez már tetszik.
-Nem kéne ilyennek lenned, hyung. Ez nem helyes… - motyogott bizonytalanul Se Hun, attól tartva, Luhan elküldi majd a fenébe, ha ezt meghallja. Azonban nagy meglepetésére a fiú arca elkomorodott. Lehajtotta a fejét, majd nagyot kortyolt a turmixából.
-Tudom – sóhajtott fel szomorú hangon. – De mégis mit tehetnék?
-Békülj ki vele.
-Az már lehetetlennek tűnik, Se Hunie – mosolyodott el komoran, minden boldogság nélkül Luhan. – Ne is beszéljünk inkább erről. Csak elszomorít.
