-Hyung, játssz te is velünk! – kérlelte Luhant Tao kisfiús mosollyal az arcán. – Így páratlanul vagyunk!
Luhan a sok ellenkezés után végül rábólintott. – Kivel kell egy csapatban lennem?
-Velünk – hallott egy suttogó hangot maga mellől. Lepillantott a földön ülő fiúra.
-Veletek?
-Ühm – bólintott Kai.
Luhan végigpillantott új csapatán. Kai, Baek Hyun és Lay. Semmi kedve nem volt a BaekSoo párossal játszadozni, de látva Lay kérlelő tekintetét nagy nehezen leült melléjük. Elkezdődött az Activity, ami végül a Luhan-Kai-Baek Hyun-Lay csapat vereségével végződött. A Xiumin-Chen-Tao-Suho csapat hangosan ünnepelte győzelmét. Kiáltozva ugráltak fel a kanapéra, le a kanapéról vagy éppen rohangáltak fel-alá.
-Lee Teuk hyung, Jae Joong hyung! – kiáltott a menedzserek szobája felé Chen izgatottan. A két férfi hamar kidugta a fejét az ajtón. – Nem vagytok éhesek? Rendeljünk valamit enni! Ők fizetnek! – mutatott a vesztes csapatra.
-Micsoda? – pillantott megdöbbenve Chenre Luhan. – Mi fizetünk? Miért?
-Hát veszítettetek! Ez volt a fogadás.
-És én erről miért nem tudtam? – sóhajtott fel a fiú belenyugvóan. – Jó, mindegy most már. Együnk...
Minden fiú kiválasztott magának egy fogást, majd Suho megrendelte azokat. Az ételkihordó srác hosszú idő után érkezett csak meg a töménytelen mennyiségű étellel. A vesztes csapat kedvetlenül adta ki a pénzt a kezéből. Miután a férfi elment, Luhan morgolódva vonult be a nappaliba néhány tányérral a kezében.
-Ez is kinek a hibája? – motyogott Lay-nek. – Hát Kai-é… Ha tudna mutogatni egy kicsit…
-Hyung… Mindegyikünk rossz volt – próbálta csitítani Lay a fiút, de már késő volt. Kai meghallotta és sértett pillantással meredt Luhan tarkójára.
-Ebben sem tehetségesebb, mint bármi másban – folytatta.
-Mire gondolsz, hyung? – Luhan meglepve fordult hátra Kai hangjára.
-Szerinted mire? – válaszolt miután sikerült rendeznie az arcvonásait.
Lay ijedten meredt a két fiúra. Elvette a tányérokat Luhantól, majd sietve hagyta el az előszobát.
-Nem tudom, hyung, ezért kérdezem. Miben nem vagyok elég tehetséges? A táncban? Az éneklésben? A rapben? Mi nem tetszik bennem?
-Az, hogy ilyen magasan hordod az orrodat, az nem tetszik! Az nem tetszik, hogy kétszínű vagy!
-Huh? – Kai arcán meglepetés suhant át. – Kétszínű?
-Ne játszd meg most is magadat… Elhiteted az emberrel, hogy mekkora világi barátok vagytok, aztán meg az első adandó alkalommal ott hagyod a gondban. Igazán felnőttes és érett dolog…
-Nem vagyok felnőtt. Még nem kell felnőttként viselkednem – vont vállat Kai flegmán.
-Igazad van – horkant fel mérgesen Luhan. – Akkor élj csak tovább a kétszínű kis világodban. Kíváncsi vagyok, meddig bírod ki Baek Hyun mellett… - A fiú megfordult, hogy a szobája felé menjen, mikor Kai elkapta a karját, és maga felé fordította.
-Emlékezz rá, hyung, hogy én voltam az, aki megpróbált békülni, de te mindig visszautasítottál. Akkor most ki a gyerekes? – Kai szánakozó pillantást vetett Luhanra, miközben elsétált mellette. A fiú már csak azt hallotta, ahogy az egyik hálószoba ajtaja hangosan becsapódik. Sértetten állt még ott egy ideig, majd visszasétált a nappaliba. Érkeztére a fiúk kérdő pillantásai kereszttüzébe került. Megpróbált nem törődni vele, és ő is elvonult Suho és Sehun szobájába. Újra elfoglalta a leader ágyát, mint ahogy azt mindig tette. Hosszú ideig ült csendben, a mellkasához felhúzott térdekkel, azon gondolkodva, mit kéne tennie. Tudta, hogy nem csak Kai bántotta meg őt, hanem fordítva is megtörtént ez. Emiatt bűntudata volt. Bánta, hogy konfliktust robbantott ki kettőjük között, de annyira elborult az agya, hogy nem tudott gondolkodni. Az, ahogy a kihordófiúnak való fizetéskor Kai és Baek Hyun nevetgélve beszélgetett, megőrítette. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy összeért a válluk. Meleg pillantásokat vetettek a másikra, miközben jókedvűen nevetgéltek és valami filmről beszélgettek, amit nem olyan régen néztek meg együtt. Úgy tűnt, teljesen elfelejtette Luhant, ezért is lett a fiú olyan mérges. Ezért vádolta őt a vereség miatt.
Szerette volna visszavonni meggondolatlan szavait, de úgy érezte, annak sem lenne sok értelme. Kai-nak már semmit sem jelent… Egyedül maradt… Megint… És mindezt azért, mert életében egyszer megbízott annyira valakiben, hogy megossza vele a legnagyobb titkát.
Azt kívánta, bárcsak zárva tudta volna tartani a száját akkor este. Ha megtette volna, minden rendben lenne most. Ő lehetne az, aki Kai-jal nevetgél, kíséri el a boltba, és filmet néz vele. Ehelyett csak veszekedtek, ellenséges pillantásokat váltottak és kerülték a másikat. Nagyon nem így tervezte ezt az egészet, és képtelen is volt elfogadni ezt tényként. Változtatni akart rajta, vissza akarta szerezni magának Kai-t, de nem tudta, képes lesz-e rá. Képes lesz-e visszatartani a haragját, ami akkor fogja el, amikor meglátja Baek Hyun-nal vagy, hogy képes lesz-e eldobni a büszkeségét, és bocsánatot kérni Kai-tól.
