Chanyeol vigyorogva sietett vissza az asztalhoz. Kai lemaradva, boldog mosollyal az arcán követte. Hihetetlenül megkönnyebbült, úgy érezte, mintha a kapcsolatuk egy új szintre jutott volna. Jókedvűen nézte, ahogy barátja leül a helyére, majd mellételepedett.
-Ugye nem kezdtétek el nélkülünk? - kérdezte Chanyeol izgatottan.
-Nem, megvártunk - mosolygott rá Suho.
-Mi ez a széles vigyor az arcodon, Chanyeol? Ennyi idő alatt sikerült is? - bökte oda Chen.
-Ühm, sikerült is - vágott vissza Kai.
-Ilyen gyorsan elsül már? Ajajj...
-Hagyd már őket - verte oldalba Xiumin. - Túlzásba esel megint.
-Olyan, mint a géppuska - vonta meg a vállát Kai. - Gyorsan elsül, de sokat lő egyszerre.
Chanyeol elpirulva, elkerekedett szemekkel lökte meg barátját.
-Ne már, Jongin-ah... - suttogta fülig vörösödve.
-Jó, elég most már - nevetett fel Suho. - Inkább hadd halljuk az utolsó párunk történetét is. Még meg akarom hallgatni őket, mielőtt végzek a desszerttel. Utána mennünk kell úgy is.
-Akkor gyors leszek - vigyorodott el Baekhyun valami furcsa, szinte már gonosz csillogással a szemében.
-Ne - kapta el a fiú kezét Lay ijedten. - Inkább azt meséld el, amikor az én szüleimmel találkoztál.
-Abban semmi vicces nincsen - utasította el azonnal Baekhyun. - Ez vicces, Yixing, hadd mondjam el!
-Ne már - hajtotta le a fejét a kínai, de ezzel együtt már bele is egyezett a dologba.
FLASHBACK
BAEKHYUN POV
-Unalmas ez a film - sóhajtottam fel hátradőlve a piros bársonyborítású székben. Körbenéztem. Nem hiába volt szinte üres a kis vetítő. Rajtunk kívül még két pár volt, de az ő ölükben is messziről látszott a sötétben világító mobiltelefon.
-Alig értek belőle valamit - panaszkodott Lay. - Pedig azt hittem, már sokat fejlődött a koreai tudásom. De ezek szerint mégsem...
-Csak régiesen beszélnek, azért nem érted - vigasztaltam. - Sokat fejlődtél.
Hálásan mosolygott rám. A kezét átemelte a karfán, és összekulcsolta ujjainkat.
-Neked köszönhetően fejlődtem - mondta.
-Tudom - vigyorodtam el. - Jó tanár vagyok.
-Az - bólintott.
A vállára hajtottam a fejemet, a lábamat az ölébe tettem.
-Hogy tudsz így kicsavarodva ülni? - nézett rám elborzadva. - Nem fáj?
-Nem - nevettem fel kicsit túl hangosan.
A számra szorította a kezét, szigorúan pillantott rám.
-Halkan. Udvariatlanok vagyunk.
-Tudod, mikor lennénk még udvariatlanabbak? - néztem fel rá sokat sejtetően. A kezemet kihúztam az övéből, és végigsimítottam a belső combján, halványan érintve az ölét is.
-Mit csinálsz? - suttogta szinte megbotránkozva. - Moziban vagyunk.
-Tudom, hol vagyunk - vontam vállat. - De nem akarsz kicsit rossz lenni? - mosolyodtam el. Az érintésem határozottabb lett, egyértelműen végigsimítottam nadrágja alatt lapuló férfiasságán.
-Ne csináld ezt - húzta el a kezemet. - Tudod, hogy nem szabad.
-Nekem nem mondta a pénztáros hölgy, hogy tilos lenne. És neked?
Kihúztam a kezem gyenge szorításából, és újra az ölére koncentráltam. Lassan ritmusosan simogatni kezdtem, ő pedig már nem is ellenkezett annyira.
-Nem mondta, de... - felsóhajtott. - Nem vagyunk egyedül.
-Nézz rájuk - intettem az egyik elől ülő pár felé, akik éppen heves nyelvcsatát vívtak. - Szerinted észrevennék? - Ahogy feléjük fordította a pillantását, lassan lehúztam a sliccét.
-Nem akarok kockáztatni, Baekhyun-ah.
Újra a kezem felé nyúlt, el akarta húzni, én azonban gyorsan bedugtam ujjaimat a lehúzott zipzáron, és megmarkoltam boxerén keresztül a farkát. A szemei elkerekedtek, az ajkai szétnyíltak. Láttam, hogy többet nem fog majd tiltakozni. Kigomboltam a nadrágját, majd benyúltam a boxerének finom anyaga alá. Megfogtam a férfiasságát, és miközben a tekintetemmel az övébe mélyedtem, mozgatni kezdtem rajta a markomat.
Az ajkait beharapva, a fejét a vállamra ejtve hagyta, hogy dolgozzak rajta.
~o~
-Ezt nem hiszem el, komolyan mondom. Annyira lelombozó vagy... - morgolódtam a szüleim lakása felé vezetve.
-Nem tudnál kicsit gyorsabban menni? Nem bírom sokáig - vonaglott az anyósülésen Lay a hasát szorongatva.
-Már így is gyorsabban megyek, mint lehetne... De nekem nehogy összecsináld az autómat! - pillantottam rá szigorúan.
-Aahj - nyögött fel. - Messze vagyunk még?
-Nem, már ott a ház - mutattam jobbra. - Az a sárga.
-Végre - nyöszörgött.
Megálltam az autóval, ő pedig azon nyomban kiugrott. Nevetséges járással sietett a bejárati ajtó felé. Utána futottam, kinyitottam neki az ajtót, majd a mosdó felé mutattam.
-Egyenesen és utána jobbra - mondtam.
-Köszi - suttogta erőtlen hangon, és a megadott irányba kapkodta lábait.
Én a nappaliba mentem, hogy köszönjek a szüleimnek. Biztosan nem vártak látogatókat, főleg nem engem a barátommal, akinek éppen sürgős gondjai akadtak a hasával.
-Anya, apa! Én vagyok az! - mondtam belépve a nappaliba. - Szia - mosolyogtam apára, aki melegítőruhában tespedt a kanapén.
-Mit keresel te itt, Baekhyun-ah? - ugrott fel meglepetten. Széttárta a karjait, én pedig megöleltem. Meglapogattam a hátát, majd melléültem.
-Egy kis gond miatt jöttem. Egy barátommal a környéken voltam, de sürgős... dolga akadt, és elhoztam ide.
-Sürgős dolga?
-Kellett neki egy wc.
-Ó - nevetett fel apa. - Értem.
-Anya merre van? - néztem körbe a nappaliban, felemelkedve a kanapéról, hogy bepillanthassak a konyhába is.
-Fürdik.
-Fürdik?! - kiáltottam fel. - Hát de...
Ebben a pillanatban sikoly ütötte meg a fülemet. Azonnal tudtam, mi történt. A fürdőszoba felé futottam. Az ajtó nyitva volt. Anya a fürdőköntösében állt, halottsápadtan, remegő testtel, míg Lay a wc-n ült ijedten, megszeppenve.
-Úristen - nyögtem fel. - Anya, anya, nyugi - emeltem fel a kezemet nyugtatóan. - Ő csak egy barátom. Semmi baj nincsen.
-Jézusom - suttogta anyám. - Mit keresel te itt?
-WC-re kellett mennie és a környéken voltunk.
Bólintott, lassan, még mindig hitetlenkedve. Elsétált Lay mellett, aki már fülig vörösödött a kínos helyzetben.
-Végezd csak a dolgod, fiam - mondta még véletlenül sem pillantva rá. Kilépett a fürdőből, majd bezárta maga mögött az ajtót.
~o~
-Ne haragudj, hogy nem mutattalak be nekik rendesen. De furcsa lett volna, hogyha ezután a kínos helyzet után mondom el nekik, hogy amúgy a barátom vagy...
-Tudom - mondta. - Nem haragszom. Idióta helyzet volt. Bocsi.
-Le kellett volna fényképezni mindkettőtök arcát – nevettem fel. Közelebb bújtam hozzá, majd a lábamat átvetettem az övén. – Takarózzunk be. Fázom.
JELEN
BAEKHYUN POV vége
-Most jól értelmeztem…? – szólalt meg a kínos csönd után nagy sokára Tao. – Lay hyung össze…
-Igen! – vágott a szavába Kris mielőtt barátja kimondhatta volna, mire gondolt. – Igen, jól értetted.
Tao a szája elé kapta a kezét, lehajtotta a fejét, a háta hisztérikusan rázkódott, ahogy megpróbálta visszafojtani a nevetést.
-Ez még rosszabb, mint a mi sztorink – suttogta D.O oda Chennek.
-Nem hittem volna, hogy valaki túltesz majd rajtunk – vigyorodott el hitetlenkedve a fiú.
-Ő Yixing, mit vársz tőle? – szólt bele a beszélgetésbe Chanyeol vigyorogva. – Mindig meglep minket.
-Igen, így is lehet mondani – nevetett fel Kai.
Lassan már mindenki végzett a desszerttel is. Már csak Tao kotorgatta a tányérja szélére kitolt körtedarabokat.
-Azt nem eszed meg? – kérdezte tőle Kris.
-Nem szeretem a körtét, tudod.
-Akkor miért ilyet kértél? – pillantott rá.
Tao csak megvonta a vállát, majd letette a villát. Unottan dőlt hátra a székében. Végigpillantott a barátain, de mindegyikük a saját párjával volt elfoglalva. Beszélgettek, nevetgéltek, kezeik egymás combján nyugodott. Felsóhajtott.
-Mikor megyünk? – kérdezte Krist, aki a saját világába elmerülve meredt maga elé. Nem is foglalkozott vele.
-Szeretnél menni? – kapta oda a fejét a rapper.
-Unatkozom. A többiek nem beszélgetnek velem, te meg nem is tudom, mit csinálsz…
-Bocsi – mosolygott rá Kris. – Elgondolkodtam valamin.
-Igen, láttam… - durcázott tovább Tao. Újabb sóhaj szakadt fel a torkából. A kezét a szája elé tette, ahogy elnyomta az ásítást.
-Álmos vagy?
-Ahamm – bólintott Kris vállára döntve a fejét.
-Akkor menjünk. Én is fáradt vagyok. – Közelebb hajolt barátja füléhez, a hangját még jobban lehalkította. – Ha hazaértünk, vegyünk egy forró fürdőt, mit szólsz?
-Jól hangzik – vigyorodott el kislányosan Tao. – Menjünk! – ugrott fel izgatottan.
A többiek azonnal rákapták a pillantásukat, ahogy felpattanva fellökte a székét, ami hangos csattanással dőlt hátra.
-Mit csinálsz már megint? – zsörtölődött Kris. Felállította a széket, és Taot a csuklójánál fogva ülő helyzetbe húzta.
-Bocsi – pirult el a fiú.
-Srácok, mi lassan mennénk – állt fel Suho. – Még van egy kis dolgunk ezután.
-Mi is megyünk Taozival – csatlakozott Kris. – Fáradtak vagyunk nagyon.
-Mindenki megy? – sóhajtott fel Chanyeol kedvetlenül.
-Mi is fáradtak vagyunk – szólalt meg Lay.
-Én nem vagyok fáradt! – tiltakozott Baekhyun durcás arcot vágva.
-De menjünk, jó? – pillantott rá kérlelően a kínai fiú. – Holnap korán kell kelnem.
-Jó, legyen, menjünk akkor – csapta össze a kezeit Baekhyun. – Menjünk akkor, menjünk, na menjünk!
-Ha mindenki megy, akkor mi is – mondta Chen felállva, megfogva Xiumin kezét.
-Ne már, mindenki itt hagy minket? – szomorodott el Chanyeol. – Én még nem akarok menni – mondta kedvetlenül.
-Akkor maradjunk még egy picit – mosolyodott el Kai. – Kettesben.
-Áh, ne. Így már nincs kedvem.
-Tudjátok, mit? – szólalt meg hangosan Suho, hogy mindenki hallja. – Ezt a mai vacsit én állom.
Bejelentését lelkes taps fogadta. A srácok arca szinte kivirult, ahogy meghallották Suho bejelentését.
-Látod? Mondtam, hogy nincs annál jobb, hogyha gazdag pasid van – sóhajtott fel Baekhyun.
-Majd igyekszem én is sok pénzt keresni – motyogta Lay megszeppenve.
Mindenki szép lassan felállt, egyedül Suho maradt ott rendezni a számlát barátjával. Miután azzal végzett, az étterem elé sétáltak, ahol a többiek várták őket.
-Szép este volt, fiúk! – mosolyodott el Suho. – Meg kell majd ismételnünk.
-Mindenképpen – vágták rá egyszerre a többiek.
-De majd később úgyis beszélünk. Nekünk most sietnünk kell – vágott közbe Kris. – Majd hívjatok minket is, ha lesz valami meeting! – mondta, azzal Tao-val az oldalán sietős léptekkel az autójuk felé mentek. Behuppantak, majd egy pillanat múlva már el is tűntek a többiek szeme elöl.
-Akkor mi is mennénk – mondta Suho. – Még van egy kis dolgunk Xiu-val.
-Jól van, sziasztok! – integetett nekik Lay kisfiúsan, közben pedig majdnem arcon vágva Baekhyunt.
-Hé! Figyelj már! – morgolódott a fiú. – Majdnem kiverted a szemem.
-Bocsi – vigyorodott el a kínai.
-Neked ez olyan vicces?!
Lay átkarolta a fiú hátát és az autójuk felé terelte. Hátrafordulva búcsút intett a hitetlenül őket bámuló tagokra.
-Soha nem fogom megérteni, hogy lehetnek még mindig együtt. Megállás nélkül veszekednek – motyogott halkan D.O.
-A veszekedés utáni szex teszi – jegyezte meg Chen a füléhez hajolva. – Izgalmas.
-Ezt meg honnan veszed? – pillantott rá Kyungsoo lézerszemeivel.
-Csak… izé… gondolom – dadogott Jongdae összezavarodva.
-Na szerintem menjünk, és ezt megmagyarázod nekem hazafelé.
-De nincs mit megmagyarázni. Csak izé…
-Induljunk!
Chen szófogadóan, lehajtott fejjel lépdelt a kocsijuk felé, még búcsút sem intett a többieknek.
-Sziasztok! – suttogta oda helyette is barátja, aztán mogorva arckifejezéssel követte őt.
-Menjünk mi is – sóhajtott fel Chanyeol. – Beugorhatnánk hazafelé menet az egyik éjjel-nappaliba, és vehetnénk valami finomságot estére, és nézhetnénk valami filmet. Mit szólsz?
-Jó ötlet – mosolyodott el Kai.
-Akkor mi is megyünk, srácok – integetett Chanyeol a halkan sutyorgó Hunhannak.
-Oké, sziasztok – vetették oda szinte egyszerre, rájuk sem pillantva.
-Húha, valamit nagyon tervezgetnek – nevetett fel Kai, azzal ők is elindultak, majd az egyik saroknál befordulva, eltűntek az ott maradó pár szeme elöl.
-De komolyan mondom, hogy azt láttam – erősködött Sehun.
-De kinél?
-Suho hyungnál. Kilógott a táskájából valami papír, kihúztam, mert érdekelt, és az volt! Láttam, a saját két szememmel!
-Mikor láttad?
-Mikor elment a mosdóba.
-És mi volt pontosan ráírva a papírra?
-Hányszor mondjam még el? – sóhajtott fel Sehun. – Valami örökbefogadási izé neki meg Umin hyungnak a nevére kiállítva.
-Beszarás…