Chen - D.O
Megérkeztek az ételek, mindenki a sajátjával kezdett foglalkozni. Egyedül Chen hajolt oda barátjához és sutyorgott a fülébe.
-Emlékszel apukád arcára, amikor először találkoztunk? - kérdezte. Ajkai széles vigyorra húzódtak.
-Arra ne emlékeznék - nevetett fel D.O. - De azért a te ijedt fejedet is le kellett volna fényképezni.
-Chen hyungéknak van valami érdekes történetük! - kiáltott fel Tao izgatottan.
Hirtelen az összes szempár Chenre szegeződött. Ő csak vetett egy gyilkos pillantást Taora.
-Na mi az? - rázogatta az evőpálcikáját Chanyeol izgatottan. - Meséljétek el! Mindenki kíváncsi rá!
Chen végül megvonta a vállát, majd D.O-ra pillantott.
-Elmeséled te?
D.O bólintott. Még mindig szótlanabb és visszahúzódóbb volt, mint a legtöbben közülük, de Chen mellett sokat fejlődött. Egyre többet beszélt, aktívabb lett minden téren.
Lassan mesélni kezdett felelevenítve régi emlékeiket.
FLASHBACK
D.O POV
Már alig vártam, hogy végre 9 óra legyen. Unatkozva babonáztam az óra mutatóit. Lopott pillantásokat vetettem az erkélyemre, de hiába...
9 óra után kicsivel zajt hallottam az ablakom környékéről. Azonnal felpattantam, és már ki is tártam az erkély ajtaját. Kisiettem. Valamennyivel alattam ott állt Ő. Kim Jongdae. A barátom. Felkapaszkodott a korlátra, majd belendült mellém. Már nagyon gyakorlottan mentek neki ezek a mozdulatok. Nem is csoda, hiszen hónapok óta csinálta őket. Ahogy mellettem termett, átkarolta a derekam, és magához húzott. Jól esett hozzá simulni. A családjával két hétig Jejun nyaraltak, addig pedig nem találkozhattunk. Iszonyatosan hiányzott, de miután puha ajkai az enyémre tapadtak, megfeledkeztem minderről. Átkaroltam a nyakát, még jobban hozzá bújtam. Úgy éreztem, nem lehetek elég közel hozzá.
Miután ajkaink elváltak a hosszú csók után, rám mosolygott.
-Szia - mondta.
-Szia - vigyorogtam rá.
Karöltve besétáltunk a szobámba. Elhúztam a függönyöket, lekapcsoltam a villanyt, csak a kis állólámpámat hagytam égve. Ettől majd azt hiszik a szüleim, hogy alszom, és nem zargatnak. Ez mindig bejött.
Bebújtunk az ágyamba. Magához ölelt, a fejemet a vállára hajtottam.
-Hiányoztam? - kérdeztem.
-Nem igazán - mondta nemtörődöm hangon.
Felkaptam fejem a szavaira. Mérges pillantást vetettem rá.
-Mi? - mordultam rá.
-Jó volt kicsit nélküled.
Azonnal eltávolodtam tőle. Az ágy szélére csúsztam, mire a karjai a derekamra fonódtak. Az állát a vállamra támasztotta. Próbáltam felállni, és megmutatni neki az utat kifelé, de ő visszahúzott.
-Tudod, hogy csak vicceltem - ölelt magához szorosan.
-Úgy nézek ki, mint aki ezt viccesnek tartja? - fordultam felé, hogy lássa az arcom.
-Ühm - bólintott ajkait biggyesztve.
Nem tudtam ellenállni, elmosolyodtam. Olyan édes volt azzal a kisfiús kifejezéssel az arcán.
-Mondom, halálosan élvezed a humorom - vigyorodott el büszkén.
Fejbe kólintottam, majd átkaroltam a nyakát. Ledőltünk az ágyba. A kezeivel az oldalam két oldalán támaszkodott meg. Fölém magasodott. Csábító mosolyt villantott rám, én pedig ha akartam volna, akkor sem tudtam volna ellenállni neki. Megcsókolt, a nyelve azonnal a számba hatolt. A pólóm alá siklottak ujjai. Végigcirógatta a bőröm, majd egy gyors mozdulattal áthúzta a fejemen a felsőm. Ajkai a nyakamra vándoroltak, majd a mellkasomra. A mellbimbómat csókolgatta, mire halk nyögés szakadt fel a torkomon. Annyira hiányzott már az érintése, hogy a látványától is elveszítettem az eszem. Elég volt belepillantanom vágytól csillogó csokoládébarna szemeibe, beszippantanom az orromba férfias illatát... Mindez elég volt ahhoz, hogy megfeledkezzek visszahúzódó énemről, és azt az énemet mutassam neki, amit csakis ő láthat.
Lassan lehúzta rólam a nadrágot. Fölöttem térdelve végigpillantott rajtam. Teljesen zavarba hozott. Nagyon jól tudtam, hogy nem vagyok sem izmos, sem jó testű. Ő mégis olyan szemeket meresztgetett rám, ettől pedig kínosan éreztem magam. Felnyomtam magam, és vetkőztetni kezdtem. Áthúztam a fején a pólóját, majd az övével kezdtem el vacakolni. A gyorsabb haladás érdekében eltolta a kezemet, és saját maga vette le a nadrágját. Egy szál boxerben térdelt fölöttem. Végigpillantottam rajta. Ő sem volt az a kifejezetten izmos fajta, de volt valami a testében, ami tökéletessé tette. Nem tudtam levenni róla a tekintetem, meg akartam érinteni, érezni akartam. Erre pedig nem is kellett sokáig várnom. Rám nehezedett. Forró bőrünk összeért. Újra éreztem azokat a kis szikrákat köztünk, amiket kapcsolatunk legelején. Őrjítő volt.
A kezeink önzőn simogatták a másik testét. Egyre többet akartunk, minél hamarabb. Egyszer csak dudorodó ölét nekem nyomta. Nekidörgölte egyre jobban feszülő férfiasságomnak. A következő pillanatban pedig már le is rántotta rólam a boxerem. Hamarosan az övé is a földön végezte, pont ahogy az enyém. Rám nehezedett, miközben egyik kezével megragadta a farkam. Húzogatni kezdte rajta a markát. Régen nem tapasztalt remegés uralkodott el a testemen. Az agyamat ellepte a köd, csak a vágyra tudtam figyelni, ami lassan terjedt szét a testemen. A péniszem egyre jobban lüktetett, keményen simult Chen kezébe. A szája az enyémre tapadt, hevesen, kiéhezve marta ajkaimat. Furcsa volt még ez a durva nyomulás tőle, de engedtem neki. Hagytam, hadd sodródjak az árral, ami egy kéjekkel teli világba visz.
Vakon az éjjeli szekrényem fiókjában kezdtem kutakodni. Előkotortam a síkosítót, amit Chen rögtön kikapott a kezemből. Nyomott egy adaggal a kezébe, majd kenegetni kezdett engem és magát is. Újra fölém magasodott, rántott kettőt a farkán, majd belém hatolt. Soha nem tettük még anélkül, hogy előkészített volna. Váratlan fájdalom hasított belém. Felszisszentem, mozdulni akartam, de ő lefogott. Mérgesen meredtem kéjtől ragyogó arcára, miközben az alsótájam éppen szét akart repedni. Ekkor azonban mozogni kezdett bennem. Határozott, lassú mozdulatokkal... A fájdalomról azonnal megfeledkeztem. A karomat a háta köré kulcsoltam, élvezettel nyögdécseltem, ahogy ő is. A hajába túrtam, finoman meghúztam, mire állatias hörgés hagyta el a torkát. A szemembe nézett, közvetítve minden vágyát, érzelmét felém. Újra az ajkaimra tapadt. Nyögdécselve csókolt, miközben egyre hevesebben mozgott bennem.
-Kyungsoo-yah - nyöszörgött a fülembe. - Csak szórakoztam az előbb - mondta. - Nagyon hiányoztál, ugye tudod?
-Tudom - mosolyodtam el. - Te is hiányoztál nekem.
Végigsimítottam a hátán, belefúrtam a fejem a nyakába. Megcsókoltam a füle tövét. Éreztem, ahogy elmosolyodik.
-Szeretlek, Kyungsoo-yah - suttogta megsimítva az arcélem.
Nem gyakran mondta ki, ezért most még különlegesebbnek éreztem ezt az alkalmat.
-Én is téged, Kim Jongdae.
-Ah, - nyögött fel lehunyt szemekkel - imádom, ha így hívsz.
Gyorsabban mozgott bennem. A szemeim előtt csillagok jelentek meg a kéjtől. A körmeim a hátába vájtak, ahogy megpróbáltam visszafojtani nyögéseimet.
-Kim Jongdae - suttogtam szándékosan hangsúlyozva a nevét.
Felszisszent, mozdulatai még hevesebbek lettek. Keze a farkamra vándorolt, marka mozogni kezdett rajtam. A dupla élvezettől elhomályosodott a látásom. Közelebb szorítottam magamhoz a testét, majd egy visszafojtott kiáltással a hasamra élveztem. Nem sokkal később ő is követett.
Pihegve gördült le rólam, és ölelt magához. Forró testünk egymáshoz simult. Ez azonban most más volt, mint az előbb. Ettől a szívemet eltöltötte a melegség, arra gondoltam közben, hogy soha sem akarok elválni tőle.
Végigsimítottam a mellkasán, felpillantottam az arcára.
-Meséld el, milyen volt Jejun - kértem. - Mit csináltál?
-Zuhanyozzunk le előtte - mondta.
Megráztam a fejem. - Menj először te.
-Gyere velem te is - simogatta meg a hátam.
-Nem - mosolyogtam rá szórakozottan. - Majd utánad.
-Legyen - húzta a száját.
Kimászott az ágyból, majd a fürdőszobám felé csoszogott. A szememet képtelen voltam levenni kerek fenekéről. Sajnos túl hamar eltűnt az ajtó mögött. Pillanatokon belül hallottam a víz zubogását.
Kimásztam az ágyból én is. Letörölgettem a hasamat egy zsebkendővel, majd belebújtan a boxerembe. Néhány perc múlva kopogtattak az ajtómon. Megfagyott bennem a vér is. Ki lehet ez? Nem válaszoltam, reménykedve, azt hiszi váratlan látogatóm, hogy alszom. Odatopogtam az ágyamhoz, és gyorsan berúgdostam alá a szétdobált ruháinkat.
Újabb kopogtatás. A kilincs lenyomódott. Az ajtó kinyílt. Ledermedve figyeltem, ahogy apám belép a szobába.
-Kyungsoo-yah, tudnál segíteni...?
A hangja elhalt, ahogy a fürdőszoba ajtaja kinyílt, és kilépett rajta Chen egy törölközővel a derekán.
-Miért öltöztél f...? - Elsápadva pillantott apára, aki hasonló kifejezéssel az arcán nézett vissza rá.
-Apa... - motyogtam. Fogalmam sem volt, mit kellene tennem. Az arcom égett, biztos voltam benne, hogy pipacspiros színben pompázik.
-Apa... Én...
-Ki ő? - kérdezte bizonytalan hangon.
-Jó estét! - hajolt meg esetlenül Chen. - Én... Kim Jongdae vagyok.
-Ő a... - Féltem kimondani.
Apa tudta, hogy meleg vagyok, de még soha nem kellett találkoznia egy barátommal sem. Főleg, hogy Chen volt az első. Nem tudtam, mit fog reagálni, ha kimondom, hogy Jongdae a barátom. Féltem, hogy kiborul.
-Csak egy haverja vagyok Kyungsoo-nak - mondta lesütött szemekkel. Bizonytalannak tűnt, mintha attól félne, el akarom titkolni igazi kilétét.
-Összevesztem a szüleimmel, és nem akartam hazamenni. Sajnálom, hogy a terhükre vagyok. Holnap reggel már itt sem leszek.
-Maradj csak, fiam - mosolyodott el apa. - Ne érezd magad kínosan. Kyungsoo barátai nálunk szívesen látott vendégek.
-Köszönöm, uram - hajolt meg újra Chen.
-Nem, apa. Ő nem egy szimpla haver - nyögtem ki gyorsan, mielőtt meggondolhattam volna magam. - Ő... a barátom. A... fiúm...
Apa arcáról leolvadt a mosoly. Hitetlenül meredt rám. Nagyokat pislogott, mint, aki duplán lát.
-Sajnálom, hogy így kellett találkoznod vele. De... nem tudtam, hogy mutassam be.
Apa megrázta a fejét.
-Csináljunk úgy, mintha ez meg sem történt volna. Valamelyik nap jöjjön át a barátod vacsorára, hogy megismerhessük. - Azzal kiment.
Ahogy az ajtó bezáródott, a levegő sípolva áradt ki a tüdőmből.
Chenre pillantottam. Ő is hasonlóan érezhette magát, mint én. Nem akartuk elhinni, hogy lebuktunk. Ráadásul ilyen kínos helyzetben.
-Ez irtó gáz - suttogta. - Most mit gondolhat rólam?
-Semmi rosszat - mondtam. - Ugye átjössz majd vacsira valamikor? - kérdeztem.
-Igen - motyogta bizonytalanul. Rám emelte csokibarna szemeit. Az ajkai széles vigyorra húzódtak. - Persze, átjövök - nevetett fel.
JELEN
-Micsoda lúzerek vagytok - vihogott fel Sehun.
-Nicsak, ki beszél - horkant fel Chen gonosz vigyorral az ajkain.
-És végül átmentél vacsorára? - kérdezte érdeklődve Suho.
-Igen - bólintott Chen.
-Mit szóltak Jongdae-hoz a szüleid, Kyungsoo-yah? - kérdezte izgatottan Chanyeol.
-Tetszett nekik - pirult fülig D.O. - Nagyon szimpatikusnak találták.
Lesütötte a szemeit, majd a salátáját kezdte zavartan turkálni.
Chen keze az asztal alatt a combjára vándorolt, és szeretetteljesen megsimogatta. Egymásra pillantottak. És abban az egyetlen egy pillantásban közös emlékeik minden boldogsága benne volt.