-"Egyszer már kimondtam, hogy mellettetek vagyok, most sem fogok elpártolni mellőletek. Suho hyung" - olvasta fel a rendezett sorokat Kai.
-Köszönjük, hyung - mosolygott a leaderre Kai.
-"Van". Mi az, hogy van? - pillantott fel Luhan összezavarodva.
-Ez én voltam - motyogta Lay. - Csak azt akartam írni, hogy veletek vagyok.
A fiúk nevetgélve fogadták Lay szégyenlős vallomását.
-"Srácok, én eddig igazán mellettetek voltam, és a szívem most is odahúz. Csak... a karrierem... Kimondom, hogy rohadtul félek, hogyha ez kiderül, nekünk annyi. De nem kívánhatom, hogy az én gyávaságom miatt ti boldogtalanok legyetek. Támogatlak titeket, de ígérjétek meg, hogy nem lesztek felelőtlenek. Chen"
-Megígérjük - bólintott komolyan Luhan.
-"Egy kicsit úgy érzem, részben miattam van ez a bonyodalom, de nem a bűntudat miatt vagyok mellettetek, hanem azért, mert rájöttem, hogy mindenki megérdemli a boldogságot. Remélem, ez a kapcsolat egy boldog jövőhöz vezet titeket."
Mindenki tudta, ki írta a levelet. Nem volt szükség szavakra, a két fiú csak hálásan pillantott Kris felé.
-"Mindannyiunk érdekeit jól megvizsgáltam, és arra jutottam, hogy egyikünk sem tudna elviselni egy depressziós Kait és Luhant. Nincs más választásom, csak mellettetek lehetek.". És egy nevetős fej a végén - olvasta fel Kai.
-"Elég bizonytalan vagyok abban, jó döntést hoztam-e vagy sem, ezért remélem, majd bebizonyítjátok, hogy jól választottam. Hajrá skacok, legyen szép életetek! Xiumin hyung"
-"Veletek vagyok, ha megígéritek, hogy soha nem kell olyanokat látnom, amiket nem akkarok.". Tao-yah, az akarok egy k - nevetett fel Luhan olvasás közben.
-Nem is én írtam! - ellenkezett a fiú elvörösödő arccal.
-Oké, oké - bólogattak mindannyian, de persze tudták, ki írta a levelet. A szégyenlős kis Kungfu Panda.
-"Mellettetek állok, srácok."
-"Nem mondom ki határozottan, hogy ezt a döntést nyugodt szívvel hoztam meg. Már most bűntudatom van miatta. De tudjátok, hogy nekem az éneklés a legfontosabb. Ha kiderül, hogy ti ketten együtt vagytok, és feloszlatnak minket, akkor nem tudom, mihez kezdenék. Ez az egyetlen dolog, amihez értek. A szívem azt üvölti, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz, és én nem állhatok az utatokba. Az agyam azonban azt mondja, hogy nem tehetem kockára a karrierem. És én az agyamra hallgattam. Nagyon remélem, hogy a többiek a szívükre hallgattak, de én képtelen voltam azt leírni. Tudjátok, milyen fontos nekem az éneklés... Nagyon sajnálom, és remélem, hogy ezért nem fogtok megharagudni rám. Nagyon szeretem mindettőtöket. D.O".
-Hyung - pillantott fel a levélből Kai.
-Sajnálom - suttogta.
-Ne sajnáld, tudjuk, hogy neked ez az életed - mosolygott rá Luhan megértően. - És a többiek a szívükre hallgattak.
-Amit nagyon szeretnénk megköszönni. Ígérjük, hogy felelősségteljesek leszünk, és nem sodorjuk bajba a bandát - folytatta Kai.
-Ajánljuk is - pattant fel Baekhyun a kanapéról. - Na hagyjuk magukra a szerelmespárt - vigyorgott.
A fiúk lassan kiszállingóztak a nappaliból. Csak Kai és Luhan maradt ott.
-Hogy érzed magad? Megváltozott már a véleményed kettőnkről? - kérdezte Kai.
-Köszönöm, Jong In-ah.
-Mit?
-Hogy nem engedted, hogy elkövessek egy baromi nagy hibát.
-Milyen hibát?
-Hogy el akartalak engedni. Hogy már majdnem lemondtam rólad.
Kai az ajkait beharapva mosolygott Luhanra. Széttárta a karjait, mire Luhan átölelte. A testük lágyan simult egymáséhoz.
-Szeretlek, hyung - suttogta az idősebb hajába Kai.
-Én is szeretlek, Jong In-ah.
-Ígérd meg, ha bármi gond van, elmondod nekem, és együtt próbáljuk megoldani.
-Megígérem.