Az ùton Kai àlomba merült. Csak arra ébredt fel, hogy D.O rázza a karját, hogy leszállnak. Valahogy hazaértek. Nem emlékezett hogyan. Túl sok minden járt a fejében. Miután mindenki bepakolt a szobájába, azonnal Luhanékhoz sietett. Sehun az ágyán terült szét, mint egy élettelen holttest. Az ajtó nyílására lassan felemelte a fejét, majd újra visszaejtette. Kai odalépett az őt megdermedve bámuló Luhanhoz.
-Beszéljünk! - mondta neki határozottan. Luhan halványan bólintott. Lassan csoszogva követte Kait, aki a hátsókertbe ment. Leült az egyik padra, majd a mellette feszengő Luhanra pillantott.
-Mit csináltam rosszul? - kérdezte a fiút. - Miért jutottunk ide?
-Kai-yah... Ez nem a te hibád. Én csak... - Luhan felsóhajtott. A szemeit könnyek lepték el. Ezt leplezve az ölében nyugvó kezét bámulta, de nem tudta megtéveszteni Kait.
-Te mi?
-Én csak megváltoztam.
-Ne próbálj ilyenekkel megetetni - horkant fel Kai. - Az igazat akarom tudni.
-Ez az igazság.
-Én még mindig szeretlek, hyung - nyögött fel a fiú. - Nem akarlak elveszíteni. Nem tudom, mit rontottam el, de kijavítom. Megváltozom... csak... - könnyek folytak végig az arcán. Remegő szájszéllel folytatta. - Csak mondd el, mit változtassak! Én... nem akarom, hogy vége legyen.
-Sajnálom, Kai-yah - suttogta Luhan, azzal felállt, és egyedül hagyta a könnyeivel küszködő fiút. Néhány perc múlva azonban Kainak új látogatója akadt D.O személyében. A fiú megszeppenve ült le mellé.
-Hogy vagy? - kérdezte. Kai csak megvonta a vállát, majd megtörölte nedves arcát.
-Azt mondta, megváltozott. Hogy nem az én hibám, hogy szakítottunk.
-Sajnálom, hogy így alakult.
-Menjünk be - nyögött fel a fiatalabbik. - Fázom.
-Sehunie, gyere ide egy picit! - intett a fiúnak D.O. A fiú furcsállva figyelte az idősebbik sunyi tekintetét, de odalépett hozzá. Bementek a szobájába.
-Beszéltél Luhan hyunggal Kairól?
-Nem - rázta meg a fejét. - Nem úgy tűnt, hogy nagyon ki akarja adni magából, hogy mi történt. Nem akartam zaklatni vele.
-Kai elég szarul van...
-Luhan hyung is. Amióta beszéltek, ki se mozdult a szobából. Csak fekszik és a plafont bámulja.
-Valami sántít ebben a szakításban...
-Igen, látva hyungot, szenved amiért vége.
-Akkor... azt mondom segítsünk nekik - mosolyodott el D.O.
-Hogyan?
-Te kideríted, hogy miért szakított Luhan hyung. Utána majd kitaláljuk, hogyan tovább.
-Oké - bólintott rá azonnal Sehun. Felállt, és elszántan indult vissza a szobájukba Luhanhoz. - Hyung, nincs kedved elmenni inni? - kérdezte a még mindig mozdulatlanul fekvő fiút.
-Nem akarok kimozdulni a lakásból - rázta meg a fejét Luhan. Lehunyta a szemeit, majd újra visszasüppedt a maga nyomasztó világába.
Sehun elesetten baktatott az ágyához. Ez volt az egyetlen ötlete. Ha Luhan lerészegedik, könnyen kihúzhatja belőle, miért szakítottak. De így... Elég kevés rá az esély...
-Hyung, kérdezhetek valamit? - próbálkozott meg mégis.
-Az attól függ. -Mi történt köztetek kaival?
-Szakítottunk - mondta ki egyszerűen.
-És miért?
-Ez a mi kettőnk dolga Sehunie. Aranyos vagy meg minden, de ebbe ne üsd bele az orrod - mondta, azzal felállt és elhagyta a szobát. Sehun reményvesztetten vetette hátra magát az ágyon. Mégis hogy kéne rávennie Luhant, hogy avassa be a titokba? Aztán valami beugrott neki. Ha Mohamed nem megy a hegyhez, a hegy megy Mohamedhez! Felkapta a pénztárcáját, és Suhohoz sietett.
-Hyung, kimegyek a boltba gyorsan, jó?
-Egyedül?
-Ühm - bólintott a fiú.
-Menjen valaki veled.
-Minek? - sóhajtozott Sehun.
-Hadd ne magyarázzam. Az utca veszélyes.
-Luhan hyung miatt aggódsz? Hogy nehogy ugyanez történjen valamelyikünkkel?
-Részben igen - bólintott Suho. - De... vannak ezek a sasaeng rajongók. Tegnap beszéltem Lee Teuk hyunggal róluk... Elég ijesztő... Nem szeretném, ha egyedül mászkálnátok az utcán.
-Oké - vont vállat Sehun. - Eljön velem D.O hyung.
-Jó, de ne időzzetek sokáig, és siessetek haza.
-Tudom, hyung.
-És Sehunie! Ne vegyetek túl sok egészségtelen dolgot!
-Oké.
D.O és Sehun még egyszer végighallgatta Suho előadását, majd végre leértek a boltba.
-Gondolod, hogy ez bejön? - nézelődött a polcok közt D.O.
-Megér egy próbát. Luhan hyungnak ilyenkor megnyílik a szája.
-Remélem beveszi a dolgot. Rossz ilyen állapotban látni őket.
-Igen...
Sehun egymás után emelte le a polcokról a sojus, sörös üvegeket, és pakolta a kosarába. Fizettek, majd a csörömpölő szatyorral a kezükben hazasiettek. A maknae azonnal bevetette magát. A szobájukba ment, ahol már szerencsére újra ott feküdt Luhan.
-Idenézz, mit hoztam neked, hyung - mutatta fel a szatyrot büszkén Sehun. Luhan nem mutatott túl sok reakciót. Odapillantott, majd ismét a plafont kezdte bűvölni. Sehun bizonytanul lépett beljebb a szobába. Kipakolta az üvegeket az asztalukra, majd poharakat hozott be.
-Mennyi az idő? - Sehun meglepetten pillantott fel, ahogy meghallotta Luhan hangját.
-9 óra körül.
Ez elég volt Luhannak ahhoz, hogy feltápaszkodjon, és az asztalhoz üljön. Kevert magának egy sojus sört, és egy levegőre felhajtotta. Ezt gyorsan követték az újabb poharak. Az üvegek gyorsan kiürültek. Fél 11-re alig maradt valami. Sehun csak óvatosan kortyolgatott az alkoholból, várta az alkalmat, amikor rákérdezhet, mi is történt közte és Kai között. Erre egészen 11-ig kellett várnia. Akkor a fiú szája önmagától kinyílt.
-A kórházban még a nagyfőnök is meglátogatott - folytatta a történetét a kórházi életéről. - De kár volt... Jobb lett volna, ha jön... vagyis nem jön... - Luhan elnehezedő szemekkel bámulta a kezében lévő üres poharat.
-Miért?
-Sokféle dolgot mondott... Olyan sokat... De hozott enni is... Tudod... Azt az izét.
-Mit mondott, hyung?
-Fáj a hasam - görnyedt össze hirtelen Luhan.
-Nem kell hánynod?
-De igen - nyögött fel, azzal bizonytalan léltekkel a fürdőszobába sietett. Hangosan öklendezve adta ki magából a töménytelen mennyiségű alkoholt. Ahogy végzett, Sehun visszakísérte a szobájukba. Leültette az ágyára, mire luhan befészkelte magát a takaró alá, majd lehunyta a szemét.
-Hyung... miket mondott neked a nagyfőnök? - kérdezősködött tovább.
-Jó sok rosszat. Ezért... ezért vagyok most rosszul... De fontos az éneklés. Már kicsi koromban is énekeltem. Apa mindig azt mondta, hogy ügyes vagyok.
-Miért vagy rosszul, hyung? - terelte vissza a témához Sehun.
-Mert hiányzik Jong In-ah.
-A mellettünk lévő szobában van.
-Akkor beszélek vele. Muszáj elmondanom neki valamit.