A gyakorlótermekben új pletyka kezdett elterjedni. Egy új fiú csatlakozott a trainee-léthez, és máris hatalmas zűrzavart keltett maga körül. Nem nagyon voltak barátai, nem ismerte senki, mégis mindenki róla beszélt. Egyre zaftosabb, színesebb, már-már hihetetlenebb történetek jutottak el az ember füléhez, így Luhanéhoz is.
-Láttad már az új srácot? – kérdezte egyik alkalommal tőle Wu Fan.
-Ühm – bólintott Luhan.
-És? Mit gondolsz róla?
-Nem tudom. Olyan csöndesnek tűnik. Nem igazán látom senkivel.
-Nem így értettem. Nem hallottad…?
-Mit?
-Hát… - Kris körbenézett, hátha kihallgatja őket valaki, majd visszafordult Luhanhoz. – Azt mondják, buzi.
-Mi?! – Luhan szemei elkerekedtek ijedtében. Érezte, ahogy kifut minden vér az arcából.
-Hogy meleg, tudod, buzi!
-Tudom, mit jelent, csak… nekem nem tűnik olyannak…
-Találkoztál már buzival?
-Nem – suttogta Luhan.
-Akkor honnan tudod, milyenek? Csak nézz rá erre a gyerekre! Minden mozdulata olyan nőies. És az arca… Természetellenesen szép… Még ahogy eszik, az is olyan csajos! Alig láttam húst enni, folyton zöldséggel tömi magát.
-És ha egészségesen élsz, akkor már azonnal bu… meleg is vagy? – Luhan feldúltan állt fel az egyik táncterem kanapéjáról. Sietősen hagyta el a szobát, úgy érezte, mintha fojtogatnák. Alig kapott levegőt. A hátáról izzadságcseppek folytak le.
Gyors léptekkel indult ki az udvarra, hogy egy kis friss levegőt szívhasson, mikor az egyik sarkon beleütközött valakibe. Mindketten fenékre estek. Meglepetten pillantottak a másikra, majd sajnálkozóan elmosolyodtak. Luhan azonnal felismerte a másik fiút. Az új srác volt. Emlegetett szamár…
A kezében lévő táskájából kiborult minden. Szégyenlősen próbálta összeszedegetni a ruháit, dezodorát, tusfürdőjét és a kottáit. Nem nézett Luhanra, csak azután, hogy ő megszólalt.
-Bocs, figyelmetlen voltam. Luhan vagyok – mutatkozott be mosolyogva.
A fiú megszeppenve nézett fel Luhanra, majd meghajolt.
-Byun Baek Hyun – mondta halkan.
-Új vagy itt, ugye?
Ezután a kérdés után Luhannak és Baek Hyun-nak sikerült összebarátkoznia. Luhan megismerhette a másik felszabadultabb énjét. Igazából nagyon szimpatikus volt neki a fiú, olyan kis esetlennek tűnt először, de aztán ahogy leküzdte a szégyenlősségét, tudott nagyon vicces is lenni. Ráadásul, ahogy énekelni tudott, az sem volt semmi. Luhan csak bambán bámulta azokat a magasságokat, amiket a fiú könnyedén kiénekelt.
-Baek Hyun-ah, mi az, amiben nem vagy jobb, mint én? – kérdezte játékosan bosszankodva Luhan. – Énekelsz, zongorázol, jól táncolsz…
-Te jobban táncolsz nálam, hyung – dicsérte meg mosolyogva Baek Hyun. – De van még valami, amiben el tudlak verni – vigyorodott el rosszfiúsan.
-Mégis mi az?
-Hapkido!
-Ezt nem hiszem el! – nevetett fel Luhan. – Elképesztő vagy, komolyan mondom.
A későbbiekben Baek Hyun hyung-ja többi barátjával is összeismerkedett, és persze össze is barátkozott velük. Ekkor kapta Lay-től a Bacon becenevet is. A másik esetlen fiú félreértette a nevét, és addig úgy is hívta, ameddig a többiek rá nem szóltak. Végül azonban Baek Hyun-on maradt a Bacon becenév. Ha szerette volna, ha nem…
A róla született előítéletek is megszűntek mindenkiben. Vagyis… Luhan nem tudott nem gondolni egy dologra… Mi van, ha Baek Hyun is olyan, mint ő? Nem tudta kiverni a fejéből. Aztán egy nap választ kapott a kérdésére. Hazakísérte a fiút, mikor a házuk kapujában egy lány feléjük kezdett futni. Meglepetten torpant meg, míg Baek Hyun vigyorogva tárta szét a karjait, és ölelte át a lányt. Lágyan megcsókolta, majd bemutatta neki, mint a barátnőjét. Ezek után nem is gondolt többet arra, hogy Baek Hyun is osztozhat vele ebben… ebben az izében…
