-Hyung? – pillantott Kai fel Suhora.
-Hol voltál?! – kiáltott rá a leader. – Hol a fenébe voltál?!
-Hyung…
-Ne gagyogj itt nekem! Hol a fenébe voltál?! Mit képzeltél, hogy csak úgy eltűnsz?!
-Hyung… Én… én csak itt voltam Luhan hyung-nál.
-Ne hazudj nekem! Mindenhol kerestünk, de nem voltál sehol! Hol voltál?! Mit csináltál tegnap?!
-Azt – mutatott a fiú a kórterem egyik sarkába, ahol hatalmas papírszatyrok magasodtak.
-Mi ez a szemét?
-Nem szemét. Dekoráció. Szebbé teszem Luhan hyung kórtermét. Hogy ne kórterem legyen, hanem szoba. Így amikor felébred, nem fog annyira megijedni.
-Úristen, beszél – suttogta Baek Hyun Chan Yeol füleibe.
-Nem csak beszél, de úgy néz ki, teljesen összeszedte tegnap magát – súgta vissza a rapper.
-Dekoráció? – kérdezte elkerekedett szemekkel Suho. – Ezt vetted tegnap?
-Igen. De hagytam üzenetet. Mondtam, hogy ne izguljatok.
-Mi az, hogy ne izguljunk?! Eltűnsz az éjszaka közepén, a telefonod nem veszed fel, nem találunk sehol! Hogy ne aggódtunk volna?!
-Sajnálom, hyung. Azt hittem… azt hittem, bíztok annyira bennem, hogy tudjátok, nem csinálok hülyeséget, de… de akkor ne haragudj rám. Nem gondoltam át a dolgokat rendesen.
-Jó – enyhült meg Suho. – Most már mindegy is. Felhívom a többieket. Te meg ne mozdulj innen. – A fiú elhagyta a kórtermet. Elsétált a még mindig ölelkező páros mellett, és telefonálni kezdett. Felhívott egyenként minden kis csoportot a menedzserekkel kezdve. Miután végzett, visszament Kai-hoz. – Gyere, menjünk haza. Öltözz át, meg egyél valamit. Utána felőlem visszajöhetsz.
Kai ellenkezés nélkül bólintott, és állt fel. A négy fiú elindult a parkoló felé. Beszálltak az autóba, majd megvárták, hogy Kris-ék is megérkezzenek. Miután ők is beszálltak, Tao megkönnyebbülve ugrott Kai nyakaiba. Könnyes szemekkel ölelgette a fiút, aki csak csöndesen tűrt.
Hazaérve a legtöbb fiú már otthon volt, de nem nagyon tudták, hogyan kellene reagálniuk Kai megjelenésére. Legtöbbjük csak némán végignézte, ahogy az elveszett fiú végigsétál a nappalin a fürdőszoba felé, majd hosszú percek múlva kijön, és mint aki jól végezte dolgát, tiszta ruhában, frissen, és sokkal jobb külsővel Chen szobájába megy. Ekkor már senkinek sem volt kérdés, a fiú kilábalt valamennyire a krízishelyzetből. Egy hónap kellett neki hozzá, de sikerült. És csakis ez számított a jelen pillanatban.
-Hol voltál? – kérdezte tőle Chen, ahogy Kai a ruhái közt kezdett kutakodni.
-Luhan hyung-gal álmodtam éjszaka, és rájöttem, hogy nem menekülhetek előle. Meglátogattam, aztán… elmentem vásárolni. Egy csomó dolgot vettem neki a kórtermébe. Azt akarom majd ma megcsinálni.
-Otthonosabbá teszed? – mondta Chen inkább, mint kérdezte.
-Ühm – bólintott Kai büszkén. Nagyon jó ötletnek tartotta, és ezt el sem tudta titkolni.
-Többet ne tűnj el. Nagyon megijesztettél minket.
-Tudom, hyung. Sajnálom. Nem gondolkodtam a dolgon.
-Most már mindegy, ne sajnálkozz.
Kai felöltözött, majd evett valamit D.O főztjéből. Csöndesen üldögélt a konyhában, már majdnem befejezte, mikor meghallotta Kris hangját. Valakivel beszélgetett. Suttogott. Nyomorultul hangzott.
-Ma elmondom nekik – motyogta rekedt, fájdalmas hangon. – Nem tudom továbbra is magamban tartani.
-Tedd, hogyha azt érzed jónak, de nem hiszem, hogy ennek bármi jelentősége van.
-Annak nincs jelentősége, hogy miattam ütötték el Luhant? – kérdezte felháborodva, megemelve kicsit a hangját. – Én kergettem el itthonról Suho-yah! Még mindig nem érted?!
Kai felemelkedett a székről, és közelebb ment az ajtóhoz, hogy jobban hallja a két fiú beszélgetését.
-Te nem érted. Veszekedtetek, de nem miattad ütötték el.
-Ha nem cseszem le, akkor itthon marad, és nem lenne semmi baja.
-Szerintem fölöslegesen stresszelsz ezen. Nem a te hibád, és ezt az egész csapat így fogja gondolni. Mondd el, ha akarod, de hiába erőlködsz majd, meg idegesíted magad, nem fognak téged okolni, akkor sem, ha ezt várod. Mert így van, ugye? Azt akarod, hogy rád haragudjanak? De az M-esek sem utáltak ki. Nem fogod elérni a kívánt hatást.
-Miért akarnám, hogy utáljanak?
-Hogy a többiek egy kicsit megfeledkezzenek a veszteségről. Hogy téged okoljanak minden miatt. De ez nem fog segíteni nekik. Nem kell feláldoznod magadat. Ne akarj te lenni a rossz, Kris. Inkább segíts nekik feldolgozni a helyzetet, ne bűnbakot keress.
A hang egyre halkabb lett, majd végül teljesen elhalt. Kai kíváncsian, tudatlanul tapadt a falhoz további információra várva, de hiába. A két fiú elment.
Az asztalon hagyva a maradékát, a szennyes edényeit, Chen szobájába sietett. Berontott az ajtón. A fiú ijedten kapta fel a fejét. Az ágyán feküdt. Talán aludt is.
-Mi történt Luhan hyung és Kris hyung közt? – kérdezte azonnal.
-Luhan hyung és K-kris hyung közt?
-Ne csinálj úgy, mint, aki nem tudja. Tudom, hogy az M-esek mindent tudnak.
-Veszekedtek…
-Térj a lényegre!
-Kris hyung ráparancsolt, hogy szakítson veled, de Luhan hyung nem akart eleget tenni a parancsnak. Elrohant itthonról, és akkor ütötte el az autó.
-Micsoda?! Kris hyung miatt ment el itthonról Luhan hyung?!
-Valami olyasmi, de emiatt nem okolhatod Kris hyung-ot. Már nagyon megbánta és…
A mondatot azonban nem tudta befejezni Chen. Kai kiviharzott a szobából egyenesen a nappaliba, ahol Kris volt. Nagy, magabiztos léptekkel közeledett felé. Ijesztő kifejezés terjedt szét az arcán. Ahogy a pillantása összetalálkozott Kris-ével, az idősebb fiú bizonytalanul, ijedt arckifejezéssel felállt. Arra azonban nem számított, ami ezután következett. Kai megállt előtte, majd egy jól irányzott mozdulattal behúzott neki. Kris megtántorodott az ütés erejétől. A kanapéra esett, azonban ez nem fogta vissza Kai-t. A fiú fölé térdelt, és újabb ütést akart bevinni a leader arcába. Ekkor azonban valaki elkapta a kezét. Erősen visszatartotta, majd levonszolta Kris-ről.
-Mit csinálsz?! – üvöltött rá teli torokból Suho.
-Engedj el! – kiáltott Kai az őt lefogó Tao-ra, a fiú azonban magabiztosan, erősen fogta.
-Mi a francot csinálsz?! Mi lelt?! – kiáltozott tovább Suho.
Kai azonban tudomást sem vett róla. Megpróbált kiszabadulni Tao karjaiból. Artikulálatlan üvöltés hagyta el a torkát az erőlködés miatt. Elveszetten rugdosott a lábaival.
-Engedj már el!! – üvöltött.
-Nyugodj már le, és mondd el, mi a franc van veled! – csapta arcon finoman Suho.
-Miért titkoltátok el előlem, hogy ő minden oka?! – intett a fejével Kris felé Kai. – Miért nem mondtátok el, hogy miatta került oda Luhan hyung?!
-Fogd vissza magad, Kai! Nem Kris miatt történt, ami történt!
-De nagyon is miatta történt! Tönkretette az életünket!
-Fogd be! – kiáltott rá Tao tőle meg nem szokott módon. Rántott egyet a fiú lefogott kezén, amitől a fiatalabbik fájdalmasan felüvöltött. – Ne merj így beszélni hyung-ról!
-Eressz el!!
-Nem.
-Engedd el – hallatszott Kris halk, mégis magabiztos hangja.
-De hyung… - ellenkezett Tao ijedten.
-Minden rendben, Tao-yah. Engedd el!
A fiú engedelmeskedett Kris kérésének. Eleresztette Kai kezeit, mire a fiú rögtön Kris előtt termett. Megragadta pólója nyakát, és lehúzta magához.
-Ha Luhan hyung miattad meghal… - A hangja ijesztő volt. Nem volt önmaga. Mintha megszállta volna valami rossz szellem. – Ha meghal… én esküszöm, megkeserítem az életed.
Rántott egy nagyot Kris pólóján, majd hátralökte a kanapéra. A bejárat felé sietett, majd eltűnt. Újra.
