-Azt írta, majd visszajön. Nem indulhatunk el csak úgy Pekingben, hogy megkeressük. Túl nagy ez a város, és mi nem vagyunk elegen. Lehetetlen, hogy megtaláljuk – magyarázta Chen. Megpróbált nyugodt maradni, de ő is hevesen dobogó szívvel ült a kanapén. Ideges volt, még mennyire, viszont tudta, nem hagyhatja, hogy ez eluralkodjon rajta. Higgadtnak kell maradnia, és bíznia Kai-ban.
-Visszajön, visszajön…! – kiáltott fel Suho. Teljesen kikelt magából. Még soha senki sem látta ilyennek. – Nem érdekel, hogy mit írt! Nem akarom, hogy egy újabb baleset történjen! Kai hetek óta semmit sem tud magáról és a környezetéről. Hová mehetett? Mit csinálhat?!
-Az éjszaka közepén mehetett el – folytatta Xiumin. – Mi történhetett?
-Meg kell keresnünk – suttogta remegő hangon Tao. – Muszáj megkeresnünk.
-Minden rendben lesz Tao-yah – karolta át a fiú hátát Kris. A fiú a leader vállára hajtotta a fejét. Megtörölgette könnyes szemeit.
-Nyugodjunk le – szólalt meg fennhangon Chan Yeol. – Kai nem hülye gyerek. Tudja, hogy most még jobban kell vigyáznia magára.
-De hová mehetett itt, Kínában, éjszaka? – motyogta a mellette ülő Baek Hyun. Felpillantott a rapperre, aki bíztatóan mosolyogott rá. Bacon kezéért nyúlt, és megszorította.
-Szerintem menjünk be a kórházba – folytatta Chan Yeol.
-Tényleg! – kiáltott fel Baek Hyun. – Erre miért nem gondoltunk eddig?! A kórház! Ott kell lennie! Hová máshová mehetne?
-Igaz! És még ott is van az a kis barátnője, akihez mindig bejár – tette hozzá Chen.
-Jó, készüljünk össze gyorsan, és menjünk be. Nézzük meg, ott van-e – döntött Suho.
A többiek azonnal felálltak, és elkezdték rendbe hozni magukat. Szinte pillanatok alatt készen lettek. Még Tao sem törődött a sminkjével, csupasz arccal jelent meg a nappaliban, indulásra készen.
A két menedzsernek a cégnél volt dolga, ezért ők még Kai eltűnéséről sem tudtak. A kisbuszt a ház előtt hagyták, hogy a fiúk bemehessenek a kórházba Luhanhoz akkor is, hogyha ők nincsenek ott. A srácok beszálltak az autóba, Suho pedig odavezetett. Mikor leparkolt a nagy fehér épület előtt, a többiek már ugrottak is ki, és rohantak Luhan kórterméhez.
-Várj! – kapta el Chen kezét Chan Yeol. – Hogy hívják azt a lányt, akihez bejár Kai?
-Shin… basszus! – csapkodta meg a fejét Chen. – Nem emlékszem… Jun… vagy… Jin… Áh! Nem tudom, Chan Yeol-ah.
-Mindegy. Remélhetőleg Luhan hyung-nál lesz, és nem lesz szükségünk a lány nevére.
-Mire vártok? – állt meg mellettük Baek Hyun, aki még csak most szállt ki az autóból.
-Rád – mosolygott le rá Chan Yeol, azzal megragadta a fiú csuklóját, és a kórház bejárata felé húzta.
A folyosóra érve, ahol Luhan kórterme volt, a Chanbaek páros csak csalódott arcokat talált. Kris a pityergő Tao-t ölelgette, míg a többiek elveszetten álldogáltak a padlót bámulva.
-Jaj ne – nyögött fel Baek Hyun. – Nincs itt? – kérdezte a hozzá közel álló Lay-t.
-Nincs – suttogta a fiú. – Nincs itt.
-Akkor a kiscsajnál lesz – jegyezte meg Baek Hyun felpillantva Chan Yeol-ra.
-Chen! – szólt hátra az épp közeledő fiúnak a rapper. – Jó lenne, ha az eszedbe jutna a kislány neve.
-Nincs itt? – kérdezte elsötétülő arccal Chen.
-Nincs, és akkor csak a lánynál lehet.
-Valami Shin volt… Shin… Joon vagy Jeon… Nem! – kiáltott fel. – Jin! Jin Ah! Igen, ez az! Shin Jin Ah!
-Isten vagy! – csapta vállba elismerően Chan Yeol, azzal már futott is a földszinti nővérpulthoz.
-Várj meg! – kiáltott utána Baek Hyun. Gyorsan a fiú után sietett, majd együtt rohantak lefelé a lépcsőkön.
Mikor megérkeztek, Chan Yeol lihegve dőlt a pultra. Aztán elakadt a lélegzete. Nem Koreában van. Hogy fogja megértetni magát?? Az egyik nővér odasietett hozzájuk, majd kínaiul, mosolyogva kezdett beszélni nekik.
-Shin Jin Ah – motyogta Chan Yeol megszeppenve.
A nő újabb hosszú, és érthetetlen mondatokat zúdított rájuk.
-Olyan hülyék vagyunk – zsörtölődött Baek Hyun. Elővette a mobilját, és tárcsázott. – Hyung, beszélj kérlek ezzel a nővérrel, akit majd adni fogok. Mondd meg neki, hogy Shin Jin Ah-hoz jöttünk, de nem tudjuk, melyik kórteremben van.
Baek Hyun átadta a telefont a nővérnek, aki értetlenül tartotta a füléhez. Hosszú hallgatások, majd néhány tőmondat után a nő visszaadta a mobilt.
-Azt mondta, az első emeleten az A szárnyban van. A kórterme a 12-es – hadarta el Kris.
-Melyik az A szárny?
-Pont az ellenkező oldala az emeletnek, mint Luhané.
-Oké, kösz, hyung. – Lenyomta a telefont, majd Chan Yeol-hoz fordult. – Megvan – mondta megkönnyebbült arccal.
Felsiettek a lány emeletére, majd a kórteremhez. Az ajtó előtt bizonytalanul álltak meg.
-Mi van, ha nincs itt? – suttogta Baek Hyun lesütött szemekkel.
-Itt lesz.
Chan Yeol benyitott. Az ajtó lassan nyílt ki. Meglátott egy vékony, törékeny testet a paplanba csavarva. A szoba amúgy üres volt. Tökéletesen üres…
-Úristen – nyögött fel Jin Ah, ahogy felnyitotta a szemeit. – Istenem!
A két fiú belépett a kórterembe. Bezárták maguk mögött az ajtót.
-Kai-t keressük – vágott a közepébe Baek Hyun. – Nem láttad?
-Udvariatlan vagy – suttogta Chan Yeol. A lányhoz fordult, és meghajolt, ahogy azt illik. – Park Chan Yeol vagyok.
-Byun Baek Hyun – motyogta szégyenkezve a fiú.
-Shin Jin Ah.
-Nem volt bent nálad Kai ma vagy az éjszaka? – folytatta ott Baek Hyun, ahol abbahagyta.
-Kai? Nem… miért? Történt valami?
-Eltűnt az éjjel – suttogta Chan Yeol.
-Eltűnt?! – sikított fel Jin Ah.
-Nem tudod, hol lehet? Nem mondott semmit?
-Nem, semmit – suttogta elhűlve a lány.
-Ha bejönne, vagy bármit hallanál, mindenképpen szólj nekünk, jó? Megadom a számomat – lépett közelebb Chan Yeol. Lefirkantotta a telefonszámát egy papírra, majd elhagyták a kórtermet.
Baek Hyun a folyosóra érve lerogyott az egyik székre. Nem csak a lába, de a kitartása is meggyengült. A fejét a tenyerébe temette. Chan Yeol azonnal mellésietett. Letérdelt a fiú elé.
-Meglesz. Meg fogjuk találni – mondta neki, miközben a kezéért nyúlt. Elhúzta az arca elől, és megszorította.
-Annyira félek – suttogta Baek Hyun. – Hol lehet? Mit csinálhat? Miért ment el? És vajon jól van? Még csak 19 éves… Egy idegen országban van, a szerelme kómában, és még kínaiul sem tud. Mi lesz így vele?
-Rendben van, Baekie. Minden rendbe fog jönni. Kai tud magára vigyázni. Okos fiú. – Baek Hyun arca felé nyúlt, és letörölt róla egy könnycseppet.
-Annyira szeretném, hogyha már vége lenne ennek – sírt fel elkeseredetten. – Először szétválasztanak minket már másodszorra, aztán Luhan hyung, most meg Kai. Mikor lesz már minden a helyén? Mikor lehetünk boldogok?
-Ssh, nyugodj meg – csitította Chan Yeol. – Közelebb csúszott a fiúhoz, és megölelte. – Ne sírj, minden rendbe fog jönni. Megígérem neked, Baekie.
